Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

4.2.8.3. Harmadik érvelési ciklus: a záró p-kontextus

A kiinduló p-kontextus az előző ciklus záró p-kontextusát (4.26)-tal bővíti, egyúttal megtartja p-problémaként a (4.22)(b) és (4.25)(b) közti p-inkonzisztenciát:

(4.26)	(a)	Ha a szókezdetben fellép a /K1K2_/ fonémakapcsolat, akkor létezik olyan szó, amelyben a szóvégződésben fellép a /_K2K1/ fonémakapcsolat.
	(b)	A németben létezik /_pf/ fonémaszerkezetű szó, például Kopf /kɔpf/ (‘fej’), de nem létezik /_fp/ fonémaszerkezetű szó.

A p-kontextus kidolgozása során alkalmazott plauzibilis következtetések rekonstrukciója:

(4.27)	Premisszák:
	(a)	0<\|Ha (4.26)(a) & (4.19)(a) & (4.18)(b), akkor (4.26)(b).\|S<1
	(b)	\|(4.26)(b)\|S=1
	Konklúzió:
	(c)	0<\|(4.26)(a) & (4.19)(a) & (4.18)(b)\|I(4.27)<1

(4.28)	Premissza:
	(a)	0<\|(4.26)(a) & (4.19)(a) & (4.18)(b)\|I(4.27)<1
	Konklúzió:
	(c)	0<\|(4.18)(b)\|I(4.28)<1

Mivel (4.18)(a) plauzibilitása mellett csupán egy közvetett forrás szól, míg (4.18)(b) mellett kettő, melyek együttesen magasabb plauzibilitást biztosítanak (4.18)(b)-nek, mint (4.18)(a)-nak a mellette szóló egyetlen közvetett forrás (lásd ehhez a 4.2.1. szakaszt), a plauzibilis érvelési folyamat elérte heurisztikus célját azzal, hogy (4.18)(b) mellett döntünk. Mivel továbbá (4.19)(a) mind (4.18)(a)-t, mind (4.18)(b)-t alátámasztja, ezért (4.19)(a) relatív evidencia (4.18)(b) mellett, de gyenge evidencia marad (4.18)(a) mellett. Tehát a harmadik ciklus retrospektíven és prizmatikusan újraértékelte a második ciklus záró p-kontextusát, és módosította a rivális hipotézisek plauzibilitási értékeit. Ennek eredményeként az érvelési folyamat záró p-kontextusa a (4.18)-ban összefoglalt p-probléma ideiglenes megoldásával – és nem feloldásával – zárul (lásd (4.14)-et a 4.2.4. szakaszban a ‘megoldás’ és a ‘feloldás közti különbséghez). A megoldás ideiglenes, mivel a szakirodalomban további érvelési ciklusok értékelik újra és újra a korábbi ciklusokat (lásd Wurzel 1981, Prinz & Wiese 1991, Kertész 2004b, Kertész & Rákosi 2022). Emellett az is nyilvánvaló, hogy (4.18)(b) plauzibilitási értéke nem érheti el az 1-et, mivel nem támogatja minden rendelkezésre álló forrás.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero