Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

10.4. Összegzés

A 10.1. szakasz (K) következő részkérdéseként a tudománytörténet- és elmélet egyik legnehezebben megválaszolható kérdését vetette fel a nyelvtudományra vetítve:
(K8)
A chomskyánus nyelvészet haladás vagy hanyatlás az elméleti nyelvészet történetében?
 
A feltételezett válasz a következő volt:
 
(VK8iii)
A chomskyánus nyelvészet hozzájárult a haladáshoz, de heurisztikus céljával ellentétes módon.
 
Összefoglalva a fejezet eredményeit, arra a felismerésre jutottunk, hogy (az itt nem tárgyalt, noha meghatározóan fontos társadalmi és személyi tényezők mellett) a plauzibilis érvelési folyamat is a nyelvtudomány-történeti változások egyik (és nem az egyetlen) síkja. Ennek a síknak a vizsgálata (VK8iii)-at így pontosítja:
 
(VK8iv)
Deskriptív eredmény:
 
(a)
A nyelvtudományban a haladás és hanyatlás a transzformációs generatív nyelvészet heurisztikus céljával ellentétesen történik.
 
(b)
A transzformációs generatív nyelvészet nem hozott haladást önmaga számára, mert
 
 
(i)
nem semmisítette meg azokat az ellenfeleit (a behaviorizmust, a neo-bloomfieldizmust, a generatív szemantikát, a korpusznyelvészetet, a kommunikáció-kutatást stb.), amelyeket áltudományosnak és regresszívnek minősített;
 
 
(ii)
változásai nem mutatnak egyenes vonalú fejlődést, hanem győzelmeknek látszó, de valójában kudarcos periódusokkal tarkítottak;
 
 
(iii)
a kudarcos periódusok egyik jellemzője, hogy a plauzibilis érvelési folyamatok az érvelési hibák következtében nem érték el heurisztikus céljukat, miközben a 8.2. szakaszban bevezetett értelemben a cél elérésének látszatát keltették.
 
(c)
A transzformációs generatív nyelvészet haladást hozott a nyelvtudomány számára, mert heurisztikus céljaival ellentétben
 
 
(i)
az általa tudománytalannak és regresszívnek minősített neo-bloomfieldizmus és generatív szemantika megsemmisítése helyett azok egyes eredményeit és technikai eszközeit beépítette saját eszköztárába, ily módon visszamenőleges újraértékelések sorozatán keresztül hozzájárulva fennmaradásukhoz és ezáltal az elméleti nyelvészet haladásához;
 
 
(ii)
hozzájárult a magukat vele szemben meghatározó alternatív nyelvtanok létrejöttéhez, és ezáltal – saját egysíkúságától eltérően – elősegítette a vizsgálat mindenkori tárgyának prizmatikus szemléletét;
 
 
(iii)
saját felsőbbrendűségének bizonyítása helyett elősegítette olyan kutatási területek kialakulását és sikeres működését, amelyeket narratívájában kezdettől fogva mind a mai napig elutasít, és amelyek szintén vele szemben határozzák meg önmagukat;
 
 
(iv)
ahelyett, hogy egyeduralkodóvá vált volna a nyelvtudományban, megteremtve a tudományág monizmusát, szándékával szöges ellentétben a pluralizmus kiszélesedését segítette elő;
 
 
(v)
ahelyett, hogy sikerült volna a nyelvtudományt a saját abszolutizmusának alárendelni, hozzájárult a relativista látásmód indokoltságának felismeréséhez a nyelvtudományban;
 
(d)
Az, amit egy későbbi érvelési ciklus látszólag egy korábbitól vesz át, nem ‘ugyanaz’, hanem – új adatok, új módszertani elvek, az elméleti keret, és új vagy másképp explikált terminusok fényében – mindig visszamenőlegesen újraértékelt. A folytonosság nem jelent kumulativitást az analitikus tudományelmélet standard nézete értelmében, mivel nem lineáris fejlődésben, hanem korábbi információs állapotok ciklikus, prizmatikus és visszamenőleges újraértékelésében mutatkozik meg.
 
Az 5.6.2. szakaszban (5.40) alatt bevezetett plauzibilis cél-eszköz séma alapján megkapjuk a deskriptív eredmény normatív következményét:
 
(VK8iv)
Normatív következmény: Ajánlott, hogy a nyelvtudományban a haladás egyebek mellett az alábbi módon történjen:
 
(a)
visszamenőleges újraértékelések sorozatán keresztül integrálja korábbi, heurisztikusan termékeny elméletek plauzibilis érvelési folyamatainak sikeres problémamegoldásait a mindenkori p-kontextusokba;
 
(b)
támogassa alternatív nyelvtanok létrejöttét, ezzel elősegítve a vizsgált jelenségek prizmatikus szemléletét;
 
(c)
a nyelvtanokon kívül prizmatikus folyamatok révén segítse elő egyéb (például szociolingvisztikai, pragmatikai, szövegnyelvészeti stb.) elméletek és módszerek (például korpusznyelvészet, kísérletes nyelvészet) kialakulását és integrálását;
 
(d)
egyetlen elmélet egyeduralma helyett segítse elő a pluralizmus fennmaradását;
 
(e)
az abszolutizmus helyett fogadja el a relativista látásmódot.
 
E fejezet azt mutatta be, hogy a racionális rekonstrukciónak az a változata, amelyet a p-modell alkalmaz, képes a tudományelmélet egyik hagyományosan legfontosabb feladatának a végrehajtására: a korábbi fejezetekben szemléltetett mikroelemzések mellett arra is, hogy a tudományos haladás nagy egységeinek – elméletek, elméletek közötti szinkrón és diakrón kapcsolatok – hosszú időtávot átfogó diakrón rekonstrukciójából vonjon le deskriptív és normatív következtetéseket.
Annak megítélése, hogy a transzformációs generatív grammatika milyen hatással volt a tudományos haladásra, nem választható el az önértékelését mind a szűk szakma, mind a közvélekedés számára közvetítő narratívától. Ezért a következő fejezet témája a chomskyánus narratíva lesz.
Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave