MeRSZ online
okoskönyvtár
Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.
Mire jó a nyelvtudomány elmélete?
3.4.2. Antiredukcionizmus, relativizmus, tolerancia
Az ellenkező esetre – a sokféleség által lehetővé tett, a diszciplináris határokat átlépő elmélet-redukció elutasítására, mely relativista szemlélettel kapcsolódik össze – első példaként Jäger (1993) érvelését említem. Az 1990-es évek elején a Zeitschrift für Sprachwissenschaft című folyóiratban éles hangú összecsapásra került sor Jäger és a redukcionista álláspontot képviselő chomskyánus vitapartnerei között. Jäger értelmezésében a nyelvtudomány behódolt az ‘agresszornak’ bélyegzett természettudományoknak. Abból indul ki, hogy története során a nyelvtudomány a természettudományok éppen aktuális állapotát önmaga számára követendő mintaként és az érettség végső szintjeként mutatja. A természettudományok kihívására válaszolva a transzformációs generatív nyelvészet is átvette azt az elméletfelfogást, amely a legelőremutatóbbnak látszott számára, és ez a kormányzás és kötés elméletének időszakában (lásd a 2.2. szakaszban a (2.12) pontot) a kognitivizmus volt (Jäger 1993: 92; lásd a 10. fejezetet is). Ugyanakkor Jäger szerint a nyelvtudomány valódi tárgyát a hermeneutikai-funkcionalista hagyomány ragadhatja meg, mely a történelmi és társadalmi közegétől nem függetleníthető emberi kommunikációt vizsgálja. E kiindulópontból érvelve Jäger arra a következtetésre jut, hogy a kognitív tudományhoz való alkalmazkodás következtében a nyelvtudomány immár nincs abban a helyzetben, hogy saját maga határozhassa meg a ‘nyelvet’ mint vizsgálatának tárgyát (Jäger 1993: 90). Az, amire Jäger ezzel a következtetésével utal, a diszciplináris határokon átlépő elmélet-redukció szerinte vállalhatatlan következménye.
A redukcionizmus elutasításának második példájaként Katz felfogását említem. Katz (1996: 292; kiemelés K. A.) Chomsky szcientista redukcionizmusával szembeszállva jelenti ki, hogy „a nyelvtudomány nem pszichológia vagy biológia vagy bármi más, amire valaki redukálni akarhatja. A nyelvtudomány nyelvtudomány.”
A harmadik példa az a vita, amely a 2000-es évek elején robbant ki Lappin és szerzőtársai, valamint a Chomskynak az 1990-es évektől alkalmazott minimalista programját (melynek ismertetéséhez lásd a 2.2. szakasz (2.13) pontját) védelmezők között. A vita tárgya többek között a redukcionizmus volt. A szerzők úgy vélik, hogy a minimalizmus nem felel meg a Galilei-féle tudomány ismérveinek, hanem „a szcientizmus talajtalan aurája” legitimációs célt szolgál.1 A szerzők szerint a minimalista program azt a megalapozatlan állítást kívánja elfogadhatóvá tenni, hogy joggal tart igényt ugyanarra a presztízsre, amelyet a legsikeresebbnek tekintett természettudományok vívtak ki maguknak (Lappin et al. 2000a: 667).
Végül megemlítem Simone (2002) antiredukcionista – és antiredukcionizmusával összefüggésben relativista – Saussure-interpretációját. Simone (2004: 238–239; kiemelés K. A.) szerint ‘Saussure álma’ az volt, hogy „megtalálja a nyelvtudomány számára azt az alkalmas módszert, amelyet az nem más tudományokból kölcsönöz többé-kevésbé mechanikus módon, hanem sajátosan és szigorúan saját feltételeinek megfelelően hoz létre”. Saussure tehát a nyelvtudomány specifikumait szem előtt tartó, kifejezetten annak céljait szolgáló módszerről álmodott, mely a nyelvtudomány előzetesen – már a módszer definiálása előtt – meghatározott tárgyához igazodik. Simone kitér arra a viszonyra is, amely e Saussure-interpretáció és a nyelvtudomány alapkérdései között fennáll. Sajnálatosnak tartja, hogy a legtöbb nyelvész azért utasítja el a tudományág alapkérdéseinek felvetését, mert gyengeségnek véli. Ezért számukra az alapkérdések felvetésének elmaradása „jó jel, az egészség és a boldogság jele” (Simone 2004: 236). Simone úgy véli, hogy az alapkérdések iránti érzéketlenség
|
(3.24)
|
„[…] nagyon veszélyes, különösen, ha tisztában vagyunk egy öntudatlanul követett szokással, mely a nyelvészek között és a nyelvtudományban nagyon elterjedt: történetileg nézve, tudományunk erősen általánosító, olyan, amelyben a széles, mindent átfogó elméletek művelésére való hajlandóság kötelező, ellenállhatatlan, sőt, valamilyen módon még patetikus is. Tehát nagyon jelentős annak a veszélye, hogy tévútra lépünk, hogy szem elől tévesztjük a hitelességet és a tényeket.” (Simone 2004: 216–217; kiemelés K. A.).
|
(3.24) eltér az e szakaszban említett többi példától abban a tekintetben, hogy Saussure antiredukcionizmusa mellett kiállva Simone kiemelten fontosnak tartja a nyelvtudomány alapkérdéseinek felvetését. Saussure-értelmezése és az abból levont metodológiai következtetése mégsem lépi túl a naiv reflexió határát, mert nem alkalmaz jól definiált tudomány- vagy ismeretelméleti keretet, a metareflexió iránti igényét nem kapcsolja össze a tudományelméletben és az ismeretelméletben tárgyalt témákkal.
| 1 | A szcientizmus fogalmához lásd a 11.3.6. szakaszt. |
Tartalomjegyzék
- Mire jó a nyelvtudomány elmélete?
- Impresszum
- Köszönetnyilvánítás
- I. rész: Bevezetés
- II. rész: Relativizmus és abszolutizmus
- 3. Naiv relativizmus és naiv abszolutizmus
- 3.1. Kérdésfelvetés
- 3.2. Alapmodellek
- 3.3. Relativista és abszolutista reakciók az elméletek, a módszerek és a tudományos nyelv sokféleségére
- 3.4. Relativista és abszolutista reakciók az elmélet-redukcióra
- 3.5. Relativista és abszolutista reakciók a reprezentációk sokféleségére
- 3.6. Összegzés
- 3.1. Kérdésfelvetés
- 4. Relativizmus és plauzibilis érvelés
- 4.1. Kérdésfelvetés
- 4.2. A p-modell mérsékelt relativizmusa
- 4.2.1. A plauzibilis kijelentések relativitása
- 4.2.2. A plauzibilis következtetések relativitása
- 4.2.3. A p-kontextus
- 4.2.4. Az információs alul- és túldetermináltság relativitása
- 4.2.5. A p-parakonzisztencia relativitása
- .2.6. A plauzibilis érvelési folyamat relativitása
- 4.2.7. Az adatok és az evidencia relativitása
- 4.2.8. Esettanulmány: a német labiális affrikáta
- 4.2.1. A plauzibilis kijelentések relativitása
- 4.3. Összegzés
- 4.1. Kérdésfelvetés
- 5. A p-modell válaszai az ellenérvekre
- 3. Naiv relativizmus és naiv abszolutizmus
- III. rész: Konzisztencia és inkonzisztencia
- 6. Az episztemológiai tolerancia elve
- 6.1. Kérdésfelvetés
- 6.2. Heurisztikusan termékeny, permanens p-parakonzisztencia
- 6.3. Esettanulmány: erős p-inkonzisztencia
- 6.4. Esettanulmány: heurisztikusan terméketlen, elfogadhatatlan, ad hoc p-parakonzisztencia
- 6.5. Esettanulmány: heurisztikusan terméketlen, ideiglenesen elfogadható, ad hoc p-parakonzisztencia
- 6.6. Összegzés
- 6.1. Kérdésfelvetés
- 7. A jelenségek relativitása
- 7.1. Kérdésfelvetés
- 7.2. Esettanulmány: a német voller reprezentációi
- 7.2.1. A mondat
- 7.2.2. A voller reprezentációja a transzformációs generatív nyelvtanban
- 7.2.3. A voller reprezentációja a fejvezérelt frázisstruktúra nyelvtanban
- 7.2.4. A voller reprezentációja a kategoriális nyelvtanban
- 7.2.5. A voller reprezentációja a topológiai modellben
- 7.2.6. A voller reprezentációja a würzburgi nyelvtanban
- 7.2.7. Intrateoretikus p-parakonzisztenica, interteoretikus p-parakonzisztencia és p-hiányosság.
- 7.2.1. A mondat
- 7.3. Vannak-e nyelvi tények?
- 7.4. Összegzés
- 7.1. Kérdésfelvetés
- 6. Az episztemológiai tolerancia elve
- IV. rész: Plauzibilis érvelés és érvelési hibák
- 8. Érvelési hibák a chomskyánizmusban
- 8.1. Kérdésfelvetés
- 8.2. Mi egy érvelési hiba?
- 8.3. Esettanulmány: szalmabábérvelés a B. F. Skinner Verbal Behavior című könyvéről írott recenzióban (Chomsky 1959)
- 8.3.1. „A valaha volt legmegsemmisítőbb recenzió” vagy „abszurd karikatúra”?
- 8.3.2. A plauzibilis érvelési folyamat
- 8.3.2.1. Első érvelési ciklus: tudományos hipotézis vagy tudománytalan dogmatizmus?
- 8.3.2.2. Második érvelési ciklus: objektivitás vagy az objektivitás elvesztése?
- 8.3.2.3. Harmadik érvelési ciklus: egyszerűség vagy komplexitás?
- 8.3.2.4. Részleges összegzés: kifinomult taktika?
- 8.3.2.5. Behaviorizmus: elpusztult vagy él és virul?
- 8.3.2.1. Első érvelési ciklus: tudományos hipotézis vagy tudománytalan dogmatizmus?
- 8.3.3. A válasz
- 8.3.1. „A valaha volt legmegsemmisítőbb recenzió” vagy „abszurd karikatúra”?
- 8.4. Esettanulmány: elsietett általánosítás Chomsky Aspects of the Theory of Syntax című könyvében (Chomsky 1965)
- 8.5. Esettanulmány: argumentum ad verecundiam és whig-történetírás Chomsky Cartesian Linguistics című könyvében (Chomsky 2009 [1966])
- 8.6. Esettanulmány: érvelési hibák összefonódása a minimalista programban (Chomsky 1995a)
- 8.7. Összegzés
- 8.1. Kérdésfelvetés
- 9. Érvelési hibák az antichomskyánizmusban
- 8. Érvelési hibák a chomskyánizmusban
- V. rész: Haladás és hanyatlás
- 10. A nyelvészeti háborúk
- 11. A chomskyánus narratíva és a tudományos haladás
- 11.1. Kérdésfelvetés
- 11.2. Esettanulmány: a whig-narratíva a chomskyánizmusban
- 11.3. Esettanulmány: heurisztikusan terméketlen narratíva a hazai chomskyánizmusban
- 11.3.1. A narratív szöveg kiválasztása
- 11.3.2. Első érvelési ciklus: haladás az éretlen tudománytól az érett tudomány felé?
- 11.3.3. Kitérő: haladás az érett tudománytól az éretlen tudomány felé?
- 11.3.4. Második érvelési ciklus: „Chomsky forradalmi felismerése”?
- 11.3.5. Harmadik érvelési ciklus: „Chomsky Skinner-kritikája jelentős szerepet játszott abban, hogy a behaviorizmus háttérbe szorult”?
- 11.3.6. Negyedik érvelési ciklus: „a transzformációs generatív nyelvészet nem a bölcsészettudomány, hanem a természettudományok egyik ága”?
- 11.3.7. Ötödik érvelési ciklus: a transzformációs generatív nyelvész biológiai kutatómunkát végez?
- 11.3.8. Hatodik érvelési ciklus: „a generatív elmélet evolúciója a szabályok elméletétől az elvek és paraméterek elméletéig, majd a minimalizmusig tart”?
- 11.3.9. Hetedik érvelési ciklus: a narratíva záró p-kontextusa
- 11.3.10. A tanulság
- 11.3.1. A narratív szöveg kiválasztása
- 11.4. Összegzés
- 11.1. Kérdésfelvetés
- VI. rész: Befejezés
- Irodalom
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 125 2
A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába.
A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.
Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
