Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

11.3.4. Második érvelési ciklus: „Chomsky forradalmi felismerése”?

A narratíva a (11.16)-ban idézett példán szemlélteti a transzformációs generatív nyelvészet működését:

(11.16)	(a)	„Az ötvenes évek elején az amerikai strukturalisták körében az volt az általános meggyőződés, hogy a rögzített nyelvi tények egzakt, módszertanilag következetes elemzésével a nyelvi elemek minden lehetséges kombinációja megállapítható, és ezt a munkát számítógépek is el fogják tudni végezni. [...] CHOMSKY felismerte, hogy a nyelvi elemek kombinációs lehetőségeinek végtelen halmazát a közvetlen összetevős elemzés módszerével nem lehet véges számú lépésben előállítani. [...] CHOMSKY forradalmi felismerése, hogy ahhoz, hogy egy nyelv lehetséges szerkezeteit véges számú szabállyal leírhassuk, a hangzó (fizikailag észlelhető) szerkezeteket mögöttes szerkezetekre kell visszavezetnünk. [...]
	(b)	A ‘Syntactic Structures’ számos példával bizonyította, hogy a mögöttes szerkezetek feltételezése a nyelvleírás minden szintjén nélkülözhetetlen: a fonológiában éppúgy, mint az alaktanban vagy a mondattanban. Íme egy angol mondattani példa: (5a) Chomsky is happy to read. (5a) Chomsky boldog olvasni ‘Chomsky boldog, ha olvas’ (5b) Chomsky is likely to read. (5a) Chomsky valószínű olvasni. ‘Valószínű, hogy Chomsky olvas’ (5c) Chomsky is hard to read. (5a) Chomsky nehéz olvasni ‘Nehéz Chomskyt olvasni’ Bár az (5a–c) alatti mondatok ugyanolyan ‘tulajdonnév, kopula, melléknév, főnévi igenév’ láncból állnak, más-más mögöttes szerkezetre vezethetők vissza. (5a)-ban a fő predikátumnak és a beágyazott infinitivusnak is Chomsky az alanya; pontosabban az infinitivus alanya egy, a Chomsky tulajdonnév által kontrollált névmás: (5a’) [Chomskyi is happy [PROi to read]] (5b)-ben Chomsky a beágyazott mondat előrevitt alanya, a főige alanytalan: (5b’) [Chomskyi is likely [_i to read]] (5c)-ben Chomsky a beágyazott igenév tárgya. A főige alanytalan, a beágyazott ige alanya pedig egy általános értelmű rejtett névmás: (5c’) [Chomskyi is hard [PRO to read _i]] Az (5a–c) alatti mondatokat azért képesek az angol anyanyelvű beszélők helyesen értelmezni, mert a hallott szósorokhoz eltérő mögöttes szerkezeteket rendelnek. A strukturalistáknak nem volt módszerük e három szerkezet megkülönböztetésére.” (É. Kiss 2009: 2-3; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K. A.)

(11.16)(a) tanúsága szerint a ciklus heurisztikus célja a p-hiányosság megszüntetése az alábbi kijelentés plauzibilitásának alátámasztásával:

(11.17)

|Chomsky forradalmi felismerése, hogy ahhoz, hogy egy nyelv lehetséges szerkezeteit véges számú szabállyal leírhassuk, a hangzó (fizikailag észlelhető) szerkezeteket mögöttes szerkezetekre kell visszavezetnünk.|S=?

A ciklus érvelési folyamatában a (11.16)(b)-ben idézett elemzés szolgáltatja a forrást (11.17) plauzibilitási értékének alátámasztásához. Nézzük, hogyan változik meg a visszamenőleges újraértékelés során (11.17) plauzibilitási értéke, ha a narratíva eredeti p-kontextusát az alábbi forrásokkal bővítjük:

(11.16)(a)-ban a ‘forradalmi’ jelző a narratíva előző ciklusának ismeretében kuhni forradalmiságot jelöl, ugyanakkor kimutattuk, hogy a chomskyánizmus kuhni forradalmisága nem állítható plauzibilisen.
A ‘mögöttes’ terminus bevezetése az 1950-es években nem Chomsky, hanem Zellig S. Harris „felismerése” volt: „[...] minden mondat felbontható transzformációkra, elemi mögöttes mondatokra [‘underlying sentences’] és az őket összekapcsoló elemekre; az ilyen elemi mondatok a grammatika magjának [‘kernel’] a mondatai” (Harris 1957: 334; kiemelés K. A.). Ez a kijelentés dokumentálja, hogy a Syntactic Structures mindhárom kulcsterminusa (‘transzformáció’, ‘mögöttes’, ‘mag’) Zellig S. Harris „felismerése”. Pusztán ez a forrás önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy bevonása a p-kontextusba 0 alá csökkentse (11.17) plauzibilitási értékét. Chomsky a Syntactic Structures plauzibilis érvelési folyamatának ciklusaiban visszamenőlegesen – saját elméleti posztulátumainak prizmáján keresztül – visszamenőlegesen újraértékelte Harris felismeréseit, de az alapgondolat nem tőle származik. A Syntactic Structures abban tér el Harris elképzelésétől, hogy nem mondatokat vezet le transzformációkkal mögöttes mondatokból, hanem szerkezeteket mögöttes szerkezetekből (azaz absztrakciókat absztrakciókból).1
A Syntactic Structuresben Chomsky nem vetette el a neo-bloomfieldizmus alaptételeit, hanem folytatólagosan és visszamenőlegesen újraértékelve felhasználta azokat. Mint a 2.2. szakasz (2.7) pontja összefoglalta, és a 10.3.2. szakasz kifejtette, Chomsky nem elsöpörte, hanem ellenkezőleg, megújította és megmentette a neo-bloomfieldizmus programját.2

Ezen kézenfekvő információk a narratíva eredeti p-kontextusába magas megbízhatóságú – tudománytörténeti jelentőségű publikációkban dokumentált – forrásokként csatlakoznak, ily módon (11.17) nem kaphat pozitív plauzibilitási értéket.

E ciklus eredményét a 11.3.7. szakaszban a p-kontextusba később belépő további információk prizmáján keresztül az ötödik ciklus újra fogja értékelni.

1	Azonban a (mögöttes) mélyszerkezet és a felszíni szerkezet megkülönböztetését Chomsky csak az Aspects-benAspectsben vezette be. A Syntactic Structures egyik fő hibája pontosan a mögöttes és a levezetett szerkezetek státusának, valamint viszonyának a tisztázatlansága volt.
2	Lásd A chomskyánizmus tudománytörténeti gyökereinek részletes feltárásához lásd Hymes & Fought (1981) [1975], Seuren (1998), Matthews (2001), Murray (1994), Harris (1993a). Lásd ehhez a 11.9. táblázatot, a (10.15) és a (11.12) alatti idézeteket.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero