Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

7.2.7. Intrateoretikus p-parakonzisztenica, interteoretikus p-parakonzisztencia és p-hiányosság.

(7.26) és (7.27) eltérő feltételek mellett fogadható el. Ily módon (7.28)-at kapjuk:

(7.28)	(a)	Legyenek adottak a (7.18)–(7.22) és (7.23)–(7.25) alatt összefoglalt adatok.
	(b)	Legyenek adottak a (7.26) és a (7.27) alatti plauzibilis kijelentések.
	(c)	A c1 p-kontextus (7.18)–(7.22)-t, valamint (7.26)-ot, a c2 p-kontextus pedig (7.23)–(7.25)-öt és (7.27)-et tartalmazza.
	(d)	Tegyük fel, hogy c1 ⊗ c2=c, ahol c a würzburgi nyelvtan.
	(e)	Ekkor (7.26) t-plauzibilis c1-ben, de nem t-plauzibilis c2-ben, és (7.27) nem t-plauzibilis c1-ben, de t-plauzibilis c2-ben.
	(f)	Tehát (7.26) is és (7.27) is t-plauzibilis c-ben, de (7.26) & (7.27) nem t-plauzibilis sem c1-ben, sem c2-ben, sem c-ben.
	(g)	Tehát c p-parakonzisztens.

A voller két reprezentációja közti p-parakonzisztencia ebben az esetben intrateoretikus.

Hagemann és Staffeldt (Hrsg.) (2014) plauzibilis érvelési folyamatának kiinduló p-kontextusa (7.2)-t és (7.3)-mat, záró p-kontextusa pedig a (7.2)-re adott megoldásokat tartalmazza, így mások mellett a transzformációs generatív nyelvtan és a kategoriális nyelvtan megoldását is. Példaként (7.8) és (7.12) viszonyát említem meg, mely (7.28) analógiájára rekonstruálható:

(7.29)	(a)	Legyenek adottak a (7.4)–(7.6)-ban és (7.11)-ben felsorolt adatok.
	(b)	Legyenek adottak a következő plauzibilis kijelentések: (7.8), (7.12).
	(c)	Legyen c1 = fejvezérelt frázisstruktúra nyelvtan; c2 = kategoriális nyelvtan; c1 ⊗ c2 = c, ahol c Hagemann & Staffeldt (Hrsg.) (2014).
	(d)	A c1 p-kontextus (7.4)–(7.6)-ot és (7.8)-at tartalmazza, a c2 p-kontextus pedig (7.11)-et és (7.12)-t.
	(e)	Ekkor (7.8) t-plauzibilis c1-ben, de nem t-plauzibilis c2-ben, és (7.12) nem t-plauzibilis c1-ben, de t-plauzibilis c2-ben.
	(f)	Tehát (7.8) és (7.12) t-plauzibilis c-ben, de (7.8) & (7.12) nem t-plauzibilis sem c1-ben, sem c2-ben, sem c-ben.
	(g)	Tehát c p-parakonzisztens.

(7.29)-ben a p-parakonzisztencia interteoretikus. Hagemann & Staffeldt (Hrsg.) (2014) plauzibilis évelési folyamatában a fejvezérelt frázisstruktúra nyelvtan és a kategoriális nyelvtan hipotézisét lehet külön-külön, az adott elmélet feltételrendszerére – azaz az egyik komponens p-kontextusra – vonatkoztatva alkalmazni, de egyidejűleg következtetések premisszáiként nem használhatók fel. Ugyanakkor mindkettő része a tanulmánykötet egészének plauzibilis érvelési folyamatában a 11 reprezentáció közötti viszonyrendszernek.

(7.13) rekonstrukciója a p-sematizáció műveletére épül (lásd (5.15)-öt az 5.2.2. szakaszban). Ebben az esetben mind a melléknévi, mind az elöljárószói reprezentáció hiányzik a rendszerből, abban nem léteznek, a nyelvtan nem foglal állást közöttük:1

(7.30)	(a)	p = 0<\|A voller melléknév.\|S(TS<1; és ~p = 0<\|~A voller melléknév.\|S(TS)<1
	(b)	Legyen továbbá c1 ⊖ c2 = c, ahol c a topológiai mondatmodell, c1 ennek p-t, c2 pedig ~p-t tartalmazó részmodellje.
	(c)	Tegyük fel, hogy p t-plauzibilis c1-ben és nem t-plauzibilis c2-ben. Ekkor nem t-plauzibilis c-ben sem.
	(d)	Ugyanakkor ~p nem t-plauzibilis c1-ben és t-plauzibilis c2-ben. Tehát ~p nem t-plauzibilis c-ben sem.
	(e)	Tehát c-ben nem t-plauzibilis sem p, sem ~p.

(7.31)	(a)	Legyen q = 0<\|A voller elöljárószó.\|S(TS<1; és ~q = 0<\|~A voller elöljárószó.\|S(TS)<1
	(b)	Legyen továbbá c1 ⊖ c2 = c, ahol c a topológiai mondatmodell, c1 ennek q-t, c2 pedig ~q-t tartalmazó részmodellje.
	(c)	Tegyük fel, hogy q t-plauzibilis c1-ben és nem t-plauzibilis c2-ben. Ekkor q nem t-plauzibilis c-ben sem.
	(d)	Ugyanakkor ~q nem t-plauzibilis c1-ben és t-plauzibilis c2-ben. Tehát ~q nem t-plauzibilis c-ben sem.
	(e)	Tehát c-ben nem t-plauzibilis sem q, sem ~q.

A Hagemann & Staffeldt (Hrsg.) (2014) kötetében bemutatott 11 nyelvtan hipotézisei közti viszony a (7.28)-cal, (7.29)-cel és (7.30)–(7.31)-gyel szemléltetett típusok valamelyikébe sorolható. Következésképpen a p-modell a (7.2)-ben felvetett p-probléma megoldását a kötet plauzibilis érvelési folyamatában (7.32)-ben rekonstruálja:

(7.32)

A német voller melléknévi és elöljárószói reprezentációja közti viszony interteoretikusan p-parakonzisztens vagy intrateoretikusan p-parakonzisztens vagy p-hiányos.

1	A sematizáció természetesen minden grammatikában számos kijelentés esetében jelen van, hiszen triviálisan nem tartalmazzák egymás reprezentációit.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero