Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


3.5.2. Toleráns relativizmus

Jóval ritkábban fordul elő az egy jelenség reprezentációinak sokféleségére adott relativista és toleráns reakció. Négy példát említek.
Hagemann és Staffeldt (Hrsg.) (2014) egy rövid újságcikk mondatainak alternatív elemzéseit mutatja be 11 szintaktikai elmélet eszközeivel tárgyszerűen, anélkül, hogy felmerülne az állásfoglalás igénye köztük. A kötet koncepciójának naiv jellegét egyrészt az mutatja, hogy nem nyújt a különböző reprezentációk összehasonlításához szükséges kritériumrendszert. Másrészt az elméletek bemutatása kizárólag a kiválasztott mondatok reprezentációinak levezetésére szorítkozik. Harmadrészt nem helyezi a bemutatást tudományelméleti összefüggésrendszerbe.1
Stewart (2016) a skót kelta főnevek, a grúz ige és a szanszkrit összetett ige bizonyos tulajdonságainak a reprezentációit hasonlítja össze különböző morfológiai elméletek eszközeivel, tudományelméleti reflexió nélkül.
Müller (2016) 9 szintaktikai elmélet működését ismerteti. Bemutatja egyes szintaktikai jelenségek elméletenként eltérő reprezentációit, de ezek összehasonlítására nem ad meg kritériumokat, és diverzitásukat nem helyezi tudományelméleti kontextusba sem.
E példáktól eltérően Moravcsik (2019) olyan kezdeményezés, amely nem ‘naiv’ reflexióként, hanem egy részletesen kifejtett kritériumrendszer kidolgozásával teszi lehetővé 13 különböző szintaktikai elmélet összehasonlítását. Az összehasonlított elméletek ismertetése négy, tovább tagolható fő kritérium alapján történik: az elméletben feldolgozható adatok típusai, az elmélet célkitűzései, módszerei és értékelési eljárásai szerint. E kritériumok mellett az elméletek bemutatása tartalmazza egy bizonyos mondatnak az egyes elméletek eszközeivel történő, egymástól eltérő reprezentációit.
1 Ezt az esetet a 6. fejezet rekonstruálja a p-modell eszközeivel.

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave