Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

7.1. Kérdésfelvetés

A 3.2.1. szakasz (3.6) pontja említette a nyelvtudomány pluralizmusának három változatát, melyeket a követhetőség érdekében megismétlek:

(3.6)	(a)	A tudomány elméletei, módszerei, metanyelvei sokfélék.
	(b)	Bizonyos elméletek nem redukálhatók egyéb elméletekre.
	(c)	Egy jelenségnek több, egyaránt helyes tudományos reprezentációja van.

A jelen fejezet problémafelvetése (3.6)(c)-ből kiindulva a következő:

(K5)	Vannak-e ugyanazon nyelvi ‘jelenségnek’ egymásnak ellentmondó reprezentációi az elméleti nyelvészetben?

(K5) folytatja az előző fejezet témáját: az ellentmondások fellépésének és kezelésének áttekintését. (K5)-re legalább három válasz kínálkozik:

(VK5i)

A reprezentáció-relativista nézet szerint vannak: ugyanaz a nyelvi ‘jelenség’ több, egymással összeegyeztethetetlen módon reprezentálható a nyelvleírásban.

(VK5ii)

Az abszolutizmus szerint nincsenek: minden nyelvi ‘jelenség’ paraméterfüggetlen, és minden nyelvi jelenséghez csupán egyetlen, ‘igaz’ reprezentáció rendelhető.

(VK5iii)

A jelenség-relativista nézet szerint: vannak olyan esetek, amelyekben a riválisnak látszó reprezentációk nem ugyanarra a nyelvi ‘jelenségre’, hanem különböző, paraméterfüggő jelenségekre vonatkoznak.

A jelen fejezet három kulcskategóriája a ‘reprezentáció’, a ‘jelenség’ és az ‘adat’. ‘Adaton’ a (4.16)(a)-ban bevezetett kifejezést értem:

(4.16)

(a)

Az adat olyan pozitív plauzibilitási értékkel rendelkező kijelentés, amelynek plauzibilitási értéke közvetlen forrásból származik.

A ‘reprezentáció’ fogalmát a nyelvtudomány homályosan, pre-explikatív módon használja.1 Egyrészt szemléltetésképpen be fogom mutatni a 7.1. ábra–7.9. ábrákat ágrajz-reprezentációkként. Másrészt reprezentációkként alternatív plauzibilis kijelentéseket fogok összevetni egymással. Tehát:

(7.1)	(a)	‘Reprezentációk’-nak nevezzük a tárgynyelvre referáló plauzibilis kijelentéseket.
	(b)	‘Jelenségek’-nek nevezzük a ‘reprezentációk’ referenseit.

A ‘jelenség’ kifejezés használata nem előfeltételezi szükségképpen, hogy a jelenség létezik a fizikai világban, vagy ‘megfigyelhető’, vagy ‘mérhető’. A reprezentációk tárgyai olyan absztrakciók is lehetnek, mint pl. ‘mondat’, ‘fonéma’, ‘morféma’, ‘igei csoport’, ‘mozgatás’, stb.2 Ily módon bármilyen ontológiai elköteleződés elkerülhető. A ‘jelenségek’ és a ‘reprezentációk’ jellemzésének pontosítására a 7.3. szakaszban kerül sor. Ami a jelenségek és az adatok viszonyát illeti, „az adatok tudományosan annyiban hasznosak, amennyiben információt nyújtanak a jelenségek tulajdonságairól” (Woodward 2011: 168). Az adatokat csupán a mondandó szempontjából lényeges elemeket megjelölve glosszázom.3 Továbbá a terjedelmi korlátokra tekintettel a rekonstrukciók az érvelési ciklusok (K5) megválaszolása számára releváns töredékeire korlátozódnak.

Mivel (K5) különböző elméletek reprezentációi közötti relációkra kérdez rá, szükségképpen be kell vonnunk az elméleti nyelvészeten belül nem-chomskyánus elméleteket is (K) megválaszolásának folyamatába. Ezért az esettanulmányban olyan nem-transzformációs grammatikákról is szó lesz, amelyek – mint az 1.1. szakaszban jeleztem – abban az értelemben részei a chomskyánizmushoz igazodó elméleti nyelvészetnek, hogy annak fellépésére reagálva, annak riválisaiként, ugyanakkor eszközeinek és tudománymódszertani elveinek egy részét adaptálva jöttek létre (lásd ehhez a 10. fejezetet is).

(VK5ii)-vel szemben, de (VK5i)-gyet nem kizárva, (VK5iii) Hagemann & Staffeldt (Hrsg.) (2014) részleges elemzésének példáján foglal állást a 7.2. szakaszban. Hagemann és Staffeldt kötete a kevés, különböző szintaktikai elméleteket egymás mellé állító áttekintések egyike. A választás azért esett Hagemann és Staffeldt kötetére, mert koncepciója (VK5i)-et, azaz a reprezentáció-relativista látásmódot sugallja, és ezért viszonyítási alapként szolgálhat (VK5iii) értékeléséhez: „Igazán súlyossá akkor válnak a problémák, ha a konkrét elemzésben ugyanazokra a mondatokra különböző szintaktikai elméleteket alkalmazunk [...]” (Hagemann & Staffeldt 2014: 8.; kiemelés K.A.). A 7.3. szakaszban levonom az elemzés tanulságait, a 7.4. szakaszban pedig megadom a választ a fejezet részkérdésére.

1	Általánosságban Ruphy (2016: 80 kk.) és Mantzavinos (2024: 62: kk.) sem definícióval, hanem prototipikus példák felsorolásával jellemzik a tudományos reprezentációkat.
2	Például Woodward (2011) általánosságban elemezi a ‘jelenség’, az ‘adat’ és az ‘absztrakció’ viszonyát. Lásd még például: „A tudományfilozófián belül tipikusan azt feltételezik, hogy az alapvető reprezentációs eszközök nyelviek, ahol a matematikát egyfajta nyelvként értelmezik. A logika és matematika alapjainak vizsgálata során feltételezik, hogy a tudomány nyelvének van szintaxisa, szemantikája és pragmatikája is. Bár a szintaxis fontosnak számít, a szemantika kapta a legtöbb figyelmet, amely magában foglalja a referencia és az igazság fogalmát. A tudományos realizmusról szóló vita nagy része például az elméleti kifejezések referensére és a hipotézisek igazságára vonatkozik." (Giere 2004: 742; kiemelés K. A.)
3	Ebben a fejezetben a Leipzig Glossing Rulest használom.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero