Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

5.6.2. A plauzibilis cél-eszköz séma

Miután az előző szakasz explikálta a ‘racionális rekonstrukció’ terminust, kiemelve deskriptivitását és normativitását, körvonalazta azt, ahogy a p-modell a racionális rekonstrukció módszerét alkalmazza, majd vázolta racionalitásának alapelveit, a következő kérdés az, hogy elkerülheti-e a p-modell az ‘is-ought’ probléma fellépését. A kérdés lényeges: ha ugyanis a p-modellnek a nyelvészeti elméletalkotásra vonatkozó deskriptív kijelentéseiből nem vonható le normatív konklúzió, akkor – az előző szakasz eredményének iménti összegzése ellenére – mégsem lesz lehetséges, hogy olyan választ kapjunk a (K) kérdésre, amely lehetővé teszi a p-modell hozzájárulását a nyelvtudomány tárgytudományos problémamegoldó tevékenységéhez.

Az ‘is-ought’ probléma megoldására Schurz egy bonyolult deontikus logikai formalizmussal alátámasztott, de alapgondolatát tekintve egyszerű megoldást javasol.1 A megoldás lényegét (5.38)-ban szemléltetem:2

(5.38)	(a)	Normatív korrektív (A): „Kötelező, hogy a tudomány általános és tartalmas igazságokat keressen.”
	(b)	Deskriptív korrektív (B): „Kísérletező tudósok a megfigyeléseiket induktív módon próbálják általánosítani.”
	(c)	Cél-eszköz kijelentés (C): „Aki (B)-nek megfelelően jár el, az ilyen és ilyen okokból hozzájárul (A) megvalósításához.”
	(d)	„(B) hatékony eszköze (A) megvalósításának.”
	(e)	Cél-eszköz séma: „Ha (A) kötelező (azaz cél) és (B) szükséges feltétele (A)-nak (azaz (A) eszköze), akkor (B) szintén kötelező” (Schurz 1997: 128).
	(f)	„Ha (A) norma, akkor ‘kötelező, hogy (B)’-t levezetett normaként kell elfogadni.”

Az (5.38)(a)-ban és (b)-ben említett (A) és (B) között nem lehet közvetlen logikai kapcsolat, hiszen (B) deskriptív, (A) pedig normatív kijelentés. Ugyanakkor fennáll közöttük az a viszony, amelyet (5.38)(c)-ben a cél-eszköz kijelentés fogalmaz meg, (5.38)(d) pedig tömören összefoglal. (5.38)(d)-ből az (5.38)(e) alatt idézett séma segítségével megkapjuk (5.38)(f)-et. (5.38)(e)-t Schurz ‘híd-elv’-nek is nevezi (‘bridge principle’; ‘Brückenprinzip’), mivel áthidalja a deskriptivitás és a normativitás közti szakadékot. A híd-elv feltétlenül szükséges premisszája annak a következtetésnek, amelynek a konklúziója egy levezetett norma. E példa összefoglalásaként az (5.38)-ban vázolt sémákból kiindulva az alábbi következtetést kapjuk, melyben az (5.39)(c) alatti premissza hidalja át a deskriptív és a normatív kijelentés közötti távolságot:

(5.39)	Premisszák:
	(a)	Kötelező, hogy a tudomány általános és tartalmas igazságokat keressen.
	(b)	Kísérletező tudósok a megfigyeléseiket induktív módon próbálják általánosítani.
	(c)	Ha kötelező (azaz cél), hogy a tudomány általános és tartalmas igazságokat keressen, és annak, hogy a tudomány általános és tartalmas igazságokat keressen, szükséges feltétele (azaz eszköze), hogy kísérletező tudósok a megfigyeléseiket induktív módon próbálják általánosítani, akkor kötelező, hogy a kísérletező tudósok a megfigyeléseiket induktív módon próbálják általánosítani.
	Konklúzió:
	(d)	Kötelező, hogy a kísérleti tudósok a megfigyeléseiket induktív módon próbálják általánosítani.

A p-modell nem deontikus logika. Ahogy több esetben, most is a plauzibilitás irányába gyengíti a logikát. Egyrészt az (5.38)-ban szereplő (A)-t és (B)-t értelemszerűen plauzibilis kijelentésekként explikálja. Másrészt az (5.38)(e)-ben és (5.39)-ben alkalmazott ‘kötelező’ deontikus operátor helyett az ‘ajánlott’ kifejezést alkalmazza. Mivel a p-modell gyakorló nyelvészek számára készült a nyelvtudományi megismerés bizonytalanságának, fallibilitásának, folyamatos visszamenőleges újraértékelésének ismeretében, a deskriptív kijelentésekből levont normatív következmények végrehajtását nem írhatja elő kötelező jelleggel. Bár a deontikus logikában egy kötelezettség megsérthető, azaz abból, hogy valami kötelező, nem következik a végrehajtása, mégis erősebb parancs, mint a p-modell informális rendszerében az ‘ajánlott’ kifejezés.3 Ily módon megkapjuk az (5.40) alatti következtetési sémát. Egyéb plauzibilis következtetési sémák mintájára javaslom a plauzibilis cél-eszköz séma elnevezést:4

(5.40)	Premisszák:
	(a)	0<\|Ajánlott, hogy p.\|S<1
	(b)	0<\|q\|S<1
	(c)	0<\|Ha ajánlott (azaz cél), hogy p, és p elérésének szükséges feltétele (azaz eszköze) q, akkor ajánlott, hogy q.\|S<1
	Konklúzió:
	(d)	0<\|Ajánlott, hogy q.\|I(5.40)<1

(5.40)-ben p az (5.34)(b)-ben meghatározott heurisztikus célt jelöli.

Tekintsük meg (5.41)-et és (5.42)-t (5.38) és (5.39) analógiájára konstruált egyszerű nyelvtudományi példaként. Tegyük fel, hogy (5.41)(a)-t a p-modell deskriptív apparátusa adja meg (5.34)(a)-nak megfelelően, miután elemezte a lexikai-funkcionális nyelvtannak az angol szenvedő szerkezet reprezentációját bemutató, a 3.4. szakaszban (3.23) alatt idézett eredményét. (5.41)(a) analóg (5.38)(b)-vel. (5.41)(b) a p-modell (5.34)(b)-ben feltüntetett, legmagasabb szintű heurisztikus célja és analóg (5.38)(a)-val:

(5.41)	(a)	0<\|A lexikai-funkcionális nyelvtan megkísérli az angol szenvedő szerkezetnek a chomskyánus generatív nyelvtannál plauzibilisebb reprezentációját kidolgozni.\|S<1
	(b)	0<\|Ajánlott, hogy a lexikai-funkcionális nyelvtan elérje a plauzibilis érvelési folyamat heurisztikus célját a kiinduló p-kontextusban felvetett p-probléma ciklikus, prizmatikus és retrospektív megoldásával vagy feloldásával.\|S<1

(5.41)(a) és (5.41)(b) között nem áll fenn deduktív következtetési reláció, hiszen (5.41)(a) deskriptív, (5.41)(b) pedig normatív kijelentés. Azonban, ha a p-modellben Schurz cél-eszköz relációját explikáljuk, akkor (5.38)(c) analógiájára azt kapjuk, hogy ‘ha valaki (5.41)(a)-nak megfelelően jár el, akkor hozzájárul (5.41)(b) megvalósulásához’. Röviden: (5.41)(a) hatékony eszköze (5.41)(b)-nek. Tehát az (5.40) alatti következtetési sémába behelyettesítve (5.41)(a)-t és (b)-t, (5.42)-t kapjuk:

(5.42)	Premisszák:
	(a)	0<\|Ajánlott, hogy a lexikai-funkcionális nyelvtan elérje a ciklikus, prizmatikus és retrospektív plauzibilis érvelési folyamat heurisztikus célját a kiinduló p-kontextusban felvetett p-probléma egy megoldásával vagy feloldásával.\|S<1
	(b)	0<\|A lexikai-funkcionális nyelvtan megkísérli az angol szenvedő szerkezetnek a chomskyánus generatív nyelvtannál plauzibilisebb reprezentációját kidolgozni.\|S<1
	(c)	0<\|Ha ajánlott (azaz cél), hogy a lexikai-funkcionális nyelvtan elérje a ciklikus, prizmatikus és retrospektív plauzibilis érvelési folyamat heurisztikus célját a kiinduló p-kontextusban felvetett p-probléma egy megoldásával vagy feloldásával, és e cél elérésének szükséges feltétele (azaz eszköze), hogy a lexikai-funkcionális nyelvtan megkísérelje az angol szenvedő szerkezetnek a chomskyánus generatív nyelvtannál plauzibilisebb reprezentációját kidolgozni, akkor ajánlott, hogy a lexikai-funkcionális nyelvtan megkísérelje az angol szenvedő szerkezetnek a chomskyánus generatív nyelvtannál plauzibilisebb reprezentációját kidolgozni.\|S<1
	Konklúzió:
	(d)	0<\|Ajánlott, hogy a lexikai-funkcionális nyelvtan megkísérelje az angol szenvedő szerkezetnek a chomskyánus generatív nyelvtannál plauzibilisebb reprezentációját kidolgozni.\|I(5.42)<1

Összegezve: a p-modell rekonstruktivitásának deskriptívitása és normativitása úgy kapcsolódik egymáshoz, hogy

a nyelvészeti elméletalkotás valamely esetének metatudományos leírásából
a korábbi esetek alapján létrehozott p-modell apparátusának segítségével
az (5.40) alatti plauzibilis cél-eszköz séma alkalmazásával
olyan normatív konklúziót von le, amely javaslatot tesz a tárgytudományos p-problémák jövőbeni megoldásának valamely eszközére.5

1	Vö.: „Az a kérdés, hogy a tudományelméleti hipotéziseket inkább deskriptív vagy inkább normatív köntösbe öltöztessük-e, ahhoz a kérdéshez hasonlóan válaszolható meg, hogy egy steak elfogyasztásához inkább kést vagy villát használjunk-e: az igyekezeted sikerességéhez mindkettő szükséges.” (Schurz 2005: 132)
2	(5.38)-ban az ‘igaz’ és a ‘kötelező’ Schurz terminusai. (5.38)(a)–(d)-hez és (f)-hez lásd Schurz (2005: 131–132). (5.38)(e)-hez lásd még Schurz (2005: 144) alternatív megfogalmazását: „(Kötelező (A) & szükséges (A→B))→Kötelező (B). A ‘szükséges (A→B)’ kifejezés azt jelenti, hogy (B) szükséges eszköze (A) elérésének.”
3	Egyébként az ‘ajánlás’ nem idegen Schurztól sem. Tudományelméleti felfogásának informális bemutatása során úgy fogalmaz, hogy „a tudományelmélet sikeres művelője” a fent (5.38)(b)-ben idézett kijelentést „egyúttal tudományelméleti modellje levezetett normatív ajánlásaként fogalmazhatja meg” (Schurz 2005: 132).
4	(4.40) szemlélteti a p-modell reflexivitását. Plauzibilis érvelési folyamatként írja le a nyelvészeti elméletalkotást, ugyanakkor maga is plauzibilis érvelést alkalmaz. Ebből nem következik sem cirkularitás, sem végtelen regresszus (lásd a 4.3.2.2. szakaszt és a 12. fejezetet).
5	A ‘cél-eszköz relációt’ reprezentáló plauzibilis kijelentés (4.42)(c)-ben szükséges feltétele a konklúzió levonásának, mivel deskriptív premisszából nem vonható le közvetlenül normatív következtetés. Ennek ellenére arra, hogy a híd-elv alkalmazása nélkül deskriptív premisszából közvetlenül normatív konklúzióra következtetnek, vagy normatív premisszából közvetlenül deskriptív konklúzióra, számos példa van a nyelvtudományban. Például Chomsky és követői abból, hogy szerintük a transzformációs generatív nyelvészetet természettudományként kell művelni, arra következtetnek, hogy de facto természettudomány. És fordítva: a transzformációs generatív nyelvészet képviselői, abszolutizmusuktól nem függetlenül, abból, ahogy ők eljárnak, arra következtetnek, hogy a diszciplína egészének ugyanúgy kell eljárnia (lásd a 3. fejezetben említett példákat, valamint a 910. és a 1011. fejezetet). Mindkét eset – a 78. fejezetben bevezetendő meghatározás alapján – érvelési hiba. A 7., 8. és a., 9., 10. és 11. fejezet rá fog mutatni arra, ahogyhogy az érvelési hibák a plauzibilis érvelési folyamatot heurisztikusan terméketlenné teszik.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero