Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

3.2.1. Pluralizmus

Az alapmodellek rövid áttekintését a ‘pluralizmus’ terminussal kezdem, mivel az előző szakaszban az abszolutizmus és a relativizmus problémakörének felvetését a nyelvtudomány pluralizmusa indokolta.1

A ‘pluralizmus’ kifejezést szisztematikusan két értelemben használom: egyfelől a vizsgált jelenségek sokféleségének deskriptív, másfelől annak a nézetnek a normatív jelölésére, amely a vizsgált jelenségek sokféleségét helyesnek és kívánatosnak tartja.2

A tudomány egységének vagy sokféleségének kérdése a tudományelmélet egyik fő témája. Ruphy (2016: xi; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K. A.) így jellemzi az analitikus tudományelmélet standard nézetét a 20. század elején előkészítő Bécsi Kör válasza és a jelenlegi tudomány- és ismeretelméleti szakirodalom előterében álló válasz közti különbséget:

(3.5)

„Noha professzionális létének egy jelentős részében a tudományelmélet meglengette a tudomány egységének (tarka) zászlaját, manapság kevesen vonnák kétségbe, hogy a filozófia sodrása világosan a tudomány sokfélesége felé fordult. A Bécsi Körnek a tudomány egységére vonatkozó programja halott […] (és a közeljövőben nem várható feltámadása). Még nem teljesen halott, de haldoklik a tudományos módszer keresése (az igazolás logikájának értelmében, nem is beszélve egy általános tudománymódszertanról) és, helyesen vagy helytelenül, az utóbbi időben a vele összefüggő demarkációs probléma sem őrzött meg sokat aktualitásából. Az elméleti egységesítés, amely a tudományos haladás egyik régi törekvése és ismérve, már nem kívánatos tudományágakon átívelő módon, reduktív változatában pedig különösen nem az.”

Az az alapmodell, amely az egységes tudomány immár letűnt ideáljával szemben jelenleg kikristályosodni látszik, a tudomány sokféleségének három fő típusát különbözteti meg (vö. Ruphy 2016):3

(3.6)	(a)	A tudományos elméletek, módszerek, metanyelvek sokfélék.
	(b)	Bizonyos elméletek nem redukálhatók egyéb elméletekre.
	(c)	Egy jelenségnek több, egyaránt helyes tudományos reprezentációja lehet.

A nyelvtudományra vonatkoztatva (3.6)(a) indokoltságát – mint (3.1) szemlélteti – a mindennapos nyelvészi tapasztalat alátámasztja. Ami (3.6)(b)-t illeti, felmerül az a kérdés, hogy a nyelvtudomány története során sikerült-e az elméletek valamelyikét – vagy a nyelvtudományon belül, vagy a nyelvtudomány diszciplináris határát átlépve – egyéb elméletre redukálni. (3.6)(c) is kérdéses, mert nem tekinthető eleve eldöntöttnek, hogy különböző reprezentációk, melyek látszólag ugyanarra a jelenségre – például szintaktikai szerkezetre, morfémaosztályra, beszédaktusra stb. vonatkoznak – valóban ugyanazt a jelenséget jelölik-e, vagy sokkal inkább az eltérő reprezentációk tárgya nem ugyanaz a jelenség. (3.6)(a)-val a 3.3., (3.6)(b)-vel a 3.4., (3.6)(c)-vel pedig a 3.5. szakasz foglalkozik majd.

Noha a nyelvtudomány kontextusában e felvetés jól motivált, ismeret- és tudományelméleti szempontból a relativizmus és az abszolutizmus mellett egészen más típusú érvek is szólnak, melyek nem tartoznak e könyv témájához.

Például a Cambridge Dictionary így jellemezi a ‘pluralizmus’ kifejezés két jelentését (https://dictionary.cambridge.org/dictionary/english/pluralism#google_vignette (letöltve: 2024. december 12.19):

Az egyik: „Különböző típusú emberek létezése, akiknek eltérő meggyőződéseik és véleményeik vannak, ugyanazon társadalmon belül” (kiemelés K. A.). Ez a jelentés olyan társadalmi feltételrendszert ír le, amelyben különböző háttérrel, meggyőződésekkel és véleményekkel rendelkező emberek élnek együtt. Deskriptív: azt hangsúlyozza, ami létezik, anélkül, hogy értékelné azt.

A másik: „Az a meggyőződés, hogy az ugyanazon társadalmon belül különböző típusú emberek létezése jó dolog” (kiemelés az eredetiben). Ez a jelentés normatív: értékítéletet fejez ki, hangsúlyozva, hogy a sokféleség nem csupán létezik, hanem pozitív és kívánatos is.

Lásd még Dupré (1983), (1993), Rescher (1993), Kellert et al. (eds.) (2006), Galison & Stump (eds.) (1996), Cartwright (1999), Ruphy (2016), Cat (2017), Tahko (2021).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero