Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

11.3.3. Kitérő: haladás az érett tudománytól az éretlen tudomány felé?

A chomskyánus önértékelés évtizedeken át azt kommunikálta, hogy „NOAM CHOMSKY, a XX. század legnagyobb hatású nyelvésze [...] egy új nyelvészeti paradigma alapjait vetette meg, [...] mely ma is uralkodó a nemzetközi nyelvtudományban” (É. Kiss 2009: 1; kurzív kiemelés K. A.; lásd (11.7)(a)). Ugyanakkor Chomsky (1995a) azt deklarálta, hogy a jelenlegi változat, a minimalizmus, nem felel meg az elméletektől elvárható minőségnek, ezért csak éretlen programként jellemezhető, mely mégis megtestesíti a tudományos haladást az elméleti nyelvészetben. Boeckx így indokolja meg a minimalista program éretlenségét:

(11.14)	(a)	„[…] még messze vagyunk attól, hogy egy teljesen kidolgozott minimalista nyelvelmélettel rendelkezzünk. Ez a tény fontos következményekkel jár arra nézve, hogy mit is jelent a minimalista program keretein belül kutatni. Egy program nyitott végű, hosszú időbe telhet, míg éretté válik [...]” (Boeckx 2006a: 6; kiemelés K. A.)
	(b)	„A programoknak időre van szükségük ahhoz, hogy éretté váljanak és a szigort kezdetben nem lehet megkövetelni tőlük” (Boeckx 2006a: 91; kiemelés K. A.);
	(c)	„[...] bátorítani szeretném a minimalista program folytatását még akkor is, ha némely gondolatának hosszú időre van szüksége az éretté váláshoz.” (Boeckx 2006a: 93; kiemelés K. A.)
	(d)	„a minimalista program progresszíven finomítja a kormányzás és kötés elméletének feltevéseit és végeredményben eljut a nyelv minimalista felfogásához.” (Boeckx 2006a: 96–97; kiemelés K.A.)
	(e)	A haladó (‘progressive’) paradigmák új koherenciát teremtenek, rendezettebb, egyszerűbb képet a világról [...] Ez a szempont különösen releváns a minimalista program számára [...]” (Boeckx 2006a: 90; kiemelés K. A.)

Sikerülhet-e Boeckxnek pozitív plauzibilitási értéket rendelnie (11.15)-höz?

(11.15)

|A transzformációs generatív nyelvészet az érett állapotból az éretlen felé halad.|S=?

(11.14)(a) elhatárolja az ‘elmélet’-et a ‘program’-tól. Míg az előbbit ‘érett’-nek tekinti, az utóbbit ‘éretlen’-nek. (11.14)(b) legitimálja az éretlenséget: mivel a minimalista szintaxis csak egy program, nem elmélet, ezért nem kell teljesítenie azokat a követelményeket, amelyeket a látens háttérfeltevésként feltételezett deduktív-hipotetikus elméletfelfogás felállít. Azonban, ahogy arra például Lappin et al. (2000a) rámutat, a chomskyánizmus elmélet volta nem változik meg attól, hogy programnak nevezzük. A másik lehetséges sugallata az, hogy az agykutatás jövőbeni fejlődése majd alátámasztja a minimalista program állításainak igazságát. Ekkor viszont legalább két érvelési hiba fonódik össze: az ebben a kontextusban is könnyen belátható ‘elsietett általánosítás’ és a 11.3.8.2. szakaszban részletesebben bemutatandó ‘vágyvezérelt gondolkodás’ (‘wishful thinking)’ érvelési hiba. (11.14)(c) az érettséget még csak nem is paradigmákra, hanem egyes gondolatokra, azaz hipotézisekre vonatkoztatja. Ráadásul (11.14)(e)-ből az a contradictio in adiecto következik, hogy ha vannak „haladó paradigmák”, akkor kell lenni „éretlen paradigmák”-nak is. Sőt, mint (11.14)(d)–(e) mutatja, Boeckx a minimalizmust haladásnak minősíti annak ellenére, hogy éretlennek nevezi. Tehát, ha Kuhn könyvét tekintjük az S közvetlen forrásnak, kiegészítve ezen észrevételekkel, akkor (11.15) nem lehet plauzibilis.

Az ‘éretlen haladás’ ebben a kontextusban nyilvánvaló contradictio in adiecto.1 Következésképpen Boeckx narratívája egy dilemmába torkollik. Vagy ragaszkodik ahhoz, hogy tudományos haladásnak láttassa a minimalista program jelenlegi állapotát, ekkor azonban vállalnia kell a contradictio in adiecto-ban megnyilvánuló ellentmondást. Vagy pedig feloldja az ellentmondást a contradictio in adiecto elkerülésével, ami viszont akkor lesz lehetséges, ha nem tudományos haladásként, hanem hanyatlásaként értékeli a minimalista programot.

A dilemma fellépését Boeckx akkor tudná elkerülni, ha azt állítaná, hogy a transzformációs generatív nyelvészet kezdettől fogva, folyamatosan, évtizedeken át éretlen volt, és ma is az. Ebből viszont a kuhni modell szerint az következne, hogy megmaradt a bölcsészet- és társadalomtudományok (kuhni értelemben vett) pre-paradigmatikus, azaz ‘tudománytalan’ szintjén. Ezzel Boeckx pontosan annak a tételnek mondana ellent, amelyre hivatkozva a transzformációs generatív nyelvészet önmagát felsőbbrendűnek tekinti (a ‘felsőbbrendűséghez’ lásd a 8.5.1., a 11.3.5. és a 11.3.6.3. szakaszt is), és amelyet könyvében maga is állít.

Azonnal látszik, hogy két erős p-inkonzisztencia lép fel.

Egyrészt (11.14)-nek az a Boeckx szándékától eltérő következménye, hogy a transzformációs generatív nyelvészet hanyatlik, ellentmond (11.7)-nek, amely a transzformációs generatív nyelvészetet forradalmi haladásnak minősíti.

Másrészt a nyelvtudomány nem felel meg az éretlen diszciplínák kuhni leírásának sem. A nyelvészek nem építik fel tudományukat alapjaitól fogva; az adatgyűjtés nem nevezhető ‘vaktában végzett keresgélésnek’; az elért eredmények egyre ezoterikusabbak, és egyre kevésbé közérthetőek; az egymást követő, illetve a kortárs irányzatok nézetei között gyakran van átfedés. A nyelvésztársadalom nem tekinthető magányos és egymással mindenben vitázó tudósok rendezetlen halmazának, hiszen léteznek azonos mintát követő, egy adott ontológiát és módszertant elfogadó, egyre kifinomultabb kutatásokat végző közösségek; e közösségek kifelé zártak, tagjaik folyamatosan számonkérik egymáson az elfogadott minták követését – noha e közösségek egyike sem egyeduralkodó. Ezért, miután az előző szakaszban az derült ki, hogy a transzformációs generatív nyelvészet – mivel nem váltott ki tudományos forradalmat és nem paradigma – nem nevezhető érett tudománynak a kuhni értelemben, e szakasz arra világított rá, hogy az ‘éretlen’ jelző sem vonatkoztatható rá. Következésképpen nem lehet plauzibilis az a kijelentés sem, hogy a minimalista program kuhni értelemben éretlen tudomány.

Összegezve:

a transzformációs generatív nyelvészet egyáltalán nem írható le a kuhni kategóriákkal, és
(11.7) és (11.14) összevetéséből következően a chomskyánizmus kuhni narratívája a tudományelméleti reflektáltság hiánya miatt értelmezhetetlenül kaotikus.

1	A contradictio in adiecto kifejezéshez lásd a 8.4. szakaszban.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero