Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


3.3.1.4. Toleráns relativizmus
A következő példa érdekessége, hogy az első generatív nyelvészeti tankönyv szerzőjétől – tehát az Aspects-korszak chomskyánizmusának egyik hű követőjétől éppen a generatív szemantikusokkal vívott háború időszakában – származik, de ellentmond a chomskyánus abszolutizmusnak. Miután Bach (1965: 119; kiemelés K. A.) Chomsky korai nézeteit a neo-bloomfieldizmuséivel összevetette, a Chomsky-hívek megnyilvánulásaitól eltérően kijelenti, hogy „a világra vonatkozó elméletek nem abszolút igazságok”.
Jelenkori példaként említem a szintaxis állapotát áttekintő háromkötetes kézikönyv bevezető tanulmányát. A szerzők vázolják a szintaxis pluralizmusát, és utalnak a különböző elméletek szószólói közötti gyakran éles hangú vitákra, majd az alábbi következtetésre jutnak:
 
(3.13)
„[…] világossá szeretnénk tenni, hogy a vita önmagában nem jelenti, hogy egy terület éretlen vagy érdektelen, hanem ellenkezőleg, az egyet nem értés a szintaxis relatív érettségének a kifejeződése. A szintaxisban a vitás eseteket valójában a tudományos haladás jelének tekintjük. Tehát jó, hogy van vita” (Kiss & Alexiadou 2015: 2; kiemelés K. A.).
 
Kuhn tudományfejlődés-elmélete szerint a sokféleség a diszciplína éretlenségének és fejletlenségének a jele (lásd a (2.4)(a) pontot):1 ha egy tudományágnak nem volt forradalma, és nincs paradigmája, akkor nem éri el az ‘érett tudomány’ szintjét.2 Kiss és Alexiadou szerint viszont a szintaxisban a sokféleség nem a fejletlenség, hanem ellenkezőleg, a tudományos haladás ismérve. Továbbá, (3.13)-ból könnyen kiolvasható mind a relativizmus, mind a tolerancia, vagyis éppen az ellentéte annak, amit Kuhn paradigma- és forradalomfogalmának naiv nyelvtudományi alkalmazásai képviselnek (lásd a 3.3.1.1. szakaszt).
1 Vö.: „[…] a tudományok fejlődésének korai szakaszában különböző kutatók a jelenségeknek ugyanazt a csoportját – ha nem is mindig ugyanazokat az egyedi jelenségeket – vizsgálva, különbözőképpen írták le és értelmezték […]” (Kuhn 2000: 30; kiemelés K. A.).
2 Vö.: „Egy paradigma és az általa lehetővé tett ezoterikusabb kutatás megjelenése az érettség jele minden tudományterület fejlődésében” (Kuhn 2000: 25; kiemelés K. A.).

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave