Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

4.2.3. A p-kontextus1

A plauzibilis érvelés premisszái és konklúziója közötti kapcsolat nem redukálható formális tulajdonságaikra. Ezért a premisszák és a látens háttérfeltevések plauzibilitási értékének megítéléséhez minden rendelkezésre álló információt figyelembe kell venni. Azokat az információkat, amelyek relevánsak a plauzibilis kijelentések és következtetések megfogalmazásához, alkalmazásához és értékeléséhez, p-kontextusnak nevezzük. A ‘p-kontextus’ terminus eltér a nyelvészeti pragmatikában használt ‘kontextus’ terminustól. Háromféle információt tartalmaz:

források egy halmazát, mely alapján a kijelentések plauzibilitási értéke megítélhető és mely tartalmazhat empirikusnak tartott információkat, kísérleteket, szakértői véleményeket, korábbi kutatási eredményeket stb.;
olyan kijelentések egy halmazát, amelyek plauzibilitási értékét a p-kontextusban található források alátámasztják;
olyan módszertani elveket, mint például a megengedett következtetési sémák, az ellentmondások kezelésének módszerei, a források megbízhatóságának megítélését szolgáló tényezők (értékek, normák, konvenciók stb.).

Az első két információ-típusra már említettem példát, ezért most a harmadikat illusztrálom. Az ‘egyszerűség’ elvét említem meg mint az alternatív grammatikák közötti döntés kritériumát a transzformációs generatív nyelvészet történetének klasszikus elméletében (Chomsky 1957: 54–56; lásd a 2.2. szakaszban (2.8)(e)-t is):2

(4.10)

0<|Két alternatív nyelvtan közül az egyszerűbbet választjuk.|S<1

Egy ilyen metodológiai elv például – egy plauzibilis következtetés egyik premisszájaként – a konklúzió plauzibilitási értékét meghatározó közvetett forrás részeként funkcionálhat.

(4.11)	Premisszák:
	(a)	0<\|Két alternatív nyelvtan közül az egyszerűbbet választjuk.\|S<1
	(b)	0<\|G1 és G2 alternatív nyelvtanok.\|S<1
	(c)	0<\|G1 egyszerűbb, mint G2.\|S<1
	Konklúzió:
	(d)	0<\|G1-et választjuk.\|I(4.11)<1

Ahogy azt (4.11) szemlélteti, a plauzibilis következtetések az előző szakaszban említett többlépcsős relativitásukon túl a p-kontextushoz is relatívak. Ha nincs logikai következményreláció a premisszák és a konklúzió között, akkor a konklúzió plauzibilitása nemcsak a premisszák plauzibilitási értékétől függ, hanem minden olyan információtól is, amely a látens háttérfeltevésekhez kapcsolódik. Ha a p-kontextus változása olyan új forrásokat tesz elérhetővé, amelyek befolyásolhatják a premisszák plauzibilitását (például plauzibilisebbé, kevésbé plauzibilissé vagy akár implauzibilissé teszik azokat), akkor a konklúzió plauzibilitása is változik. Minden a premisszák és a látens háttérfeltevések plauzibilitását erősítő vagy gyengítő információ befolyásolja a konklúzió plauzibilitását is. Ez azt is jelenti, hogy a plauzibilis következtetések dinamikusak. Olyan közvetett források, amelyek érzékenyek a p-kontextus változásaira.

1	Lásd bővebben Kertész & Rákosi (2019: 121 kk.) [2012], (2020: 9.7. szakasz) [2008]).
2	Az egyszerűség elvét szerteágazó vita övezte a Syntactic Structures megjelenését követően, melynek végkicsengése az volt, hogy az elv a generatív transzformációs nyelvészetben nem működőképes. Az elv jelenlegi értékeléséhez lásd például Katzir et al. (eds.) (2001), Terzian & Corbalán (2021).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero