Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

4.2.8.2. Második érvelési ciklus: a monofonémikus reprezentáció

A (4.22)(b) alatti megoldás csak ideiglenes, mert újonnan bevont információk fényében a p-kontextus visszamenőlegesen újraértékelendő. Ezért új érvelési ciklus kezdődik. Az új ciklus kiinduló p-kontextusa az előző ciklus záró p-kontextusát kiterjeszti (4.23)(a)-val és (b)-vel, melyek ‘prizmáján’ keresztül (4.19)(a) gyenge evidenciának bizonyul (4.18)(b) mellett is:

(4.23)	(a)	Ha a szókezdetben a /V/ magánhangzó a /K2K1/ mássalhangzósort követi, akkor ugyanebben a pozícióban előfordul a /K1/ mássalhangzó is.
	(b)	Létezik /rɔ_/ fonémaszerkezetű német szó, például Rolle /rɔlε/ (‘orsó’, ‘henger’).

A p-kontextus kidolgozása során (4.24) és (4.25) kínálkozik:

(4.24)	Premisszák:
	(a)	0<\|Ha (4.23)(a) & (4.19)(a) & (4.18)(b), akkor (4.23)(b).\|S<1
	(b)	\|(4.23)(b)\|S=1
	Konklúzió:
	(c)	0<\|(4.23)(a) & (4.19)(a) & (4.18)(b)\|I(4.24)<1

(4.25)	Premissza:
	(a)	0<\|(4.23)(a) & (4.19)(a) & (4.18)(b)\|I(4.24)<1
	Konklúzió:
	(b)	0<\|(4.18)(b)\|I(4.25)<1

Például Pfropfen /pfrɔpfεn/ – Rolle /rɔlε/. Tehát ebben a ciklusban a p-problémának azt a megoldását kapjuk, hogy a labiális affrikáta monofonémikusan viselkedik.

Látható, hogy a p-kontextust az érvelési folyamat visszamenőlegesen újraértékelte (4.23) ‘prizmáján’ keresztül. Következésképpen (4.22)(b), mely – a mellette szóló gyenge evidencia eredményeként – eléggé plauzibilisnek látszott ahhoz, hogy elfogadható legyen, immár nem fogadható el. Nincs olyan további közvetett forrás, amely (4.20) felhasználásán túlmenően (4.18)(a) plauzibilitásának növeléséhez járulna hozzá. (4.22)(b) és (4.25)(b) összevetése azt mutatja, hogy p-inkonzisztencia lépett fel közöttük. Ily módon a plauzibilis érvelési folyamat – e ciklus záró p-kontextusában – még mindig p-problematikus. Ezért ismét új érvelési ciklust kell indítani ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a (4.18)-ban jelzett heurisztikus cél eléréshez, azaz annak eldöntéséhez, hogy a két rivális hipotézis közül melyikhez rendelhető magasabb plauzibilitási érték.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero