Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

6.6. Összegzés

Az episztemológiai tolerancia elvének rekonstrukciójából származó következmények végiggondolása olyan felismerésekhez vezetett, amelyek jelentősen eltérnek mind (VK4i)-től, mind (VK4ii)-től:

(VK4i) többek között azt állította, hogy az elméleti apparátus jövőbeni finomításával lesz elkerülhető az adatok és a hipotézisek közötti ideiglenes ellentmondás. Ezzel szemben az első két esettanulmány azt szemléltette, hogy az adatok és a hipotézisek viszonya az elméleti apparátus azonnali finomításával és a rendelkezésünkre álló összes adat felhasználásával heurisztikusan termékeny, permanens p-parakonzisztenciaként reprezentálható. Eltérően (VK4ii)-től, nem minden ellenmondás elvetendő.
A harmadik esettanulmány azt mutatta meg, hogy az erős p-inkonzisztencia bizonyos esetekben az adatforrások és -típusok kiterjesztésével lenne esetleg elkerülhető.
A negyedik esettanulmány szerint előfordulhat, hogy az elmélet előfeltevései nem teszik lehetővé mindkét, egymásnak ellentmondó és adatokkal egyaránt alátámasztott hipotézis megőrzését, hanem az egyik hipotézist az azt alátámasztó evidenciával együtt el kell vetni, vállalva ezzel az – empirikusan indokolatlan – információveszteséget és ezzel együtt az elmélet által magyarázható adatok körének szűkítését.
Az ötödik példa bemutatta az ad hoc p-parakonzisztencia heurisztikus terméketlenségét.

6.1. táblázat. A p-inkonzisztencia típusai

p-inkonzisztencia
p-parakonzisztencia			destruktív, erős p-inkonzisztencia
heurisztikusan termékeny, permanens p-parakonzisztencia	ad hoc p-parakonzisztencia
	ideiglenesen tolerálható, heurisztikusan terméketlen, ad hoc-p-parakonzisztencia	nem tolerálható, heurisztikusan terméketlen, ad hoc p-parakonzisztencia

Abból, hogy a p-modell segítségével elvégzett racionális rekonstrukció ebben a fejezetben kimutatta a p-parakonzisztencia különböző változatainak jelenlétét a chomskyánus elméleti nyelvészetben, két lényeges felismerés következik.

Az első a nyelvészeti adatok mibenlétének lényegére vonatkozik. (VK4i)-től eltérően ugyanis az erős p-inkonzisztencia destruktív következményeinek elkerüléséhez immár nem csupán az elméleti apparátus későbbi finomítására és – addig, amíg ez bekövetkezik – a hipotéziseknek ellentmondó adatok figyelmen kívül hagyására lesz szükség, hanem arra, hogy túllépjünk az introspektív forrásból származó grammatikalitási ítéletek korlátain. Jelenleg az elméleti nyelvészetben erőteljes hangsúlyáthelyezés figyelhető meg. A chomskyánizmus változásainak homlokterében az elmélet technikai részleteinek folyamatos revíziója áll. Nem kapott kellő figyelmet az adatok sokfélesége, és az elmélet művelői nem reflektáltak a hipotéziseknek az introspektív adatok megbízhatatlanságából származó implauzibilitására. Ez az elméletcentrikus szemlélet egyre kevésbé látszik működőképesnek: egy adatorientált jövőkép feszíti szét a chomskyánizmus határait.

Másodszor: nem elegendő mechanikusan feltételezni, hogy az erős p-inkonzisztencia destruktív, míg a p-parakonzisztencia elfogadható. A p-parakonzisztencia esetében fontos olyan tartalmi kritériumok megállapítása, amelyek alapján eldönthetjük, hogy az elmélet két p-kontextusra való felosztása heurisztikusan termékeny-e, és valóban indokolja-e a p-parakonzisztenciát, vagy pedig a p-parakonzisztencia csupán ideiglenes, ad hoc technika. A p-parakonzisztencia lehet heurisztikusan nagyon termékeny, de mechanikus alkalmazása kontraproduktív megoldások legitimálását is sugallhatja.

A fejezetben felvetett részkérdés (K4) volt:

(K4)	Tolerálhatók-e az adatok és a hipotézisek közötti ellentmondások az elméleti nyelvészetben?

A 4.1. szakaszban a következő választ vetítettük előre:

(VK4iii)

A chomskyánus elméleti nyelvészetben fellép a p-parakonzisztencia heurisztikusan termékeny, permanens, konstruktív típusa; az ideiglenesen tolerálható, de heurisztikusan terméketlen ad hoc p-parakonzisztencia; a heurisztikusan terméketlen, nem tolerálható, ad hoc p-parakonzisztencia; csakúgy, mint a destruktív, erős p-inkonzisztencia.

E válasz kiegészül az elemzésekből levezetett és az eredményt megvilágító felismerések összefoglalásával a deskriptív korrektívben:

(VK4iv)	Deskriptív eredmény:
	(a)	A chomskyánus elméleti nyelvészetben jelen van
		(i)	a heurisztikusan termékeny, permanens, konstruktív p-parakonzisztencia;
		(ii)	az ideiglenesen elfogadható ad hoc p-parakonzisztencia;
		(iii)	a heurisztikusan terméketlen, nem tolerálható, ad hoc p-parakonzisztencia; valamint
		(iv)	a destruktív, erős p-inkonzisztencia.
	(b)	Az ellentmondás-mentesség az elméletalkotás legfontosabb regulatív elveinek egyike és nem adható fel, ezért (a)(iv) semmiképpen sem tolerálható.
	(c)	Az (a)(iii) alatt említett p-parakonzisztencia-típus, bár tartalmilag nem tolerálható, formálisan szintén védi az elméletet.
	(d)	Az ideiglenesen tolerálható ad hoc p-parakonzisztencia (lásd (a)(ii)) heurisztikusan terméketlen, jóllehet megóvhatja az elméletet a káosztól.
	(e)	A heurisztikusan termékeny, permanens p-parakonzisztencia (lásd (a)(i)) hasznos problémamegoldó technika, melynek előnyei:
		(i)		Megőrzi mindkét, egymásnak ellentmondó kijelentést és az őket alátámasztó adatokat, elkerülve ezzel az információvesztést.
		(ii)		A két, egymásnak ellentmondó kijelentés megtartása ellenére az elmélet nem engedi meg tetszőleges konklúziók levezetését ellentmondásos premisszákból.
		(iii)		A p-parakonzisztens megoldás lehetővé teszi olyan struktúrák leírását az elméleti keretben, amelyek a p-parakonzisztencia tudomásulvétele nélkül nem lennének leírhatók.
	(f)	A p-parakonzisztens rekonstrukciónak a p-kontextus, valamint az egymásnak ellentmondó kijelentések tartalmának figyelembevétele nélkül megvannak a korlátai:
		(i)		Túl erős, mivel lehetővé teszi az (a) pontban említett, nagyon különböző tartalmú és nagyon eltérő következményekkel járó esetek feloldását egyazon, differenciálatlan mechanizmus alapján.
		(ii)		Egyúttal túl gyenge. Önmagában nem elégséges a szintaktikai elméletalkotásban fellépő ellentmondások rekonstrukciójához, mivel a heurisztikusan termékeny és az ad hoc megoldások megkülönböztetése a mindenkori plauzibilis érvelési folyamat egyéb ciklusainak és tartalmának a figyelembevételét igényli.
	(g)	Mivel a p-parakonzisztencia a relativizmus paradigmatikus példája, kimutatása a chomskyánus nyelvészetben jól szemlélteti, hogy annak abszolutizmusa a relativizmust takarja.
	(h)	Szükséges az elmélet által feldolgozható adattípusok újradefiniálása, valamint az elméleti apparátus részleteinek további technikai átalakításán túlmutató, adatorientált szemléletmód kialakítása.

Nem közvetlenül (VK4iii) deskriptív eredményéből, hanem azt az 5.6.2. szakaszban (5.40) alatt javasolt plauzibilis cél-eszköz sémába beillesztve és az ugyanott (5.42)-ben bemutatott példa analógiájára megkapjuk (VK4iv) normatív következményét, melynek felhasználása növelheti a szintaktikai problémamegoldás hatékonyságát. Itt és a további fejezetekben az (5.40)-ben bevezetett séma redundáns alkalmazásától eltekintek. Csupán a konklúziót tüntetem fel:

(VK4iv)

Normatív következmény: Ajánlott, hogy a szintaktikai elméletalkotás (VK4iv) deskriptív eredményei szerint kezelje az ellentmondások típusait és az elméletalkotás alapjául szolgáló adatokat.

(VK4iv) a chomskyánus nyelvészetben azt jelenti, hogy a chomskyánus nyelvészetben a jövőben – az adatok plauzibilitási értékét nem izoláltan kezelve, hanem az alternatívákkal összevetve – az adatforrások megbízhatóságának az eddigieknél jóval differenciáltabb mérlegeléséből kell kiindulnia.

Miután ez a fejezet a p-inkonzisztencia különböző típusait szemléltette a transzformációs generatív grammatikában, felmerül az a 6.3. szakasz végén már érintett kérdés, hogy az egymásnak ellentmondó reprezentációk valóban ugyanarra a szintaktikai jelenségre vonatkoznak-e. A következő fejezet erre a kérdésre keresi a választ.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero