Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

4.3. Összegzés

Az e fejezetben felvetett részkérdés így szólt:
 
(K2)
Milyen eszközökkel kezelheti a metaelméleti reflexió a relativizmust?
 
A 4.1. szakaszban előrebocsátottuk a következő hipotetikus választ:
 
(VK2iii)
A metaelméleti reflexió a relativizmust a plauzibilis érvelés p-modelljének eszközeivel kezelheti.
 
A p-modell azon sajátosságai, amelyeket a fejezet felvázolt, e válasz alábbi explikációját adják meg:
 
(VK2iv)
(a)
A p-modell eszközei a relativizmus kezelésére:
 
 
(i)
a plauzibilis kijelentések szerkezete;
 
 
(ii)
a plauzibilis következtetések szerkezete;
 
 
(iii)
a p-parakonzisztencia;
 
 
(iv)
a p-kontextus információs alul- és túldetermináltsága;
 
 
(v)
a nyelvészeti adat és evidencia fogalma;
 
 
(vi)
a plauzibilis érvelési folyamat;
 
(b)
A p-modell relativizmusa mérsékelt. Ez azt jelenti, hogy bár a plauzibilis érvelési folyamat képes számot adni egymással versengő kijelentések egyidejű jelenlétéről, mégis differenciál a rivális kijelentések plauzibilitási értékei között. A p-kontextusok prizmatikus, ciklikus és retrospektív újraértékelései során képes egy olyan alternatíva kiválasztására, amelyet az érvelési ciklusban a legplauzibilisebb lehetőségként értékel, de amelynek a plauzibilitása későbbi érvelési ciklusokban még felülvizsgálható. Ily módon a p-modell relativizmusa nem parttalan, és elkerüli a szolipszizmust.
 
(c)
A p-modellből nem csupán a sokféleség tudomásulvétele és termékenységének elismerése, valamint a mérsékelt relativizmus következik, hanem az eltérő nézetek mérsékelt toleranciája is. Abból, hogy a p-modell a nyelvészeti elméleteket dinamikus plauzibilis érvelési folyamatokként láttatja, melyek során az adatokat, hipotéziseket és látens háttérfeltevéseket magában foglaló p-kontextus ciklikus, prizmatikus és visszamenőleges újraértékelése játszódik le, az következik, hogy nincsenek mindenáron védelmezendő problémamegoldások. A p-modell nem csupán elfogadja a nyelvtudományi megismerés sokféleségét, hanem a perspektívák váltakozása révén ösztönzi a mindenkori p-problémák sokrétű, prekoncepcióktól mentes megoldását.
 
(d)
A p-modell toleranciája, a 3.2.4. szakaszban bevezetett alapmodell tükrében, nem parttalan, mert a plauzibilis érvelési folyamat határait nem lépi át. A plauzibilis érvelés visszamenőleges újraértékelő mechanizmusa per definitionem kizárja a Feyerabend-féle ‘anything goes’ érvényesülését (Feyerabend 2002: 56–57 [1975]). Nem fogadja el, hogy a tudományos megismerésben minden megengedett. A saját, a tolerálható és a tolerálhatatlan kijelentések közötti különbségtétel kritériumait a p-modell szintén a plauzibilitásra és a p-kontextust visszamenőlegesen újraértékelő ciklusok provizórikus – tehát a p-kontextusban valamely kijelentéshez plauzibilitási értéket rendelő, de a p-kontextus változásával módosuló – eredményére vezeti vissza. Nem lép fel a tolerancia paradoxona.
 
Mielőtt a p-modell alkalmazására a könyv következő részeiben sor kerülne, még egy adósságunk van: a p-modell elfogadása vagy elvetése függ attól, hogy képes-e kivédeni a vele szemben felmerülő legsúlyosabbnak látszó – a 3.1. és a 3.6 szakaszban már röviden érintett – ellenérveket. Ez a kérdés áll a következő fejezet középpontjában.
Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave