Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

6.5. Esettanulmány: heurisztikusan terméketlen, ideiglenesen elfogadható, ad hoc p-parakonzisztencia

Featherston (2007: 273ff.) azt a sokat tárgyalt problémát szemlélteti, amely abból az általános gyakorlatból származik, hogy a hipotéziseket alátámasztó adatokat a nyelvész saját grammatikalitási ítéletei alkotják. Az alábbiakban Featherston egyik példáját rekonstruálom.

Grewendorf (1988: 58) nyomán Featherston a következő adatokat idézi (S Grewendorf anyanyelvi intuícióját jelöli):

(6.40)	(a)	0<\|A	Der Arzt zeigte den Patientenj sichj im Spiegel.	mondat nyelvtanilag helyes.\|S<1
			‘Az orvos megmutatta a pácienstj magánakj a tükörben.’
	(b)	0<\|A	Der Arzt zeigte den Patientenj ihmj im Spiegel.	mondat nyelvtanilag helytelen.\|S<1
			‘Az orvos megmutatta a pácienstj nekij a tükörben.’
	(c)	0<\|A	Der Arzt zeigte dem Patientenj ihnj im Spiegel.	mondat nyelvtanilag helyes.\|S<1
			‘Az orvos megmutatta a páciensnekj őtj a tükörben.’
	(d)	0<\|A	Der Arzt zeigte dem Patientenj sichj im Spiegel.	mondat nyelvtanilag helytelen.\|S<1
			‘Az orvos megmutatta a páciensnekj magátj a tükörben.

Grewendorf (1988: 58) szerint ezek az adatok azt mutatják, hogy ha az antecedens akkuzatívuszi tárgy, akkor visszaható névmás fejezi ki a koreferens datívuszi tárgyat. De ha az antecedens datívuszi tárgy, akkor a koreferens akkuzatívuszi tárgyat nem visszaható névmás, hanem személyes névmás fejezi ki. Ezért a (6.40) alatti adatok alátámasztják forrásként a következő hipotézis plauzibilitását:

(6.41)

0<|A németben érvényes az anaforikus kötés implikációs hierarchiája.|S(6.40)<1

Featherston beszámol egy kérdőíves kísérletről, melynek részletes ismertetésétől itt eltekintek, mivel a (K4) kérdés szempontjából elegendő a kísérletben kapott grammatikalitási ítéletek összegzésére utalni (Featherston 2007: 275):

(6.42)

0<|A kísérleti személyek grammatikalitási ítéletei szerint a visszaható névmással képzett szerkezet ‘jobb’, mint a személyes névmással képzett, függetlenül attól, hogy az antecedens datívuszban vagy akkuzatívuszban áll-e.|S<1

Tehát a (6.42)-ben hivatkozott adatok ellentmondanak a (6.40) alatti adatoknak és a (6.41)-nek ellentmondó hipotézis mellett szólnak:

(6.43)

0<|A németben nem érvényes az anaforikus kötés implikációs hierarchiája.|S(6.42)<1

Ily módon a kiinduló p-kontextusban a megoldandó p-probléma a (6.40) és (6.42) közötti, valamint a (6.41) és (6.43) közötti p-inkonzisztencia.

Az egyik módja az erős p-inkonzisztencia elkerülésének az lehetne, hogy megtartjuk Grewendorf grammatikalitási ítéleteit, melyek alapján specifikus hipotéziseket (köztük (6.41)-et), az utóbbiakból pedig egy, egyetlen ember idiolektusát tükröző, nagyon specifikus nyelvtant konstruálunk. Kézenfekvőnek tűnhet, hogy Grewendorf grammatikalitási ítéleteit, valamint (6.41)-et az egyik komponens p-kontextushoz soroljuk, a kísérleti személyekét pedig (6.43)-mal együtt a másikhoz, majd a két p-kontextust p-szuperpozícióval összekapcsoljuk. Ily módon az erős p-inkonzisztencia helyett p-parakonzisztenciát kapunk. Azonban, noha ez a technika alkalmas az elmélet konzisztenciájának a megőrzésére, a jelen esetben elfogadhatatlan. (6.40) és (6.42) hozzárendelése két különböző p-kontextushoz heurisztikusan terméketlen, ad hoc megoldás, mely nem visz közelebb sem a német nyelv grammatikájának leírásához, sem a grammatikalitási ítéletek, valamint a rájuk épülő szabályszerűségek variabilitásának megértéséhez. Bár a p-parakonzisztencia ad hoc alkalmazása kétségkívül megóvja az elméletet a káosztól, heurisztikusan terméketlen: nem segíti hozzá az érvelési folyamatot a felvetett p-probléma megoldásához. Featherston (2007: 277) joggal hangsúlyozza, hogy a (6.40) és (6.42) közötti ellentmondás elkerüléséért az idiolektális eltérésekre hivatkozva „túlságosan magas árat” kell fizetni, mivel az „kizárja az univerzális nyelvtan lehetőségét”. Viszont, ha az idiolektális különbségeket nem vesszük figyelembe, akkor a rendszer ugyan nem lesz terméketlenül és ad hoc módon p-parakonzisztens, de egyetlen lehetőségként az erős p-inkonzisztencia marad:

(6.44)	(a)	Legyenek adottak a következő kijelentések: a (6.43)-mat alátámasztó adatok; a (6.41)-et alátámasztó adatok; (6.41); (6.43).
	(b)	Legyen c az elmélet egészét reprezentáló p-kontextus.
	(c)	A c p-kontextus egyaránt tartalmazza a (6.41) és (6.43) plauzibilitását alátámasztó adatokat.
	(d)	A c p-kontextus (6.41)-et és (6.43)-mat is tartalmazza.
	(e)	Tehát c-ben levezethető (6.41) & (6.43).
	(f)	Tehát c erősen p-inkonzisztens.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero