Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

10.1. Kérdésfelvetés

Miután szembesültünk a transzformációs generatív nyelvészet meghatározó műveiben, valamint az antichomskyánus írásokban kimutatható érvelési hibákkal, nem kerülhető meg az alábbi kérdés felvetése:

(K8)	A chomskyánus nyelvészet haladás vagy hanyatlás az elméleti nyelvészet történetében?

A kérdésre a szakirodalom két szélsőséges választ ad. Az első a chomskyánus narratíva válasza:

(VK8i)

A chomskyánus nyelvészet haladás.

A (VK8i)-t illusztráló példákat azokkal kezdem, amelyek szerint Chomsky fellépése tudományos forradalmat váltott ki a nyelvészetben. Az e csoportba tartozó narratívák túlnyomó többsége szerint a Chomsky valamely művével fémjelzett tudománytörténeti periódus akkor haladó, ha kuhni tudományos forradalom eredményeként új paradigmát teremtett. Prototipikus példaként idézem É. Kiss (2009: 1; nagybetűs kiemelés az eredetiben) narratíváját:

(10.1)

„NOAM CHOMSKY [...] 1957-ben megjelent ‘Syntactic Structures’ című könyve forradalmat idézett elő a nyelvészetben; egy új nyelvészeti paradigma alapjait vetette meg, egy olyan új paradigmáét, mely ma is uralkodó a nemzetközi nyelvtudományban. [...] A tudományos forradalom terminus Thomas Kuhn „A tudományos forradalmak szerkezete” című 1962-es munkája óta több, mint metafora.”

Ugyanakkor, mint majd a 11.3.2. szakasz kimutatja, nem nehéz a chomskyánizmus kuhni forradalmiságát cáfoló érveket találni. Ezért egyes chomskyánus tudománytörténészek úgy próbálják megőrizni a forradalmiság látszatát, hogy a ‘tudományos forradalom’ valamely más meghatározását alkalmazzák rá. Például Newmeyer (1986b) szerint a transzformációs generatív nyelvészet azért haladó, mert Laudan (1977) értelmében váltott ki tudományos forradalmat. Laudan a kuhni ‘paradigma’ terminust a ‘kutatási hagyomány’ terminussal váltja fel. A tudományos forradalmat nem az jelzi, hogy a diszciplína egésze elfogad egy kutatási hagyományt, hanem az, hogy a tudományágban viszonyítási ponttá válik, mert a meghatározó kutatók kénytelenek állást foglalni vagy mellette, vagy vele szemben:

(10.2)

„Tudjuk, hogy volt egy chomskyánus forradalom – de nem azért, mert a világ összes nyelvésze generatív grammatikus volt, vagy ma is az. Azért volt chomskyánus forradalom, mert mindenki számára, aki egy új nyelvészeti elméletet kíván általánosan elismertetni, kötelező megmutatni, hogy elmélete milyen módon jobb Chomskyénál. Valóban, Chomsky felülmúlásának igénye vezetett ahhoz, hogy a történelem legtöbbet támadott nyelvészévé vált.” (Newmeyer 1986b: 8)

Harmadik példaként ugyanebből a csoportból ten Hacken javaslatát említem, mely a ‘kutatási program’ általa bevezetett terminusára épül:

(10.3)

„A chomskyánus nyelvészet megjelenése forradalom volt, mert a poszt-bloomfieldiánus nyelvészettől eltérő kutatási programra épült, és fokozatosan felváltotta azt. A chomskyánus forradalom haladásként értékelhető, mivel a hangsúlyt az eljárások adatok halmazára való alkalmazásáról a hipotézisek és tesztek produktív kölcsönhatására helyezte az empirikus ciklusban.” (ten Hacken 2007: 179; kiemelés K. A.)

A chomskyánus narratívák azt is hangsúlyozzák, hogy a Chomsky valamely művével fémjelzett tudománytörténeti periódus azért haladó, mert megfelel a leprogresszívebb természettudományok presztízsének: a fizikának, a kognitív pszichológiának, a biológiának. Például:

(10.4)

„Mivel a nyelvet valóban eredményesen lehet tanulmányozni mint természeti objektumot, a nyelv tanulmányozásának magáévá kellene tennie a legkiválóbb természettudományok, mint például az elméleti fizika, fejlődésének ösvényeit, feltételezéseit és magyarázatainak jellegét. Nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy a nyelvészet egy megfelelő absztrakciós szinten a biológia része, és ez egy olyan figyelmeztetés, amelyről igen gyakran megfeledkezünk. [...] Ahhoz hasonlóan, ahogy a mélyebb invariánsokra áthelyezett új lassan megváltoztatja a biológiai tudományok térképét, a minimalista program újradefiniálja és elmélyíti a nyelvtudomány céljait és hatókörét. Ez a konvergáló elmozdulás közelebb hozza a nyelvészetet a természettudományok céljaihoz és módszereihez, és gazdagítja mind a nyelvészetet, mind a biológiát egy olyan deduktív erőt sugallva, amely egy napon nagyon hasonlóvá válik a fizikáéhoz.” (Boeckx & Piatelli-Palmarini 2005: 462; kiemelés K. A.)

A chomskyánizmus haladó volta melletti további lehetséges kritérium az, hogy a nyelvtudományon túl egyéb tudományágakat is megtermékenyített:

(10.5)

„Nem csupán a nyelv tudományát forradalmasította, hanem az emberi elme kutatása számára is új impulzusukat adott, melyek a Kognitív Tudományok egészében, a pszichológiától kezdve a filozófián át az orvostudományig messzire vezető következményekkel jártak.” (Grewendorf 2006: 10)

(VK8)-ra a másik standard válasz a következő:

(VK8ii)

A chomskyánus nyelvészet hanyatlás.

Például a Chomsky valamely művével fémjelzett tudománytörténeti periódus nem lehet haladó, ha erodálja vizsgálatának tárgyát. A kormányzás és kötés elméletének időszakát ebben az értelemben tekinti regresszívnek Jäger (lásd a 3.4.2. szakaszt is):

(10.6)

„[... ] a Chomsky-elméletek története a nyelvnek mint a nyelvtudomány tárgyának az eróziójáról szól.” (Jäger 1993: 79; kiemelés: K.A.)

A chomskyánizmus hanyatlása melletti további érv az, hogy történetének minimalista időszakában az alkalmazott metodológia nem felel meg elemi tudománymódszertani követelményeknek:

(10.7)

„[...] az a munka, amely bármilyen módon tudományosnak vallja magát, meg kell, hogy feleljen a mindennapi racionalitás bizonyos, a józan észen alapuló alapvető kritériumainak: a világos fogalmazásnak; a hozzáférhető vagy hozzáférhetővé tehető releváns tényekhez való hűségnek, amelyek elérhetők vagy elérhetővé tehetők; az ezekből a tényekből levonható következtetések elfogadásának, bármilyenek is azok; a ‘legjobb elmélet’ kötelező preferenciájának – azaz azon elmélet preferenciájának, amely kevesebb eszközzel több tényt magyaráz meg, mint a piacon lévő riválisai.” (Seuren 2004: 10)

Sokatmondó, hogy Newmeyer, aki az 1980–1990-es években a chomskyánizmust dicsőítő whig-monográfiákat publikált, a minimalista programot az empirikus eredmények hiánya miatt egészen másként ítéli meg:

(10.8)	(a)	„[...] a minimalizmus a legtisztább formájában (abban a formában, amelyet Chomsky képvisel) [...] nagy visszalépés [...]” (Newmeyer 2003: 589).
	(b)	„[...] a minimalizmus empirikus eredményei, melyekre Chomsky utalhat [...], meg sem közelítik a program sikerének nagyságát hangoztató retorikájának a szintjét” (uo. 596; kiemelés K. A.).

E példák illusztrálják egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet tudománytörténeti szerepének szélsőséges megítélését: (10.1)–(10.5) szerint progresszivitása következtében jelentősen befolyásolta az elméleti nyelvészet haladásának irányát, (10.6.)–(10.8) szerint pedig éppen ellenkezőleg, hanyatlásához járult hozzá.1 Másrészt e két szélsőségen belül is többféle kritériumra hivatkozva kísérlik meg értelmezni a nyelvtudomány hanyatlását vagy haladását a szerzők.

Ebben a fejezetben mindkét állásponttól eltérően a következő válasz mellett fogok érvelni:

(VK8iii)

A chomskyánus nyelvészet hozzájárult az elméleti nyelvészet haladásához, de heurisztikus céljával ellentétes módon.

(K8) megválaszolásának szükséges feltétele a ‘tudományos haladás’ fogalmának explikációja, melyre a 10.2. szakaszban kerül sor. A 10.3. szakaszban egy esettanulmányban mutatom be, hogy a két nyelvészeti háborúban elsöprő győzelmet arató transzformációs generatív nyelvészet kivívta-e azt a változást, amelyet a tudománytörténet – a 10.2. szakaszban összefoglalt szempontok szerint – tudományos haladásként értékelhetne. A 10.4. szakasz összegzi a kiinduló (K8) részkérdésre kapott választ.

Részben, mivel a (VK8iii) alátámasztásához szükséges tudománytörténeti áttekintés közel 70 évet fog át, részben pedig, mivel a plauzibilis következtetések rekonstrukciójára már számos példát bemutattam az előző fejezetekben, részben pedig azért, mert Kertész (2020: 4–6. fejezet [2015]) egy esettanulmányban alkalmazza a p-modellt a transzformációs generatív nyelvészet történetére, mindenekelőtt azonban azért, mert a transzformációs generatív nyelvészet történetének átfogó elemzése a p-modell eszközeivel csak önálló monográfiában lenne lehetséges, ebben a fejezetben a következtetési ciklusok rekonstrukcióját mellőzve, de a plauzibilis érvelési folyamat működésére összpontosítva – azaz madártávlatból, nagy vonalakban, a lényegi összefüggéseket kiemelve, és idézetekben dokumentálva – szemléltetem a chomskyánizmusnak az elméleti nyelvészetre gyakorolt hatását.

1	A nézetek jóval differenciáltabbak az itt szemléltetésképpen felsorolt példáknál. Kertész (2020) [2015] számos további nézet rendszerezését vázolja fel.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero