Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


10.3.3. Alternatív nyelvtanok

Az Aspects utáni korszakban szaporodni kezdtek azok a grammatikák, amelyek egyfelől nem jöhettek volna létre a chomskyánizmusban is tovább élő bloomfieldi hagyományon kívül. Legyen itt elegendő ezt a maradandó hatást (10.19)-ben Seuren (1998: 197; kiemelés K. A.) megállapításával illusztrálni, mely szerint Bloomfield (1933) Language című könyvéről
 
(10.19)
„1960-ban azt lehetett mondani, hogy a nyelvészeti gondolkodás minden akkor létező iskolája így vagy úgy e könyvből merített. […] 1998-ban […] még mindig az a helyzet, hogy a szűkebb értelemben vett nyelvészetben egyetlen olyan említésre méltó elmélet sem jött létre, amely a bloomfieldi hagyományon kívül állna.
 
A grammatikák száma egyre gyarapodott. Kiss & Alexiadou (eds.) (2015), Müller (2016) és Kertész et al. (eds.) (2019) a jelenlegi, legjelentősebb szintaktikai elméletekből mutat be válogatást. Az utóbbi a következő grammatikai elméleteket tágyalja: ‘Cognitive Grammar’, ‘Construction Grammar’, ‘Simpler Syntax’, ‘Lexical Functional Grammar’, ‘The Decathlon Model’, ‘The Minimalist Program’, ‘Parallel Architecture’, ‘Usage-based Grammar’, ‘Optimality-theoretic Syntax’, ‘Functional Discourse Grammar’, ‘Head-Driven Phrase Structure Grammar’, ‘Dependency Grammar’, ‘Combinatory Categorial Grammar’.
A Chomsky-féle irányzat egyik legfontosabb sajátossága, hogy minden változás ellenére – különbözőképpen reprezentálva, különböző formalizmusokra építve, különböző súllyal és a grammatika különböző komponenseinek részeként, azaz visszamenőlegesen újraértékelve (mint ‘𝛼-Mozgatás’, ‘Mozgatás’, ‘Áthelyezés’) – megtartotta a transzformációkat, míg a vele szembeszegülő, legjelentősebb szintaktikai elméletek lemondtak a transzformációkról. Az új grammatikák a chomskyánizmusra reagálva jöttek létre, és magukat azzal szemben határozták meg:
 
(10.20)
„Minden elmélet először is közös eredetükkel, az Aspectsszel szemben definiálta önmagát, majd az Aspectset követő, kiválasztott Chomsky-féle fejleményekkel szemben […]” (Harris 2021: 284; félkövér kiemelés K. A.).

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave