Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

5.7. Összegzés

A következő kérdésre kívántunk választ kapni:
 
(K3)
Meg tudja-e védeni magát a p-modell mérsékelt relativizmusa az öncáfolat, az egyenlő érvényesség, valamint a deskriptivitás és a normativitás közötti viszony tisztázatlanságának vádjával szemben?
 
Provizórikus válaszunk igenlő volt:
 
(VK3ii)
A p-modell mérsékelt relativizmusa meg tudja-e védeni magát az öncáfolat, az egyenlő érvényesség, valamint a deskriptivitás és a normativitás közötti viszony tisztázatlanságának vádjával szemben.
 
A bemutatott gondolatmenet tartalmának tükrében a fejezetben felvetett kérdésre válaszként (KV3ii) alábbi kiegészítését kapjuk:
 
(VK3iii)
(a)
Miután megkülönböztettük a p-parakonzisztenciát és az erős p-inkonzisztenciát, valamint a relativizmust látásmódként határoztuk meg, a p-modell mérsékelt relativizmusa
 
 
(i)
képes volt megvédeni magát
 
 
 
(𝛼)
a platóni öncáfolatnak és
 
 
 
(𝛽)
a relativizmus dilemmájának
 
 
 
a vádjával szemben,
 
 
(ii)
csakúgy, mint
 
 
 
(𝛼)
Margolis bipolaritás elleni érvelésének,
 
 
 
(𝛽)
Rescher preferencializmusának és
 
 
 
(𝛾)
Bloor relativizmusának
 
 
 
analógiájára az egyenlő érvényesség vádjával szemben.
 
(b)
A p-modell három sajátosságának összefonódása játszott szerepet az abszolutista vádak visszautasításában:
 
 
(i)
az, hogy a kijelentések nem egyszerűen igazak vagy hamisak, hanem e két pólus közé eső, közvetlen vagy közvetett forrásokban gyökerező plauzibilitási értéket kaphatnak;
 
 
(ii)
a p-parakonzisztencia; valamint
 
 
(iii)
a p-kontextusok ciklikus, prizmatikus és retrospektív újraértékeléseinek plauzibilis érvelési folyamata.
 
(c)
A p-modell a racionális rekonstrukció tudományelméleti módszerének egyik változata, mely egy deskriptív és egy normatív korrektív együttműködése révén a nyelvészeti elméletalkotás egyes eseteinek modellálására vállalkozik. A racionális rekonstrukció módszere a deskriptív korrektívből olyan általánosított metatudományos keretként absztrahálja a p-modellt, amely összhangban áll a normatív korrektívvel, és ezáltal elősegítheti a tárgytudományos problémamegoldás hatékonyságának javítását. Ez a p-modell működésének az alapelve.
 
(d)
A p-modell az analitikus tudományelmélet standard nézetében elfogadott racionalitási elveket ‘gyengíti’ az igazság, a logikai következtetés, a logikai rendszer, a bizonyosság irányából a plauzibilitás, a plauzibilis következtetés, a plauzibilis érvelési folyamat és a bizonytalanság irányába. Egyetlen minimális változtatásból indul ki azzal, hogy a kijelentések abszolút igazsága helyett azok paraméterfüggő plauzibilitását állítja középpontjába. Minden egyéb tulajdonság e módosítás közvetlen vagy többszörös áttétellel közvetett következménye. Ily módon az analitikus tudományelmélet racionalitás-elveinek minimális finomítása a nyelvtudományi elméletalkotás tulajdonságainak olyan racionális rekonstrukcióját nyújthatja, amely több és más eredményhez vezethet, mint az analitikus tudományelmélet standard nézete, valamit a formális logikára épülő jelenlegi irányzatok.
 
Az 5.3. szakaszban a relativizmust látásmódnak neveztük, melynek elfogadhatósága vagy elvetése a teljesítményén múlik. Mivel a p-modell a relativista látásmód egyik lehetséges kifejtése, elfogadhatósága vagy elvetése szintén részben attól függ, hogy eleget tud-e tenni e kívánalomnak. Ezért a következő fejezetek esettanulmányai azt mutatják be, ahogy a p-modell mérsékelt relativizmusa hozzájárul az 1.2. szakaszban felsorolt, a nyelvészeti elméletalkotás alapjait érintő, (K4)–(K9)-cel jelölt részkérdések deskriptív megválaszolásához. A p-modell rekonstruktív eljárásának alkalmazása rá fog mutatni
 
  • a 6. fejezetben arra, hogy bizonyos típusú ellentmondások fellépése ellenére a chomskyánus érvelési folyamatok miért lehetnek heurisztikusan termékenyek, ahelyett, hogy összeomlanánk, miközben más esetekben az ellentmondások akadályozzák a mindenkori heurisztikus cél elérését;
  • a 7. fejezetben arra, hogy miért létezhetnek egymás mellett nyelvi jelenségek látszólag egymással p-inkonzisztens reprezentációi;
  • a 8. fejezetben arra, hogy a chomskyánizmus fő művei súlyos érvelési hibákra épülnek;
  • a 9. fejezetben az antichomskyánus narratíva hatástalanságára;
  • a 10. fejezetben arra, hogy a chomskyánizmus milyen módon járult hozzá a nyelvtudomány haladásához;
  • a 11. fejezetben pedig a chomskyánus narratíva heurisztikus terméketlenségére.
 
E deskriptív felismerésekből olyan következtések lesznek levonhatók, amelyek a vizsgált esetekből kiindulva kézzelfogható ajánlások formájában normatív módon elősegíthetik a nyelvtudomány plauzibilis érvelési folyamatainak heurisztikus termékenységét. A 6–11. fejezet mindegyikének végeredménye a kiinduló részkérdés megválaszolása lesz a plauzibilis cél-eszköz séma felhasználásával. Ily módon a jelen könyv teljesíti azt az 1.1. szakaszban megfogalmazott célját, hogy bemutassa a nyelvtudomány elméletének a hasznát: azt, hogy a metatudományos reflexió ténylegesen hozzájárul a nyelvtudomány hatékonyságának javításához.
Ezzel a fejezettel lezártuk annak a mérsékelten relativista metaelméleti keretnek a bemutatását, amelynek az alkalmazása a nyelvészeti elméletalkotás különböző eseteire elvezethet a (K)-val jelölt alapkérdésre adható válaszhoz. A III. rész rátér e könyv (1.2)-ben említett második témájára. A nyelvészeti elméletekben fellépő ellentmondások racionális rekonstrukciója olyan felismeréseket tesz lehetővé, amelyek eltérnek a chomskyánus elméleti nyelvészet narratívájának tudománymódszertani előfeltevéseitől.
Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave