Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

4.2.4. Az információs alul- és túldetermináltság relativitása1

A p-kontextus ‘információsan aluldeterminált’ lehet, ha valamely kijelentéshez egyik forrás alapján sem tudunk plauzibilitási értéket rendelni. Ekkor a p-kontextus p-hiányos (lásd (4.12)(a)). A p-kontextust ‘információs túldetermináltság’ is jellemezheti: túl sok információt ölelhet fel abban az értelemben, hogy tartalmaz olyan kijelentést, amely plauzibilis valamely forrás alapján, de implauzibilis egy másik, szintén a p-kontextushoz tartozó forrás alapján. Ekkor p-inkonzisztenciáról beszélünk (lásd (4.12)(b)).

(4.12)	(a)	Egy c p-kontextus p-hiányos, ha c-ben van olyan p kijelentés, hogy p és ~p egyaránt semleges plauzibilitású az összes olyan forrás alapján, amelyeken p és ~p plauzibilitási értéke nyugszik.
	(b)	Egy c p-kontextus p-inkonzisztens, ha c-ben van olyan p kijelentés, hogy p pozitív plauzibilitási érteke az S1, és ~p szintén pozitív plauzibilitási értéke az S2 forráson nyugszik.

A p-inkonzisztencia nem azonos a klasszikus logikai ellentmondással. Az egymásnak ellentmondó kijelentések pozitív plauzibilitási értékét alátámasztó forrásoknak különbözniük kell egymástól, mivel (4.1)(a) szerint valamilyen információ akkor szolgálhat forrásként, ha használható, és akkor használható, ha nem szól egyidejűleg a kijelentés mellett és ellen. Tehát nem megengedett az, hogy S1 mind p, mind ~p plauzibilitását támogatja, vagy S2 teszi ugyanezt.

Például Lakoff & Johnson (1980) könyvük első oldalain szembeállítják a metafora hagyományos arisztotelészi szemléletét a saját véleményükkel. A két plauzibilis kijelentés között p-inkonzisztencia áll fenn:

(4.13)	(a)	0<\|A metafora a költői képzelet és díszítés eszköze, és kizárólag a nyelv sajátossága.\|S1<1
	(b)	0<\|A metafora nem a költői képzelet és díszítés eszköze, hanem azt a fogalmi rendszert alkotja, amely alapján cselekszünk és gondolkodunk.\|S2<1

(4.13)(a)-ban S1 mint forrás a „legtöbb emberre” vonatkozik, akik a hagyományos arisztotelészi metafora-felfogást vallják, (4.13)(b)-ben S2 pedig a kijelentés plauzibilitásának forrásaként Lakoffot és Johnsont jelöli.2

Egy p-kontextus lehet egyidejűleg p-hiányos és p-inkonzisztens különböző kijelentésekhez viszonyítva. És a p-kontextus több kijelentésre vonatkozóan is lehet p-hiányos vagy p-inkonzisztens. Tehát a p-inkonzisztencia és a p-hiányosság relatívak a p-kontextushoz. Továbbá:3

(4.14)	(a)	Egy olyan p-kontextust, amely p-inkonzisztens vagy p-hiányos, p-problematikusnak nevezünk. A két kijelentés közötti p-inkonzisztenciát vagy egy kijelentés semleges plauzibilitási értékét a p-kontextusban p-problémának nevezzük
	(b)	Egy p-probléma megoldása egy olyan p-kontextus, amelyben egy korábbi p-probléma nem lép fel.
	(c)	Egy p-problémának egy bizonyos információs állapotban több megoldása is lehetséges.
	(d)	Egy p-probléma feloldásán egy olyan p-kontextust értünk, amely az elérhető megoldások közül rendelkezésre álló információkhoz viszonyított legjobb megoldás.
	(e)	Két vagy több kijelentés akkor egymás riválisai vagy alternatívái, ha plauzibilitásuk összevetése révén kívánjuk kiválasztani a felvetett p-probléma megoldását vagy feloldását.

Lásd bővebben Kertész & Rákosi (2019: 130 kk.) [2012], (2020: 10.1. szakasz) [2008]).

Vö.:

“A metaforát a legtöbb ember a költői képzelet és a retorikai díszítés eszközének tekinti – sokkal inkább rendkívüli, semmint hétköznapi nyelvhasználatnak. Továbbá a metaforát általában kizárólag a nyelv sajátosságának tartják, amely inkább a szavakra vonatkozik, mintsem a gondolkodásra vagy a cselekvésre. […] a metafora áthatja mindennapi életünket, nem csupán a nyelvben, hanem a gondolkodásban és a cselekvésben is. A hétköznapi fogalmi rendszerünk, amely alapján gondolkodunk és cselekszünk, alapvetően metaforikus jellegű.” (Lakoff & Johnson 1980: 3; kiemelés K. A.)

A ‘probléma’ terminust a ‘p’ prefixum nélkül továbbra is használni fogom pre-explikatív módon olyan esetek jelölésére, amelyek nem kötődnek a plauzibilitáshoz, vagy nem tudjuk, hogy kötődnek-e, vagy az adott összefüggésben pontos kifejtésükre nincs lehetőség.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero