Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

3.3.1.1. Intoleráns abszolutizmus

A nyelvtudomány közismert sokfélesége (3.6)(a) deskriptív értelmezésével összhangban több síkon nyilvánul meg: beszélünk az elméletek, a módszerek, valamint a tudomány nyelvének, és az utóbbin belül olyan elméleti terminusok jelentésének a sokféleségéről, mint például a nyelvtudományban kiemelten fontos szerepet játszó ‘adat’ és ‘evidencia’.1 Ha ismeret- és tudományelméleti megfontolások során felmerül az a kérdés, hogy a tudományos megismerés sokfélesége milyen módon kapcsolódik a relativizmushoz és a sajátunktól eltérő álláspontok tolerálásához, és ha ezt a kérdést a nyelvtudományra vetítjük, akkor (K1) megválaszolásához a pluralizmus, relativizmus és tolerancia viszonyát a nyelvészeti elméletekre, módszerekre és terminusokra vonatkozóan külön-külön kell megvizsgálnunk.2 Elsőként azoknak a naiv abszolutista és intoleráns reakcióknak néhány típusát tekintem át, amelyeket a nyelvészek az elméletek sokféleségére adnak.

(i) Abszolutizmus és tudományosság. Robin Lakoff (1989: 969) a chomskyánus közösség belső viszonyait jellemezve megállapítja, hogy követői szemében Chomsky „dicsfénye [‘glory’] mindössze azt bizonyította, hogy egyedül ő van az igazság birtokában, és ezért bárki más véleményének a meghallgatása káros a tudományterületre nézve”. Chomsky személyiségének abszolutista kisugárzását és annak a tágabb generativista közösségére gyakorolt hatását is hosszan elemzi Randy Allan Harris, aki szintén kijelenti, hogy „Chomskynak szabad pongyolán beszélni, hiszen ő valóban tudja az igazságot (Harris 2021: 404).” Hasonlóképpen állapítja meg Nefdt (2023: 30), hogy „a chomskyánusok az egyetlen tudományosan vállalható opcióként hűséget esküdtek a kompetencia modelljének [...]”.

Maga Chomsky a transzformációs generatív nyelvészet abszolutizmusát megszámlálhatatlanul sokszor hangoztatta tudományos publikációiban és interjúiban. Egy példa a sok közül a minimalista korszakból:

(3.10)	(a)	„[...] a nyelv elmélete lényegénél fogva generatív grammatika, és mindegyik nyelvet technikai terminussal I-nyelvnek nevezhetjük – ahol az ‘I’ arra utal, hogy a nyelv internális, individuális, illetve intencionális: vagyis a tényleges komputációs folyamatra koncentrálunk, nem pedig az általa felsorakoztatott tárgyak halmazára.” (Chomsky 2018: 35; kiemelés K. A.)
	(b)	„[...] a nyelv elmélete szükségszerűen generatív grammatika [...] egyedül az I-nyelvek lehetnek tudományos vizsgálat tárgyai, az E-nyelvek nem”. (Bilgrami (2018: 9; kiemelés K. A.)
	(c)	„A nyelv egyetlen tudományosan vizsgálható elképzelése, vagyis az I-nyelv abszolút mértékben belső. [...] a referencia vagy a denotáció túlzottan kontextusfüggőek ahhoz, hogy tudományosan kutathatók lehessenek, és inkább egy adott nyelv használatára, mint magának a nyelvnek a konstitutív aspektusára nézve tűnnek releváns fogalmaknak. Mindez a filozófusokétól eltérő taxonómiához vezet, amely szinte mindent száműz, amit a bölcselők a pragmatikáról gondolnak.” (Bilgrami 2018: 20; kiemelés K. A.)

A (3.10)(a)-ban idézett kijelentés tanúsága szerint Chomsky egyik, magyarul is olvasható könyve a kirekesztő abszolutizmus prototipikus esete, mely kizárólag a chomskyánizmust fogadja el a nyelv tudományos megközelítéseként. Kizárólag azt tekinti tudományosnak, ami azonos az általa meghatározott ‘jelenséggel’ (azaz az ‘I’ nyelvvel). Bilgrami ugyanennek a könyvnek az előszavában összegzi Chomsky álláspontját (lásd (3.10)(b)). Az ‘I-nyelv’ a ‘belső nyelv’ (korábbi terminus szerint ‘kompetencia’, vagyis a nyelvtudás mint kognitív képesség), az ‘E-nyelv’ pedig a ‘külső nyelv’ (a korábbi terminológia szerint ‘performancia’, vagyis a beszédhelyzetekben megfigyelhető megnyilatkozások).3 Tudománytalan minden olyan kutatás, amely a materiális formát öltő – tehát artikulált, akusztikusan mérhető, rögzíthető, ily módon megfigyelhető – ‘beszéd’ bármely aspektusát bármilyen módszerrel vizsgálja. De, mint (3.10)(c) tanúsítja, Chomsky nem csupán az ‘E-nyelv’ vizsgálatát rekeszti ki a tudományból, hanem a pragmatikát és a szemantikát is.4 Ergo: az igazsághoz vezető egyetlen elmélet a transzformációs generatív nyelvészet éppen aktuális változata.

(ii) A chomskyánizmus abszolutizmusának kuhni legitimációja. A nyelvészeti elméletek sokféleségére adott abszolutista reakció további szemléletes példája Kuhn (2000) [1970] alkalmazása a nyelvtudományra. Az 1960-as évek második felétől bontakozott ki viszonylag széles körben az a törekvés, amely Chomsky és követői fellépését a nyelvtudomány kuhni értelemben vett tudományos forradalmaként, a generatív nyelvészetet pedig új paradigmaként kívánta láttatni.5 E törekvésben a transzformációs generatív nyelvészet mellett propagandát folytató gyakorló nyelvészek, nyelvtudomány-történészek, valamint rokon diszciplínák személyiségei osztoznak. Az a felfogás, hogy a transzformációs generatív nyelvészet kuhni forradalomban gyökerező új paradigma, abszolutista tudományszemélettel járt együtt: a kuhni tudománytörténet-elmélet alkalmazása a generatív nyelvészet éppen aktuális változatát a nyelvtudomány egészére kiterjedő egyeduralmi igényként jellemezte és kísérelte meg legitimálni, a mindenkori elméletváltozatot tekintve a tudományos igazsághoz vezető egyetlen járható útnak (vö. (3.1)(a)). A félreértések elkerülése érdekében hangsúlyozom, hogy ez a megállapítás Kuhn kategóriáinak nyelvtudományi alkalmazására vonatkozik, és nem Kuhn tudománytörténet-elméletére magára; nem állítja Kuhn tudománytörténet-elméletének abszolutista szemléletét. Kuhn elméletét többek között éppen relativizmusa miatt érte éles kritika a tudomány- és ismeretelméletben.

(iii) Forradalmiság. A forradalmiság Chomsky későbbi, mérföldkőnek tekintett munkáival is összekapcsolódott. A kormányzás és kötés elmélete (Chomsky 1981) szintén olyan időszakot fémjelzett, amely „számos kifinomult és forradalmi felfedezéshez vezetett” (Grewendorf 2007: 370). A generatív nyelvészet több különböző elméletváltozatát – azaz az éppen aktuálisat – kívánták hívei tudományos forradalom eredményeként és új paradigmaként értelmezni.6 A chomskyánizmus jelenleg a minimalista programban (Chomsky 1995a) csúcsosodik ki, amit Piatelli-Palmarini (1998: xxii; kiemelés K. A.) úgy fogalmazott meg, hogy „a minimalista program valóban forradalom a forradalomban”. A kuhni forradalmiságra hivatkozó abszolutista szemlélet egyúttal a 3.1. szakaszban említett értelemben naiv. Noha számtalan publikáció hivatkozik a ‘Chomsky-féle forradalomra’ és ‘paradigmára’, egyikük sem kísérelte meg kompetens tudománytörténeti elemzés eredményeképpen igazolni, hogy a transzformációs generatív nyelvészet valóban teljesíti azokat a feltételeket, amelyek alapján kuhni tudományos forradalom eredményeképpen kialakult paradigmának lenne tekinthető.7

(iv) Provokatív abszolutizmus. Végül az intoleráns abszolutizmus széles olvasótábornak szánt, provokatív megnyilvánulásaként megemlítem Pullum legújabb könyvét, mely The Truth about English Grammar címmel jelent meg (Pullum 2024). A könyvet értékelő recenzió találóan jellemzi a szerző intoleráns abszolutizmusát: „Pullum folyamatosan bizonygatja, hogy minden nyelvész, akit nem Pullumnak hívnak, mindenben téved” (Poole 2024; kiemelés K. A.).

1	A nyelvtudomány pluralizmusához lásd Santana (2016), Stainton (2014), Itkonen (2002), Nefdt (2018), Kertész et al. (eds.) (2019).
2	Mivel egy-egy változat jelenlétének igazolásához és ezzel (K1) megválaszolásához akár egyetlen eset dokumentálása is elegendő, és mivel a könyv nem kvantitatív jellegű vizsgálatra, hanem a tudomány- és ismeretelmélet módszereinek szellemében kvalitatív elemzésekre épül, statisztikai következtetésekkel járó adatgyűjtés sem vezetne más meglátásokhoz, mint amelyek a (K1)-re adott válaszként prototipikus példák alapján az alábbi észrevételekből leszűrhetők lesznek (a bővebb indoklásra a 12. fejezet fog kitérni).
3	Lásd (2.12)(d)-t a 2.2. szakaszban.
4	(3.10)(c)-ben a magyar fordítás utolsó mondata hibás. Így szól helyesen: „[...] szinte mindent a pragmatikába száműz, amit ők [a filozófusok] a szemantikáról gondolnak”. Ugyanakkor a fordítási hiba nem érinti azt, amit az idézet a jelen kontextusban illusztrál.
5	Lásd a 10. és a 11. fejezetet.
6	Lásd ehhez részletesen Kertész (2020) [2015].
7	Lásd ehhez bővebben a 11.3.2. szakaszt.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero