Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


5.1. Kérdésfelvetés

A fejezet gondolatmenete illeszkedik e könyv általános stratégiájába: a p-modell mérsékelt relativizmusának termékenységét következményei ismeretében lehet megítélni. Fő érvünk az lesz, hogy a p-modell képes megoldásokat nyújtani három általános ismeret- és tudományelméleti problémára, melyek egyúttal a nyelvészeti elméletalkotás alapjait is érzékenyen érintik. Tehát (K) e fejezetben megválaszolandó részkérdése így szól:
 
(K3)
Meg tudja-e védeni magát a p-modell mérsékelt relativizmusa az öncáfolat, az egyenlő érvényesség, valamint a deskriptivitás és a normativitás közötti viszony tisztázatlanságának vádjával szemben?
 
Az abszolutista válasz nyilvánvalóan az alábbi:
 
(VK3i)
A relativizmus minden változata hibás.
 
Ezzel szemben (VK3ii) mellett fogok érvelni:
 
(VK3ii)
A p-modell mérsékelt relativizmusa meg tudja védeni magát az öncáfolat, az egyenlő érvényesség, valamint a deskriptivitás és a normativitás közötti viszony tisztázatlanságának vádjával szemben.
 
Az 5.2-es szakasz bevezeti a p-inkonzisztencia két típusa közötti differenciálást, amely (VK3ii) alátámasztásának egyik eszköze lesz. Az 5.3. szakasz tisztázza a ‘relativizmus’ genus proximum-át a ‘látásmód’ terminus bevezetésével, ami szintén szükséges (K3) megválaszolásához. Az 5.4. szakasz megmutatja, hogy az öncáfolat vádjának két változata közül egyik sem érinti a p-modell mérsékelt relativizmusát. Az 5.5. szakaszban három, az ismeretelméleti szakirodalomban tárgyalt példa analógiájára fogok amellett érvelni, hogy a p-modellel szemben nem vethető fel az egyenlő érvényesség vádja. Az 5.6. szakasz megoldást javasol az ‘is-ought’ problémára. Az 5.7. szakasz e gondolatmenet alapján megválaszolja a (K3) kérdést.

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave