Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

11.3.8.3. Harmadik alciklus: „nincsenek az elmélet keretei között feloldhatatlan ellentmondások”?

A narratíva e ciklusának záró p-kontextusa (11.48)-at tartalmazza:

(11.48)	(a)	„Nincsenek az elmélet keretei között feloldhatatlan ellentmondások. [...]
	(b)	Nemcsak feloldhatatlan ellentmondások nem jelzik a generatív nyelvelméleti paradigma közeli végét. Olyan alternatív elmélet sem lépett fel egyelőre, mely a generatív elmélet keretében elemezhető tényeknél tágabb tényhalmaz magyarázatát, a generatív elmélet keretében megválaszolhatatlan új kutatási kérdések bevonását ígérné.” (É. Kiss 2009: 7; kiemelés K. A.)

A p-probléma értelemszerűen az, hogy (11.48) kijelentései plauzibilisek-e, vagy sem.

A korábbi fejezetekben bemutattam példákat a transzformációs generatív nyelvészetben fellépő erős p-inkonzisztenciára, a 8. fejezet pedig súlyos és esetenként erős p-inkonzisztenciába torkolló érvelési hibák szövevényes hálózatát tárta fel a chomskyánizmus alapműveiben. Sőt, mivel a narratíva maga is része a chomskyánizmusnak (lásd a 2.1.2. szakaszt), (11.48)(a) önmagát cáfolja, hiszen a narratívában kimutatott számtalan erős p-inkonzisztencia és érvelési hiba tovább csökkenti (11.48)(a) plauzibilitási értékét. (11.49)-ben S ezen forrásokat jelöli:

(11.49)

|~Nincsenek az elmélet keretei között feloldhatatlan ellentmondások.|S=1

(11.48)(b) azt a kijelentést preszupponálja, hogy ‘a generatív nyelvelmélet paradigma’, amiről a 11.3.2. szakaszban már kimutattuk, hogy nem lehet plauzibilis. (11.48)(b) azért is eleve bizonyosan hamis, mert nem tagadható le olyan sikeres nem-transzformációs elméletek léte, mint például a lexikai-funkcionális nyelvtan vagy a fejvezérelt frázisstruktúra nyelvtan vagy a párhuzamos architektúra nyelvtan és egyéb nyelvtanok (Kertész et al. (eds.) 2019; lásd a 10.3.3. szakaszt is), nem is beszélve azokról, amelyek a kognitív nyelvészet (például Langacker 1987–1992) vagy a pragmatika irányába (például Németh T. 2019) tágítják a szintaktikai összefüggések leírását. A ‘grammatika-pragmatika viszony’ közel negyven éve az elméleti nyelvészet egyik kiemelt témája (lásd pl. Meibauer (Hrsg.) 1987) – a sor hosszan folytatható. Mint a 10. fejezet bemutatta, az utóbbi évtizedek lényeges, heurisztikusan termékeny fejleménye pontosan (11.48)(b) ellentéte, vagyis éppen az, hogy a chomskyánizmussal szemben kibontakozó irányzatok „a transzformációs generatív nyelvészet keretében megválaszolhatatlan új kutatási kérdések bevonását” nem csupán ígérik, hanem végre is hajtják (S a 10. fejezetben bemutatott forrásokat jelöli):

(11.50)

|~Nemcsak feloldhatatlan ellentmondások nem jelzik a generatív nyelvelméleti paradigma közeli végét. Olyan alternatív elmélet sem lépett fel egyelőre, mely a generatív elmélet keretében elemezhető tényeknél tágabb tényhalmaz magyarázatát, a generatív elmélet keretében megválaszolhatatlan új kutatási kérdések bevonását ígérné.|S=1

Továbbá (11.48)(b) egzisztenciális preszuppozíciója az a kijelentés, hogy ‘vannak a generatív elmélet keretében elemezhető tények’.1 A narratíva – abszolutista látásmódjával összhangban – a ‘tény’-t eleve adottnak tekinti. A 7.3.2. szakasz rávilágított arra, hogy az ‘eleve adott’ mítosza nem fogadható el. A p-modell szerint nincsenek ‘nyelvi tények’ a (11.48)(b)-ben preszupponált értelemben, azaz ‘eleve adottként’, hanem csak a jelenségeknek a mindenkori plauzibilis érvelési folyamatok p-kontextusainak függvényében provizórikusan és felülbírálhatóan elfogadott kategorizációi. S a 7.3.2. szakaszban a p-kontextusba bevezetett forrásokat jelöli:

(11.50)

|~Vannak a generatív elmélet keretében elemezhető, eleve adott tények.|S=1

Összegezve, ha a narratíva p-kontextusát az e szakaszban említett forrásokkal bővítjük, akkor ezen források alapján – melyeket alább ismét S jelöl – (11.51)-et kapjuk az érvelési ciklus kezdő p-kontextusában a (11.42)(a) alatt felvetett probléma megoldásaként:2

(11.51)

|~A generatív elmélet evolúciója tudományos haladás a szabályok elméletétől az elvek és paraméterek elméletéig és a minimalizmusig.|S=1

Jól ismert probléma, hogy amennyiben egy kijelentés egzisztenciális preszuppozíciója hamis, akkor kérdéses, hogy mi lesz a kijelentés igazságértéke. Frege nyomán Russell vetette fel a problémát a kijelentés hamissága mellett állást foglalva. Tőle eltérően Strawson úgy vélte, hogy ebben az esetben a kijelentésnek nincs igazságértéke. Kettejük vitája tovább gyűrűzött, megalapozva a preszuppozíciók szemantikájának és pragmatikájának sokszempontú kutatását. A preszuppozíciók típusainak szisztematikus elemzéséhez lásd Kiefer (1983).

Ez a következtetés a narratíva kijelentésének a tagadása. A transzformációs generatív nyelvészet tudománytörténeti hatásának az áttekintése a 10. fejezetben a (11.52) alatti kijelentésnél jóval differenciáltabb képet festett a transzformációs generatív nyelvészet haladó vagy hanyatló voltáról.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero