Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

9.5. Esettanulmány: a kút megmérgezése

A ‘kút megmérgezése’ az elfogultságon alapuló ad hominem érvelés egyik altípusa. Ebben az altípusban a megtámadott személyt oly mértékű tisztességtelenséggel vádolják, hogy minden, amit mond, elfogadhatatlan (Walton 1996: 230, 1998: 14 kk., 230 kk.). Hasonlítsuk össze (9.18)(a)-t (9.22)-vel. (9.22)-ben Murray recenziójának egy részlete olvasható Newmeyer (1986c) The Politics of Linguistics című könyvéről:

(9.22)

„[…] Meglepődve tapasztalom, hogy [a University of Chicago Press] a múlt cinikus elferdítésének eszközévé válik, ami a sztálinista történelemszemlélet sajátossága, legyen szó politikai vagy akadémiai hatalmi törekvésekről, amelyeket önmaguk legitimálnak ‘forradalomként’. Miután már figyelmeztettem az olvasót, hogy a könyv határtalanul elfogult, és sem nyelvtudomány-történeti, sem nyelvtudományi tankönyvnek nem alkalmas, rámutatok a könyv minden képzeletet felülmúló nyelvtudomány-történeti ferdítéseire. Alig akad benne oldal, amely ne példázna egy olyan nézőpontból fakadó torzítást, amely Chomsky kijelentéseit az emberi gondolkodás végcéljaként kezeli.” (Murray 1989: 156–157; kiemelés K. A.).

Murray recenziójában a p-probléma abban áll, hogy plauzibilitási értéket kell rendelnie a következő kijelentéshez:

(9.23)

|Newmeyer The Politics of Linguistics című könyvének egésze határtalanul elfogult, és sem nyelvtudomány-történeti, sem nyelvtudományi tankönyvnek nem alkalmas.|S=?

A (9.22)-ben olvasható érvelés rekonstrukciója hasonló (9.20) és (9.21) szerkezetéhez, egy lényeges különbséggel. Mégpedig, eltérően (9.22)-től, (9.18)(a)-ban Robin Lakoff nem állítja, hogy minden, amit Newmeyer mond, téves, hanem Newmeyer álláspontját sokkal árnyaltabban értékeli. A kút megmérgezése érvelési hiba kiváltója (9.24):

(9.24)	Premissza:
	(a)	\|A Newmeyer The Politics of Linguistics című könyvéből vett mintában a nyelvtudomány történetének minden képzeletet felülmúló ferdítései találhatók.\|S=?
	Konklúzió:
	(b)	\|Newmeyer The Politics of Linguistics című könyvében alig akad oldal, amely ne példázna egy olyan nézőpontból fakadó torzítást, amely Chomsky kijelentéseit az emberi gondolkodás végcéljaként kezeli.\|I(9.24)=?

(9.24) egy elsietett általánosítás. Az elsietett általánosítás érvelési hiba, ahogy azt a 8.2.4. szakaszban bemutattam, akkor fordul elő, ha valaki egy túl kicsi mintából von le általános következtetést, vagyis a minta egy tulajdonságát kiterjeszti egy egész halmaz minden elemére (Walton 1995: 52–54; lásd még a 8.4. szakaszt is). (9.24)(a) felelős azért, hogy az elsietett általánosítás érvelési hiba összekapcsolódik a ‘kút megmérgezése’ érvelési hibával. Az ad hominem kifejezés az a „minden képzeletet felülmúló ferdítés”, amely a könyv szerzőjének vélt rossz jelleméből fakad, és ezzel egyidejűleg a recenzens ítéletét néhány példáról a könyv csaknem összes oldalára kiterjeszti. Az érvelés így folytatódik:

(9.25)	Premisszák:
	(a)	\|Newmeyer The Politics of Linguistics című könyvében alig akad oldal, amely ne példázna egy olyan nézőpontból fakadó torzítást, amely Chomsky kijelentéseit az emberi gondolkodás végcéljaként kezeli.\|I(9.24)=?
	(b)	\|Ezek az elfogultság esetei.\|S=?
	(c)	[\|Ha Newmeyer The Politics of Linguistics című könyvében alig akad oldal, amely ne példázna egy olyan nézőpontból fakadó torzítást, amely Chomsky kijelentéseit az emberi gondolkodás végcéljaként kezeli és ezek az elfogultság esetei, akkor az egész könyv határtalanul elfogult, és sem nyelvtudomány-történeti, sem nyelvtudományi tankönyvnek nem alkalmas.\|S=?]
	Konklúzió:
	(d)	Newmeyer The Politics of Linguistics című könyvének egésze határtalanul elfogult, és sem nyelvtudomány-történeti, sem nyelvtudományi tankönyvnek nem alkalmas.\|I(9.25)=?

Ha elismerjük (9.24)(a), valamint (9.25)(c) ad hominem jellegét azáltal, hogy (9.25)(c)-ben az előtag és az utótag tartalma közötti kapcsolatot irrelevánsnak tekintjük, akkor e kijelentések nem kaphatnak pozitív plauzibilitási értéket, és ennek következtében (9.25)(d), azaz (9.23) sem lehet plauzibilis. Ebben az esetben az érvelési ciklus terméketlenné válik.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero