Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

11.3.5. Harmadik érvelési ciklus: „Chomsky Skinner-kritikája jelentős szerepet játszott abban, hogy a behaviorizmus háttérbe szorult”?

(11.18)	(a)	„[...] hogy lehet, hogy a gyerekek – jóllehet többnyire hiányos, töredékes, performanciahibákkal tűzdelt nyelvi inputot kapnak – mégis teljes, tökéletes anyanyelvi kompetencia birtokába jutnak?
	(b)	A válaszhoz CHOMSKY a XVII. századi racionalista filozófusok, elsősorban DESCARTES teóriájában találta meg a kulcsot: a nyelvi képesség, az újító, kreatív nyelvhasználat, a nyelvhasználatnak az észlelhető ingerektől való függetlensége az ember fajspecifikus, veleszületett adottsága.
	(c)	CHOMSKY SKINNER-kritikája (CHOMSKY 1959.), a SKINNER elméletét támadó (magyarul is kiadott) 1968-as ‘Language and Mind’ vagy az 1976-os ‘Reflections on Language’ jelentős szerepet játszottak abban, hogy a behaviorizmus háttérbe szorult, és általánossá vált az a felfogás, hogy az emberi viselkedésnek a nyelven túli aspektusait is jelentős részben velünk született mentális képességek, szerveződések határozzák meg.” (É. Kiss 2009: 4; nagybetűs kiemelés az eredetiben, kurzív kiemelés K. A.)

Tehát a ciklus p-problémája a (11.18)(a)-ban feltett kérdéssel jelzett p-hiányosság:

(11.19)	(a)	\|Descartes szerint a nyelvi képesség, az újító, kreatív nyelvhasználat, a nyelvhasználatnak az észlelhető ingerektől való függetlensége az ember fajspecifikus, veleszületett adottsága.\|S=?
	(b)	\|Chomsky Skinner-kritikája jelentős szerepet játszott abban, hogy a behaviorizmus háttérbe szorult.\|S=?

A (11.19)(a)-ban rekonstruált kijelentés plauzibilitási értékét a narratíva p-kontextusában a Cartesian Linguistics támasztja alá, melyet S jelöl. Azonban, amennyiben a p-kontextust kibővítjük a narratívában figyelmen kívül hagyott, de létező forrásokkal, akkor plauzibilitási értéke nem lehet pozitív. E források a következők:

a 8.5. szakaszban dokumentált nyelvtudomány-történeti szakirodalom (lásd mindenekelőtt Lakoff 1969 és Aarsleff 1970, 1971);
Searle, akinek a filozófiai olvasottsága nem vonható kétségbe, már 1972-ben tömören kimondja, hogy „Descartes-nál egyetlen olyan passzusról sincs tudomásom, amely azt sugallná, hogy a természetes nyelv szintaxisa velünk született” (Searle 1972: 12; kiemelés K. A.);
bár Chomsky könyvénél megbízhatóbb forrás Descartes életműve maga, plauzibilis az a feltételezés, hogy a narratíva szerzője anélkül fogalmazta meg (11.18)(b)-t, hogy olvasta volna Descartes műveit;
ahhoz, hogy (11.19)(a) ne kapjon pozitív plauzibilitási értéket, már az is elegendő lenne, ha a források közt szerepelne a 8.5.4. szakasz (8.63) alatti két idézete, melyekben Chomsky maga is elismerte, hogy nem létezett karteziánus nyelvészet, és hogy Descartes-nak nincs dokumentált álláspontja a nyelvről;
a narratíva p-kontextusa tartalmazza azt a 8.5.1. szakaszban már említett látens háttérfeltevést, amely szerint „[...] Chomsky és néhány közeli követője a ‘karteziánus nyelvészet’ kifejezést arra használta, hogy bizonyítsa nyelvészeti elméletalkotásuk felsőbbrendűségét” (Behme 2014a: 14; kiemelés K. A;
a 8.5. szakaszban bemutatott séma alapján könnyen rekonstruálható a (11.19)(a) mögött rejlő argumentum ad verecundiam érvelési hiba. Ily módon (11.19)(a) plauzibilitása többszörösen sem fogadható el.

Ami (11.19)(b)-t illeti, a Chomsky behaviorizmus-ellenes írásai és a skinneri behaviorizmus közötti viszony összetett, és nem írható le sommás megállapításokkal. Egyrészt a 8.3. szakaszban alkalmazott racionális rekonstrukció kimutatta, hogy Chomsky Skinner-recenziója a központi érvelési hiba – a szalmabábérvelés – mellett egyéb érvelési hibákat is felvonultat, ezért érvelése terméketlen, és nem érhette el heurisztikus célját, azaz a behaviorizmus megsemmisítését. Másrészt Chomsky hatására a behaviorizmus néhány évtizedre valóban háttérbe szorult, de, mint a 8.3.2.5. szakasz szemléltette, jelenleg ismét virágzik. Láttuk azt is, hogy a behaviorizmus nem áltudomány – ahogy Boeckx egyik, a 8.5.2. szakasz 2. lábjegyzetében idézett – ítélete állítja, hanem jelenleg is életképes, jól működő kutatási terület, amely (nem kizárólag, de jól nyomon követhetően) Skinner nyomdokain halad. (11.19)(b) akkor lenne plauzibilis, ha azt is tartalmazná, hogy Chomsky recenziója a behaviorizmust nem általánosságban, mindörökre, hanem ideiglenesen szorította háttérbe.1

Mint a 8.3.3. szakasz hangsúlyozta, abból, hogy Chomsky támadása Skinner ellen nem törölte el a föld színéről a behaviorizmust, nem következik a kognitivizmus elutasítása, melynek jelentősége nem vitatható. Hozzátéve azt is, hogy a kognitivizmuson belül mára a Chomsky-féle kezdeményezés háttérbe szorult (lásd a 10.3.4. szakaszt és a (10.24) pontot is).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero