Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


3.3.1.3. Toleráns abszolutizmus
Az abszolutizmus sajátos, toleráns megnyilvánulására is van példa. (3.9)-ből az következik, hogy az abszolutizmus összeegyeztethető a tolerancia ellenvetés- és elutasítás-komponensével, az elfogadás-összetevővel viszont nem. Azonban, noha Chomsky általában élesen elutasítja a sajátjától eltérő nézeteket, (3.12)(a) tanúsága szerint a szociolingvisztikával időnként engedékenyebb. Ebben a tekintetben tanulságos az, ahogy Chambers (2005) jellemzi Chomskynak a szociolingvisztikához fűződő viszonyát (lásd (3.12)(b)). Mivel Chomsky magatartása az abszolutizmus paradigmatikus példája, az idézetek jól szemléltetik, hogy lehetnek olyan esetek, amelyekben egy abszolutista egy bizonyos nézetet bizonyos szempontból elfogad, de más szempontból ellenez, miközben nem utasítja el oly mértékben, hogy ne fogadná el a mellette szóló indokokat. Ezáltal (3.9) értelmében toleráns.
 
(3.12)
(a)
„Vitathatatlanul sokat kell tanulnunk a nyelvnek a kommunikációt vagy egyéb célokat szolgáló használatáról. De jelenleg, amennyire tudom, nem sok minden történt a szociolingvisztika elméletének kidolgozására […]” (Chomsky 1984, online változat).
 
(b)
„[…] Noam Chomsky, aki korai írásaiban a teoretikusok legantiszociálisabbika volt, később, minden bizonnyal a szociolingvisztikából származó evidencia súlya alatt, csendben felülbírálta gondolkodását (noha sohasem mondta ki). […] Chomsky sohasem volt hajlandó egyértelműen kijelenteni, hogy álláspontját bármivel kapcsolatban felülbírálta.” (Chambers 2005; kiemelés K.A.)
 
Az alábbiakban a sokféleség naiv relativista és toleráns értelmezését szemléltetem.

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave