Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


11.4. Összegzés

Ez a fejezet a chomskyánus narratíva kijelentéseinek racionális rekonstrukcióján mutatta be azt, hogy mire jó a nyelvtudomány elmélete. Két forrástípus alapján vizsgálta meg a chomskyánus narratívát a 11.2. és a 11.3. szakaszban egy-egy esettanulmányban:
 
  • A p-modell eszköztárát felhasználó racionális rekonstrukció alkalmazásával a korábbi fejezetekben levont következtetések a kijelentések plauzibilitási értékének forrásaiként újraértékelték a narratíva érvelési folyamatának p-kontextusait.
  • A narratíva p-kontextusaiba bevont tudományelméleti és természettudományos alapismeretek kiegészítették a korábbi fejezetek eredményeit és hozzájárultak a narratívában deklarált kijelentések plauzibilitási értékének revíziójához.
 
A könyv utolsó részkérdése (K9) volt:
 
(K9)
Melyek a chomskyánus narratíva fő jellemzői?
 
Az előrebocsátott válasz így szólt:
 
(VK9ii)
A chomskyánus narratíva kijelentései nem kaphatnak pozitív plauzibilitási értéket.
 
Végeredményként a fejezet a (VK9ii)-vel jelölt hipotézist a két esettanulmány alapján így pontosítja:
 
(VK9iii)
A fejezetben rekonstruált chomskyánus metaelméleti narratívák jellemzői
 
(a)
a rivális kijelentések összevetése,
 
(b)
az ellenérvek tudomásulvétele,
 
(c)
a kijelentések plauzibilitásának mérlegelése,
 
(d)
a források megbízhatóságának és a p-kontextus koherenciájának az ellenőrzése,
 
(e)
az új információk fényében korábban elfogadott kijelentések prizmatikus, ciklikus, visszamenőleges újraértékelése,
 
(f)
tudományelméleti alapismeretek elsajátítása,
 
(g)
a sajátunktól eltérő nézetek toleranciája,
 
(h)
a racionális rekonstrukció módszerének alkalmazása révén a whig-narratíva elkerülése, valamint
 
(i)
a problémaorientált, reflektált, heurisztikus gondolkodás
 
helyett
 
(j)
kijelentések a megbízható forrásokkal alá nem támasztott abszolút igazságának a kinyilatkoztatása,
 
(k)
az ellenérvek elhallgatása,
 
(l)
az érvelési hibák,
 
(m)
az erős p-inkonzisztencia,
 
(n)
a bizonyosan hamis vagy implauzibilis kijelentések,
 
(o)
a különböző tudományágakból (fizika, matematika, számítógéptudomány, pszichológia, kognitív tudományok, biológia) kiragadott divatos és ad verecundiam funkcióval felruházott hívószavak inkoherens egyvelege,
 
(p)
az olyan anakronisztikus tudományelméleti előítéletek eklektikus kombinációja, mint a fizikalizmus, a biologizmus, a deduktív-hipotetikus tudománymódszertan, a Bécsi Kör tudomány-ideálja, a formalizmus és a kuhni tudománytörténet-elmélet,
 
(q)
a dogmatizmus,
 
(r)
a megismerés sokféleségének felszámolása,
 
(s)
a lineáris, egysíkú érvelés,
 
(t)
az intolerancia, valamint
 
(x)
a tudománytörténet whig-jellegű értelmezése.
 
(VK9iii)
Normatív következmény: Nem ajánlott a nyelvtudományt úgy művelni, ahogy az e fejezetben bemutatott narratívák teszik.
 
Tudva, hogy a 8. fejezet tanúsága szerint a chomskyánizmus alapművei érvelési hibákat tartalmaznak, melyek, lassan és akadozva ugyan, de mégis kiderültek; tudva, hogy, mint a 10. fejezet vázolta, a chomskyánizmus valójában saját hanyatlását készítette elő és a vele szemben kibontakozó irányzatokat motiválta; és tudva, hogy, mint a jelen fejezetben (VK9iii) összegezte, a transzformációs generatív nyelvészetnek a whig-narratívában közvetített ‘sikere’ fiktív, meg kell kérdezni: ha a chomskyánus narratíva kezdettől fogva homokra épült, akkor milyen indoklással tarthatók fenn ma a folyamatosan változó, a mindenkori technikai apparátussal elvégzett tárgytudományos nyelvészeti elemzéseknek a narratívában propagált – például a magyar nyelv szintaktikai szerkezetére vonatkozó – úgynevezett ‘eredményei’? E kérdésre nem a jelen könyv szerzőjének kell válaszolnia. A bizonyítás terhe (‘burden of proof’) a chomskyánusok vállát nyomja.

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave