Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

4.2.8.1. Első érvelési ciklus: a bifonémikus reprezentáció
Először is, a kiinduló p-kontextus p-hiányos, mivel sem (4.18)(a)-hoz, sem (4.18)(b)-hez nem rendelhető plauzibilitási érték. Ezért Wurzel (4.18)(c)-ben azt a kérdést teszi fel, hogy a német [pf] labiális affrikáta fonológiai szerkezete egy vagy két fonémából áll-e. Ez a kérdés jelzi a p-hiányosságból származó p-problémát. A plauzibilis érvelési folyamat heurisztikus célja e p-probléma megoldása (4.18)(c) megválaszolásával. Akkor lenne megoldható, ha sikerülne megtalálnunk azt a p-kontextust, amelyben (4.18)(a) és (b) egymástól eltérő plauzibilitási értéket kap, és az értékek összevetésével dönteni tudnánk a két hipotézis között.
 
(4.18)
(a)
A labiális affrikáta bifonémikus, azaz fonémaszerkezete /pf/.
 
(b)
A labiális affrikáta monofonémikus, azaz fonémaszerkezete /pf/.
 
(c)
A labiális affrikáta mono- vagy bifonémikus?
 
Másodszor, a p-kontextus tartalmazza (4.19)-et:1
 
(4.19)
(a)
A Pfropfen [pfrɔpfən] (‘dugó’) létező német szó.
 
(b)
A fromm [frɔm] (‘jámbor’, ‘kegyes’) létező német szó.
 
Harmadszor, Greenberg (ed.) (1978: 250) nyomán Wurzel elfogadja a (4.20) alatti szabályt:2
 
(4.20)
Ha a szókezdetben a /V/ magánhangzó a /K3K2K1/ mássalhangzósort követi, akkor ugyanebben a pozícióban előfordul a /K2K1/ mássalhangzósor is.
 
A plauzibilis érvelési folyamat következő fázisa, a p-kontextus kidolgozása (lásd a 4.2.6. szakaszt) során (4.19) és (4.20) a (4.21) és (4.22) alatti plauzibilis következtetésekben támasztja alá a (4.18)(a) hipotézist. I(4.21) és I(4.22) a konklúzió közvetett forrását, azaz a következtetést magát jelöli, S pedig közvetlen forrásként Wurzel (1981) elemzését:
 
(4.21)
Premisszák:
 
(a)
0<|Ha (4.20) & (4.19)(a) & (4.18)(a), akkor (4.19)(b).|S<1
 
(b)
|(4.19)(b)|S=1
 
Konklúzió:
 
(c)
0<|(4.20) & (4.19)(a) & (4.18)(a)|I(4.21)<1
 
(4.22)
Premissza:
 
(a)
0<|(4.20) & (4.19)(a) & (4.18)(a)|I(4.21)<1
 
Konklúzió:
 
(b)
0<|(4.18)(a)|I(4.22)<1
 
(4.19)(a) és (b) gyenge evidenciát szolgáltat (4.18)(a) mellett: Pfropfen /pfrɔpfεn/ – fromm /frɔm/. Ekkor a labiális affrikáta (4.20) szerint bifonémikusan viselkedik. A ciklus ezzel a megoldással elérkezett p-problémájának provizórikus megoldásához a záró p-kontextusban.
Megjegyzem, hogy (4.21), (4.24) és (4.27) szerkezete ‘redukció’. Ebben az összefüggésben a ‘redukció’ terminus nem azonos a 3.4. szakaszban tárgyalt ‘elmélet-redukció’ terminussal. Az itt bemutatott következtetési sémát a klasszikus kétértékű logika ‘az utótag állítása’ elnevezéssel illeti, és az érvelési hibák közé sorolja.3 E tradícióval szakítva Peirce ‘abdukciónak’ nevezte, és a tudományos megismerés egyik alapvető eszközének tekintette, csakúgy, mint más összefüggésben Pólya (1977), Rescher (1976) és Walton (2005).4 Łukasiewicz (1970 [1912]: 7) ‘redukciónak’ nevezi a dedukcióval ‘ellentétes irányba’ haladó következtetéseket. A p-modell ez utóbbi elnevezést veszi át.
1 A konvenciónak megfelelően a fonológiai rendszerben még ki nem értékelt fónokat szögletes, a rendszer egyéb elemeihez viszonyítva kiértékelt fonémákat ferde zárójelek jelzik.
2 Greenberg ezt a szabályt ‘resolvability’-nek nevezi.
3

Az utótag állítása érvelési hiba:

Premisszák:
 
(a)
Ha p, akkor q
(b)
q
Konklúzió:
 
(c)
p

A redukció a p-modell szerint:

Premisszák:
 
(a)
0<|Ha p, akkor q.|S<1
(b)
0<|q|S<1
Konklúzió:
 
(c)
0<|p|SI<1
4 Az abdukcióval hatalmas szakirodalom foglalkozik. Áttekintéséhez lásd például Walton (2005), Douven (2021), Dellsén (2024), Schurz (2008), Aizawa 2025.
Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave