Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


7.2.4. A voller reprezentációja a kategoriális nyelvtanban

Zifonun (2014: 110) a kategoriális nyelvtan (‘categorial grammar’) keretében olyan egyargumentumú melléknévként kezeli a voller-t, amely NP-komplementumot vonz: ADJ/NP. A következő szerkezeteket említi (Zifonun 2014: 107):
 
(7.11)
(a)
0<|A
voll
mit
[wunderbaren […] Lebewesen]
kifejezés nyelvtanilag helyes.|S(CG)<1
 
 
 
tele
-val
[csodálatos […] élőlények]DAT-PL
 
 
 
 
‘tele [csodálatos […] élőlényekkel])’
 
 
(b)
0<|A
voll
von
[wunderbaren […] Lebewesen]
kifejezés nyelvtanilag helyes.|S(CG)<1
 
 
 
tele
-tólPREP
[csodálatos […] élőlények]DAT-PL
 
 
 
 
‘tele [csodálatos […] élőlényekkel])’
 
 
(c)
0<|A
voller
[wunderbarer […] Lebewesen]
kifejezés nyelvtanilag helyes.|S(CG)<1
 
 
 
tele
[csodálatos […] élőlények]GEN-PL
 
 
 
 
‘tele [csodálatos […] élőlényekkel]’
 
 
(7.11)(a)-ban és (b)-ben a datívuszi NP az állítmányi funkciót betöltő melléknév komplementuma. (7.11)(c)-ben az NP többesszámú genitívuszban áll, a voller pedig olyan melléknév, amely történetileg hímnemű egyesszámú nominatívuszi alakból jött létre, majd a többesszámú genitívuszi alak mintájára átértelmeződött és jelenleg genitívuszi alakként jelenik meg. Zifonun e megfontolásokból arra következtet, hogy a jelenlegi szinkrón metszetben megmerevedett melléknévi forma és NP-komplementuma rendhagyó kapcsolatáról van szó.
A kategoriális nyelvtan megoldása a (7.2)-vel jelzett p-problémára:1
 
(7.12)
0<|A voller melléknév.|S(7.11)<1
 
7.3. ábra. A kategoriális nyelvtan ágrajza mint (7.3) reprezentációja
1 A 7.3. ábrán N, NP, ADJ, ADJP a ‘névszó’, ‘névszói csoport’, ‘melléknév’, ‘melléknévi frázis’ jelölése a konvenció szerint. NP/N a névelő kategóriája. V0 teljes igei frázisként a mondat kategóriáját jelöli, V0/NP/ADJP a ragozott ige a mondatban, ADJP/NP a vollert mint névszói komplementumot igénylő melléknevet jelöli.

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave