Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


9.6. Összegzés

A 9.1. szakasz (K6) analógiájára (K7)-et vetette fel:
 
(K7)
Kimutathatók-e érvelési hibák az antichomskyánizmus nagy hatású műveiben?
 
A fejezet (VK7ii) mellett érvelt:
 
(VK7ii)
Az antichomskyánus nyelvtudománytörténet-írás nagy hatású művei érvelési hibákat tartalmaznak.
 
A 9.1. szakaszban provizórikusan (VK7ii)-ként megfogalmazott válasz pontosításaként az alábbi eredményt kaptuk:
 
(VK7iii)
Deskriptív eredmény:
 
(a)
Az antichomskyánus nyelvtudománytörténet-írás nagy hatású műveiben a domináns érvelési hiba az argumentum ad hominem, melynek különböző típusai:
 
 
(i)
közvetlen argumentum ad hominem;
 
 
(ii)
közvetett argumentum ad hominem;
 
 
(iii)
csoportos közvetett argumentum ad hominem;
 
 
(iv)
elfogult argumentum ad hominem;
 
 
(v)
a kút megmérgezése.
 
(b)
E típusok egyéb érvelési hibákkal együttműködve jelennek meg:
 
 
(i)
elsietett általánosítás;
 
 
(ii)
hamis analógia.
 
(c)
Ezen érvelési hibák blokkolják a plauzibilis érvelési folyamatot, és gátolják a heurisztikus cél elérését.
 
(VK7iii)
Normatív következmény: Ajánlott a deskriptív eredményben felsorolt érvelési hibák elkerülése.
 
Mivel az antichomskyánus álláspontok sem mentesek a heurisztikus céljaikat veszélyeztető érvelési hibáktól, pusztán az érvelési hibák alapján nem minősíthető sem a chomskyánizmus, sem az antichomskyánizmus hanyatlónak, de azt sem mondhatjuk, hogy bármelyikük az érvelési hibák ellenére önmagában véve eleve a tudományos haladást képviseli. Az érvelési hibák és a tudományos haladás vagy hanyatlás között nincs ok-okozati kapcsolat, de előfordulhat korreláció, és az is lehetséges, hogy az érvelési hibák nem közvetlenül, hanem hosszú távon – differenciált mértékben és módon – kihatnak a tudományos haladásra. Ennek fényében a könyv befejező része az eddig tárgyalt részkérdésekre kapott válaszokat két lépésben összegzi. A 10. fejezetben a válaszok rendszere az elméleti nyelvészet haladásának vagy hanyatlásának megítéléséhez vezet. A 11. fejezet pedig összefoglalja és értékeli a chomskyánus narratíva és a (K) részkérdéseire kapott válaszok közötti ellentétet.

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave