6.2.2. Esettanulmány: É. Kiss (1987)

É. Kiss (1987: 237) egyik példája a következő (S É. Kiss Katalin anyanyelvi intuícióját jelöli):

 

(6.11)

0<|A

Szeretnélek ritkán látni itt

mondat nyelvtanilag helyes.|S<1

 

(6.11)-ben a főige (szeretnélek) mind a főmondati alannyal, mind a beágyazott főnévi igenév (látni) tárgyával (téged) egyeztetett. Egyrészt az általánosan elfogadott felfogás szerint az egyeztetés abban az értelemben lokális művelet, hogy az egyeztetés forrásának (kontrollerjének) és céljának ugyanabban a tagmondatban kell szerepelnie. Másrészt azonban (6.11)-ben a főnévi igenevet tartalmazó tagmondat saját fókuszpozícióval rendelkezik, melyet a ritkán szó tölt be. Ez az alábbi két hipotézishez vezet:

 

(6.12)

0<|A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek két tagmondatból állnak.|?<1

 

(6.13)

0<|A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek egy tagmondatból állnak.|?<1

 

É. Kiss szerint az adatok mind a két hipotézist alátámasztják. Ezért (6.12) és (6.13) p-inkonzisztensnek látszik. A két rivális hipotézis közötti választáshoz plauzibilitásuk forrását kell meghatározni, mivel a forrásként felhasznált adatok alapján kapják meg – egymással összehasonlítható – plauzibilitási értéküket. Miután a kiinduló p-kontextus ily módon felvetette az érvelési folyamat p-problémáját, az első érvelési ciklus a p-kontextust (lásd még Moravcsik 2006: 57) a (6.14)-ben szereplő adatokkal bővíti:

 

(6.14)	(a)	0<|Az	Én egy filmet akarok nézni	mondat nyelvtanilag helyes.|S<1
	(b)	0<|Az	Igyekszek majd egy hozzáértőt megkérdezni	mondat nyelvtanilag helyes.|S<1
	(c)	0<|Az	Igyekezek egy hozzáértőt	mondat nyelvtanilag helytelen. |S<1

 

(6.14)(a) egy akkuzatívuszi főnévi csoportot és két igét tartalmaz. A kérdés az, hogy melyik ige vonzata az akkuzatívusz. A főige (akar) tranzitív, tehát felelős lehet az akkuzatívuszért. Ezzel szemben a (6.14)(b)-ben szereplő igyekszik – mint azt (6.14)(c) mutatja – intranzitív ige, és nem lehet felelős az akkuzatívuszért. (6.14)(b)-ben a megkérdez viszont kötelezően tranzitív ige, tehát a főnévi csoportnak a megkérdez ige tárgyának kell lennie. Mivel a tárgyat a főnévi igenév kormányozza, és nem a főige, ezért a mondat két tagmondatból áll: a főige az egyik tagmondat feje, míg a beágyazott ige a másik tagmondat feje. Következésképpen (6.12) plauzibilitásának visszamenőleges újraértékeléseként (6.15)-öt kapjuk:

 

(6.15)

0<|A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek két tagmondatból állnak.|? < |A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek két tagmondatból állnak.|S(6.14) <1

 

A p-probléma azonban nem oldódott meg, mert a p-kontextus újabb adatokkal bővül:

 

(6.16)	(a)	0<|A	János szeretne A LÉNYEGRŐL beszélni végre	mondat nyelvtanilag helyes.|S<1
	(b)	0<|A	János szeretne KEVESET beszélni	mondat nyelvtanilag helyes.|S<1
	(c)	0<|A	János szeretne NEM BESZÉLNI erről	mondat nyelvtanilag helyes.|S11

 

É. Kiss (1987: 231) abból indul ki, hogy a főnévi igenév ugyanolyan bal perifériával rendelkezhet, mint a ragozott igét tartalmazó mondatok, és így részt vehet olyan szintaktikai műveletekben, mint pl. a fókuszképzés. Mivel a magyarban egy fókusz pozícióban álló összetevőnek közvetlenül meg kell előznie az őt tartalmazó tagmondat igéjét, a (6.15)-ben szereplő adatok evidenciát szolgáltatnak azon hipotézis mellett, hogy az infinitívuszos szerkezet önálló tagmondat. Tehát:

 

(6.17)

0<|A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek két tagmondatból állnak.|? < |A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek két tagmondatból állnak.|S(6.14) < |A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek két tagmondatból állnak.|S(6.16)<1

 

Ugyanakkor a (6.13) plauzibilitását alátámasztó adatokkal kibővített p-kontextus új ciklust kezd. É. Kiss (1987: 224) első érve az egy tagmondatos elemzés mellett az, hogy a főnévi igeneves szerkezetet nem korlátozza a főige: nincs kötőszava, és az összetevői szabadon variálódhatnak a főmondat összetevőivel. Így például (6.18)-ban a tárgy a főigéhez viszonyítva áll fókusz pozícióban, ugyanúgy, mintha a főige saját tárgya lenne (l. Moravcsik 2006: 58–59). Ezért (6.18) visszamenőlegesen újraértékeli (6.13) plauzibilitását:

 

(6.18)

0<|A

TÉGED igyekezlek felhívni holnap először

mondat nyelvtanilag helyes.|S<1

 

(6.19)

0<|A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek egy tagmondatból állnak.|?<1 < |A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek egy tagmondatból állnak.|S(6.18)<1

 

A továbbiakban az adatokat nem ismertetem részletesen, hanem azokat a kijelentéseket sorolom fel, amelyek az egy tagmondatos elemzés plauzibilitását alátámasztják.

A második érv az egy tagmondatos elemzés mellett, mint É. Kiss (1987: 225) megjegyzi, az, hogy a ragozott igéket tartalmazó beágyazott mondatoktól eltérően a főnévi igeneves szerkezetek nem helyettesíthetők mutató névmással vagy lexikális NP-vel, azaz nem tekinthetők egy főnévi fej bővítményeinek.

Harmadszor, az egy tagmondatos elemzés mellett szólnak azon adatok is, amelyek azt mutatják, hogy sok esetben egyeztetés van a főige és a főnévi igenév argumentumaiként megjelenő tárgy között (É. Kiss 1987: 226, Moravcsik 2006: 59). Továbbá, É. Kiss arra is rámutat, hogy a főige szintaktikai-morfológiai tulajdonságaitól függ, hogy ez az egyeztetés kötelező, opcionális vagy nem lehetséges.

Negyedszer, az egy tagmondatos elemzés mellett szóló utolsó érv (Moravcsik 2006: 59) olyan adatokból indul ki, amelyek arra utalnak, hogy – mivel a tagmondatok többnyire ragozott igéket tartalmaznak és a főige ragozott – nem indokolt azt feltételezni, hogy az infinitívusz önálló tagmondatban szerepel.

É. Kiss érvelése az alábbi séma alá szubszumálhatő, melyben S1–S3 a (6.20)(a)–(c) plauzibilitását alátámasztó adatokat jelöli (lásd É. Kiss op. cit., Moravcsik op. cit.):

 

(6.20)	Premisszák:
	(a)	0<|A ragozott igéket tartalmazó beágyazott mondatoktól eltérően a főnévi igeneves szerkezetek nem helyettesíthetők mutató névmással vagy lexikális NP-vel.|S1<1
	(b)	0<|Sok esetben egyeztetés van a főige és a főnévi igenév argumentumaiként megjelenő tárgy között, továbbá a főige szintaktikai-morfológiai tulajdonságaitól függ, hogy ez az egyeztetés kötelező, opcionális vagy nem lehetséges.|S2<1
	(c)	0<|Az infinitívusz nem önálló tagmondatban szerepel.|S3<1
	(d)	0<|Ha ragozott igéket tartalmazó beágyazott mondatoktól eltérően a főnévi igeneves szerkezetek nem helyettesíthetők mutató névmással vagy lexikális NP-vel, és sok esetben egyeztetés van a főige és a főnévi igenév argumentumaiként megjelenő tárgy között, továbbá a főige szintaktikai-morfológiai tulajdonságaitól függ, hogy ez az egyeztetés kötelező, opcionális vagy nem lehetséges, valamint az infinitívusz nem önálló tagmondatban szerepel, akkor a magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek egy tagmondatból állnak.|S1, S2, S3<1
	Konklúzió:
	(e)	0<|A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek egy tagmondatból állnak.|I(6.20)<1

 

Tehát:

 

(6.21)

0<|A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek egy tagmondatból állnak.|?<1 < |A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek egy tagmondatból állnak.|S(6.18) < |A magyarban az alanyi kontrollt tartalmazó szerkezetek egy tagmondatból állnak.|S(6.20) < 1

 

A (6.12) és (6.13) közötti p-inkonzisztencia feloldásának egyik lehetősége az lenne, ha vagy (6.12)-t vagy (6.13)-at elvetnénk. Azonban ez a megoldás súlyos információveszteséghez vezetne, mivel az elvetésre ítélt hipotézissel együtt az azt alátámasztó adatokat is elvetnénk. É. Kiss ezen lehetőségek egyikével sem él. Ugyanis É. Kiss (1987: 237; kiemelés K.A.) szerint, mivel az adatok mind a két hipotézist alátámasztani látszanak és mindkét hipotézis mellett egyformán nyomós érvek szólnak, „egyiket sem lehet figyelmen kívül hagyni” és azok „egyidejűleg vannak jelen”.

Ha viszont (6.12) és (6.13) egyidejűleg jelen van, akkor a következő kérdés szükségképpen az, hogy É. Kiss szintaktikai elmélete erősen p-inkonzisztens vagy p-parakonzisztens-e. É. Kiss (1987: 242; kiemelés K.A.) válasza, hogy „a mozgatási szabályok az alanyi kontrollt tartalmazó konstrukciót vagy egy-, vagy két tagmondatból álló szerkezetként elemzik – de nem elemezhetik mindkét módon”. Ennek megfelelően É. Kiss (1987: 238; kiemelés K.A.) úgy véli, hogy „az alanyi kontrollt tartalmazó mondatokhoz […] kettős szerkezetet kell rendelni”. A kettős szerkezetet a 6.2. ábra reprezentálja (lásd É. Kiss 1987: 238 (67)-es ábráját).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1302mjanyt_944/#m1302mjanyt_944 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1302mjanyt_944/#m1302mjanyt_944)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1302mjanyt_944/#m1302mjanyt_944)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

6.2. ábra. É. Kiss(1987) kettős ágrajza

 

Az idézetek szemléltetik a p-szuperpozíciót: az egy és a két tagmondatos elemzés nem egyazon p-kontextusban érvényes, hanem egy p-szuperpozícióval képzett p-kontextus két különböző komponens p-kontextusában, eltérő feltételek mellett. É. Kiss megoldása példa az egymással p-inkonzisztens adatokból származó, egymással p-inkonzisztens hipotézisek p-parakonzisztens kezelésére a generatív szintaxis kormányzás és kötés elméletében.

A következő kérdés természetesen az, hogy jól motivált p-parakonzisztenciáról van-e szó, azaz a két p-kontextus elkülönítése egyértelmű és jól megalapozott kritériumok alapján történik-e. É. Kiss (1987: 239–243) azt a hipotézist fogalmazza meg, hogy a kettős szerkezet fellépésének oka a főnévi igenév kettős természetében keresendő, amennyiben [+V] és [+N] szintaktikai jegyekkel is rendelkezik. A kettős ágrajz két tagmondatos oldalán a főnévi igenév igei kategóriaként viselkedik, azaz teljes argumentumszerkezettel rendelkezik (beleértve egy PRO alanyt is), argumentumaihoz esetet tud rendelni stb. Az egy tagmondatos oldalon ezzel szemben főnévként reprezentálandó: egy összetett predikátum főnévi részeként a főigével együtt, azt kiegészítve rendelkezik csupán argumentumszerkezettel.

A különböző grammatikai folyamatok mindig a kettős szerkezet egyik oldalán mennek végbe attól függően, hogy az általuk megkövetelt szerkezeti leírás az egy vagy a két tagmondatos oldalon teljesül-e – de nem játszódhatnak le egyidejűleg, azonos feltételek mellett.

Az elmondottak alapján É. Kiss elemzésének p-parakonzisztenciáját a következő egyszerű módon rekonstruálhatjuk:

 

(6.22)	(a)	Legyen adott (6.17) és (6.21), valamint legyenek adottak plauzibilitásuk forrásai.
	(b)	Legyen továbbá c1 ⊗ c2 = c, ahol c Zubizarreta elméletének egésze.
	(c)	A c1 p-kontextusban a főnévi igenév [+V] kategóriaként viselkedik és c1 tartalmazza (6.17)-et, valamint az annak plauzibilitását alátámasztó adatokat. A c2 p-kontextusban a főnévi igenév a [+N] kategóriaként reprezentálandó, és c2 tartalmazza (6.21)-et, valamint az annak plauzibilitását alátámasztó adatokat.
	(d)	Ekkor (6.17) és (6.21) egyaránt t-plauzibilis c-ben, mivel mindegyik t-plauzibilis c egyik komponens p-kontextusában.
	(e)	Azonban (6.17) & (6.21) nem t-plauzibilis sem c1-ben, sem c2-ben, és így c-ben sem.
	(f)	Tehát c p-parakonzisztens.

 

(6.22) először is azt mutatja be, hogy az elmélet – a p-inkonzisztencia ellenére – elkerüli a logikai káoszt. A működőképesség magyarázata, hogy É. Kiss elemzése logikailag továbbra is konzisztens, és nem enged következtetéseket levonni egymással p-inkonzisztens premisszákból.

Másodszor, a konzisztencia fennmaradását nem a két, egymásnak ellentmondó hipotézis egyikének a feladásával éri el, hanem (6.17) és (6.21) egyidejű, de két különböző p-kontextushoz rendelt megtartásával a szemantikai síkon. Ezért nem lép fel információveszteség.

Végül, a gyenge ellentmondás jól motivált, mivel a két komponens p-kontextus kiválasztása gondosan mérlegelt kritérium alapján történik.

E három tulajdonság a p-parakonzisztens eljárást termékeny heurisztikus eszköznek láttatja. Ugyanakkor ez az eljárás nyilvánvalóan ugyanúgy fallibilis, azaz újabb információk fényében felülvizsgálatra szorulhat, és helyet adhat egy jobb, az újabb adatokkal kompatibilis és/vagy mélyebb magyarázóerővel bíró megoldásnak, mint bármely más, nem p-parakonzisztens hipotézis.

Tartalomjegyzék

• Mire jó a nyelvtudomány elmélete?
• Impresszum
• Köszönetnyilvánítás
• chevron_rightI. rész: Bevezetés
  • chevron_right1. Kérdésfelvetés
    • 1.1. Az alapkérdés
    • 1.2. A részkérdések
    • 1.3. Terminológia és notáció
  • chevron_right2. Háttérismeretek
    • chevron_right2.1. Tendenciák a tudományelméletben
      • 2.1.1. A standard nézet felbomlása
      • 2.1.2. A metaelméleti narratíva
    • 2.2. A vizsgálat tárgya
• chevron_rightII. rész: Relativizmus és abszolutizmus
  • chevron_right3. Naiv relativizmus és naiv abszolutizmus
    • 3.1. Kérdésfelvetés
    • chevron_right3.2. Alapmodellek
      • 3.2.1. Pluralizmus
      • 3.2.2. Relativizmus
      • 3.2.3. Tolerancia
    • chevron_right3.3. Relativista és abszolutista reakciók az elméletek, a módszerek és a tudományos nyelv sokféleségére
      • chevron_right3.3.1.Relativista és abszolutista reakciók az elméletek sokféleségére
        • 3.3.1.1. Intoleráns abszolutizmus
        • 3.3.1.2. Az abszolút háborúja az abszolút ellen
        • 3.3.1.3. Toleráns abszolutizmus
        • 3.3.1.4. Toleráns relativizmus
        • 3.3.1.5. Az intoleráns abszolutizmus háborúja a toleráns relativizmus ellen
        • 3.3.1.6. A relativizmus intoleráns abszolutizmusa
      • 3.3.2. Relativista és abszolutista reakciók a módszerek sokféleségére
      • chevron_right3.3.3. Relativista és abszolutista reakciók a tudományos nyelv sokféleségére
        • 3.3.3.1. A standard nézet
        • 3.3.3.2. Az új nézet
    • chevron_right3.4. Relativista és abszolutista reakciók az elmélet-redukcióra
      • 3.4.1. Redukcionizmus, abszolutizmus, intorelancia
      • 3.4.2. Antiredukcionizmus, relativizmus, tolerancia
    • chevron_right3.5. Relativista és abszolutista reakciók a reprezentációk sokféleségére
      • 3.5.1. Intoleráns abszolutizmus
      • 3.5.2. Toleráns relativizmus
    • 3.6. Összegzés
  • chevron_right4. Relativizmus és plauzibilis érvelés
    • 4.1. Kérdésfelvetés
    • chevron_right4.2. A p-modell mérsékelt relativizmusa
      • 4.2.1. A plauzibilis kijelentések relativitása
      • 4.2.2. A plauzibilis következtetések relativitása
      • 4.2.3. A p-kontextus
      • 4.2.4. Az információs alul- és túldetermináltság relativitása
      • 4.2.5. A p-parakonzisztencia relativitása
      • .2.6. A plauzibilis érvelési folyamat relativitása
      • 4.2.7. Az adatok és az evidencia relativitása
      • chevron_right4.2.8. Esettanulmány: a német labiális affrikáta
        • 4.2.8.1. Első érvelési ciklus: a bifonémikus reprezentáció
        • 4.2.8.2. Második érvelési ciklus: a monofonémikus reprezentáció
        • 4.2.8.3. Harmadik érvelési ciklus: a záró p-kontextus
    • 4.3. Összegzés
  • chevron_right5. A p-modell válaszai az ellenérvekre
    • 5.1. Kérdésfelvetés
    • chevron_right5.2. P-Parakonzisztencia
      • 5.2.1. Rescher és Brandom parakonzisztens logikája
      • 5.2.2. P-parakonzisztencia és plauzibilis érvelés
    • 5.3. Doktrínák helyett látásmód
    • chevron_right5.4. Az öncáfolat vádja
      • 5.4.1. Az öncáfolat vádja Platón Theaitétoszában
      • 5.4.2. A relativizmus dilemmája
    • chevron_right5.5. Az egyenlő érvényesség vádja
      • 5.5.1. Relativitás és preferencia
      • 5.5.2. Relativitás és mérce
      • 5.5.3. Relativitás és a bipolaritás elvetése
    • chevron_right5.6. Deskriptivitás és normativitás
      • 5.6.1. A racionális rekonstrukció és a p-modell
      • 5.6.2. A plauzibilis cél-eszköz séma
    • 5.7. Összegzés
• chevron_rightIII. rész: Konzisztencia és inkonzisztencia
  • chevron_right6. Az episztemológiai tolerancia elve
    • 6.1. Kérdésfelvetés
    • chevron_right6.2. Heurisztikusan termékeny, permanens p-parakonzisztencia
      • 6.2.1. Esettanulmány: Zubizarreta (1983)
      • 6.2.2. Esettanulmány: É. Kiss (1987)
    • 6.3. Esettanulmány: erős p-inkonzisztencia
    • 6.4. Esettanulmány: heurisztikusan terméketlen, elfogadhatatlan, ad hoc p-parakonzisztencia
    • 6.5. Esettanulmány: heurisztikusan terméketlen, ideiglenesen elfogadható, ad hoc p-parakonzisztencia
    • 6.6. Összegzés
  • chevron_right7. A jelenségek relativitása
    • 7.1. Kérdésfelvetés
    • chevron_right7.2. Esettanulmány: a német voller reprezentációi
      • 7.2.1. A mondat
      • 7.2.2. A voller reprezentációja a transzformációs generatív nyelvtanban
      • 7.2.3. A voller reprezentációja a fejvezérelt frázisstruktúra nyelvtanban
      • 7.2.4. A voller reprezentációja a kategoriális nyelvtanban
      • 7.2.5. A voller reprezentációja a topológiai modellben
      • chevron_right7.2.6. A voller reprezentációja a würzburgi nyelvtanban
        • 7.2.6.1. Első érvelési ciklus: az adatok
        • 7.2.6.2. Második érvelési ciklus: a melléknévi reprezentáció
        • 7.2.6.3. Harmadik érvelési ciklus: az elöljárószói reprezentáció
        • 7.2.6.4. Negyedik érvelési ciklus: a záró p-kontextus
      • 7.2.7. Intrateoretikus p-parakonzisztenica, interteoretikus p-parakonzisztencia és p-hiányosság.
    • chevron_right7.3. Vannak-e nyelvi tények?
      • 7.3.1. A reprezentációk relativitása és a jelenségek relativitása
      • 7.3.2. Az „Eleve Adott Mítosza”
    • 7.4. Összegzés
• chevron_rightIV. rész: Plauzibilis érvelés és érvelési hibák
  • chevron_right8. Érvelési hibák a chomskyánizmusban
    • 8.1. Kérdésfelvetés
    • 8.2. Mi egy érvelési hiba?
    • chevron_right8.3. Esettanulmány: szalmabábérvelés a B. F. Skinner Verbal Behavior című könyvéről írott recenzióban (Chomsky 1959)
      • 8.3.1. „A valaha volt legmegsemmisítőbb recenzió” vagy „abszurd karikatúra”?
      • chevron_right8.3.2. A plauzibilis érvelési folyamat
        • 8.3.2.1. Első érvelési ciklus: tudományos hipotézis vagy tudománytalan dogmatizmus?
        • 8.3.2.2. Második érvelési ciklus: objektivitás vagy az objektivitás elvesztése?
        • 8.3.2.3. Harmadik érvelési ciklus: egyszerűség vagy komplexitás?
        • 8.3.2.4. Részleges összegzés: kifinomult taktika?
        • 8.3.2.5. Behaviorizmus: elpusztult vagy él és virul?
      • 8.3.3. A válasz
    • 8.4. Esettanulmány: elsietett általánosítás Chomsky Aspects of the Theory of Syntax című könyvében (Chomsky 1965)
    • chevron_right8.5. Esettanulmány: argumentum ad verecundiam és whig-történetírás Chomsky Cartesian Linguistics című könyvében (Chomsky 2009 [1966])
      • 8.5.1. Történetírás vagy fantázia?
      • 8.5.2. Chomsky érvelési folyamatának következtetései
      • 8.5.3. Az argumentum ad verecundiam érvelési hiba
      • 8.5.4. A whig-történetírás és a Cartesian Linguistics
      • 8.5.5. Ad verecundiam és ad hominem érvelés
      • 8.5.6. A válasz
    • chevron_right8.6. Esettanulmány: érvelési hibák összefonódása a minimalista programban (Chomsky 1995a)
      • 8.6.1. „Teljesen kifejlett természettudomány” vagy „bizarr kivételek és mentegetőzések szórakoztató narratívája”?
      • chevron_right8.6.2. Metaforikus érvelési hibák
        • 8.6.2.1. Halmazok előállítása halmazokból
        • 8.6.2.2. A halmazelméleti metaforikus érvelési hiba
        • 8.6.2.3. A biológiai metaforikus érvelési hiba
      • 8.6.3. A körben forgó érvelés és az evidencia elhallgatása érvelési hiba
      • 8.6.4. A válasz
    • 8.7. Összegzés
  • chevron_right9. Érvelési hibák az antichomskyánizmusban
    • 9.1. Kérdésfelvetés
    • 9.2. Esettanulmány: közvetlen argumentum ad hominem és hamis analógia
    • 9.3. Esettanulmány: közvetett argumentum ad hominem és hamis analógia
    • 9.4. Esettanulmány: elfogult argumentum ad hominem
    • 9.5. Esettanulmány: a kút megmérgezése
    • 9.6. Összegzés
• chevron_rightV. rész: Haladás és hanyatlás
  • chevron_right10. A nyelvészeti háborúk
    • 10.1. Kérdésfelvetés
    • 10.2. Mi a tudományos haladás?
    • chevron_right10.3. Esettanulmány: ment-e a háborúk által a nyelvtudomány előrébb?
      • 10.3.1. Két „szent háború”
      • 10.3.2. Ciklikus, prizmatikus és visszamenőleges újraértékelés
      • 10.3.3. Alternatív nyelvtanok
      • 10.3.4. Kognitív nyelvészet
      • 10.3.5. Egyéb irányzatok
      • 10.3.6. A jelen
      • 10.3.7. A győztes veresége és a vesztesek győzelme
    • 10.4. Összegzés
  • chevron_right11. A chomskyánus narratíva és a tudományos haladás
    • 11.1. Kérdésfelvetés
    • chevron_right11.2. Esettanulmány: a whig-narratíva a chomskyánizmusban
      • 11.2.1. Anakronizmus és dogmatizmus a chomskyánus narratívában
      • 11.2.2. A nyelvtudomány-történet whig-újraírása
    • chevron_right11.3. Esettanulmány: heurisztikusan terméketlen narratíva a hazai chomskyánizmusban
      • 11.3.1. A narratív szöveg kiválasztása
      • 11.3.2. Első érvelési ciklus: haladás az éretlen tudománytól az érett tudomány felé?
      • 11.3.3. Kitérő: haladás az érett tudománytól az éretlen tudomány felé?
      • 11.3.4. Második érvelési ciklus: „Chomsky forradalmi felismerése”?
      • 11.3.5. Harmadik érvelési ciklus: „Chomsky Skinner-kritikája jelentős szerepet játszott abban, hogy a behaviorizmus háttérbe szorult”?
      • chevron_right11.3.6. Negyedik érvelési ciklus: „a transzformációs generatív nyelvészet nem a bölcsészettudomány, hanem a természettudományok egyik ága”?
        • 11.3.6.1. A p-probléma
        • 11.3.6.2. Első alciklus: diszciplínák kavalkádja (11.20)(a)-ban
        • 11.3.6.3. Második alciklus: biológia-e a transzformációs generatív nyelvészet (11.20)(b) szerint?
        • 11.3.6.4. Harmadik alciklus: „szánalmas dadogás” (11.20)(c)-ben?
      • 11.3.7. Ötödik érvelési ciklus: a transzformációs generatív nyelvész biológiai kutatómunkát végez?
      • chevron_right11.3.8. Hatodik érvelési ciklus: „a generatív elmélet evolúciója a szabályok elméletétől az elvek és paraméterek elméletéig, majd a minimalizmusig tart”?
        • 11.3.8.1. Első alciklus: axiomatikus elmélet-e a transzformációs generatív nyelvészet?
        • 11.3.8.2. Második alciklus: a ‘vágyvezérelt gondolkodás’ érvelési hiba
        • 11.3.8.3. Harmadik alciklus: „nincsenek az elmélet keretei között feloldhatatlan ellentmondások”?
      • 11.3.9. Hetedik érvelési ciklus: a narratíva záró p-kontextusa
      • 11.3.10. A tanulság
    • 11.4. Összegzés
• chevron_rightVI. rész: Befejezés
  • chevron_right12. Visszatekintés
    • 12.1. A p-modell reflexivitása
    • 12.2. Válaszok a részkérdésekre
  • 13. Válasz az alapkérdésre
• Irodalom

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//