Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

7.4. Összegzés

A fejezet részkérdése így szólt:
 
(K5)
Vannak-e ugyanazon nyelvi ‘jelenségnek’ egymásnak ellentmondó reprezentációi az elméleti nyelvészetben?
 
Provizórikus válaszként az alábbi hipotézist fogalmaztuk meg a 7.1. szakaszban:
 
(VK5iii)
A jelenség-relativista nézet szerint vannak olyan esetek, amelyekben a riválisnak látszó reprezentációk nem ugyanarra a nyelvi ‘jelenségre’, hanem különböző, paraméterfüggő jelenségekre vonatkoznak.
 
Az esettanulmány felismerései alapján pontosított válasz:
 
(VK5iv)
Deskriptív eredmény:
(a)
Különbség van a jelenségek relativitása és a reprezentációk relativitása között.
 
(b)
A jelenségek relativitása és a reprezentációk relativitása közötti viszony aszimmetrikus. Az alapeset a jelenségek relativitása, amely a reprezentációk relativitását is magában foglalja. A reprezentációk relativitása – mely nem kapcsolódik össze a jelenségek relativitásával – speciális eset.
 
(c)
A jelenségek azonosítása a plauzibilis érvelési folyamat sajátosságainak függvényében kiválasztott kategorizáció következménye.
 
(d)
A jelenségek közötti határok heurisztikusan terméketlen megállapítása kategóriahiba eredménye.
 
(e)
Ily módon nincsenek eleve adott, a plauzibilis érvelési folyamattól független ‘nyelvi tények’, hanem csak a plauzibilis érvelési folyamathoz viszonyított jelenségek.
 
(f)
A reprezentációk tárgyai nem eleve adott objektumok, hanem kategorizáció eredményeképpen ideiglenesen és felülbírálhatóan konstruált jelenségek.
 
(g)
A reprezentációk státusa összeegyeztethető az igazság koherencia-elméletével.
 
(h)
A p-modell a koherenciát a plauzibilis érvelés önkorrekciós, szelekciós folyamataként explikálja, amely p-kontextusról p-kontextusra haladva egymással összeveti a kijelentések plauzibilitási értékét. A mindenkor rendelkezésre álló források, szemantikai relációk és metodológiai elvek függvényében kiválasztja a legplauzibilisebb kijelentéseket, de nyitva hagyja a visszamenőleges, ciklikus, prizmatikus újraértékelés lehetőségét. A p-kontextust alkotó források és plauzibilis kijelentések természetesen tartalmaznak a ‘valóságra’, a ‘világra’, a ‘tapasztalatra’ vonatkozó ‘empirikus’ tartalmú információkat.
 
(i)
Az elméleti nyelvészet kijelentései a plauzibilis érvelés e folyamatában a (4.15)(e)-ben bevezetett heurisztikus termékenységük révén jutnak el új, de felülvizsgálható információkhoz a ‘nyelvi valóságról’, amennyiben egyéb kijelentésekhez viszonyítva elvezetnek a mindenkori p-probléma valamely, legalább provizórikus megoldásához vagy feloldásához.
 
(j)
A p-modell szerint a nyelvészeti elméletalkotásban a kijelentések elfogadhatóságának mércéje a (h) értelmében vett koherenciájuk és a plauzibilis érvelési folyamat (i)-ben említett heurisztikus termékenységének kettőssége.
 
Az 5.6.2 szakaszban (5.40) alatt javasolt plauzibilis cél-eszköz séma alkalmazása (VK5iv) deskriptív eredményéből levezeti annak normatív következményét. Mivel e következtetés a korábbi példák analógiájára mechanikusan kínálkozik, csak a konklúziót tüntetem fel:
 
(VK5iv)
Normatív következmény: Ajánlott az elméleti nyelvészetben
 
(a)
megkülönböztetni a reprezentációk relativitását és a jelenségek relativitását;
 
(b)
a jelenségek relativitását alapesetnek tekinteni;
 
(c)
a jelenségeket a kategorizáció függvényében kezelni, mely relatív a plauzibilis érvelési folyamat sajátosságaihoz;
 
(d)
elkerülni a jelenségek heurisztikusan terméketlen azonosítását kiváltó kategóriahibákat;
 
(e)
tudomásul venni, hogy nincsenek eleve adott ‘nyelvi tények’, hanem csak a plauzibilis érvelési folyamathoz viszonyított jelenségek;
 
(f)
tudomásul venni, hogy a reprezentációk tárgyai nem eleve adott objektumok, hanem kategorizáció eredményeképpen ideiglenesen és felülbírálhatóan konstruált jelenségek;
 
(g)
elfogadni az igazság koherencia-elméletét és annak összefüggését a plauzibilis érvelési folyamat termékenységével.
 
A nyelvtudomány mérsékelten relativista látásmódjának, valamint a nyelvészeti elméletalkotás ellentmondásosságának tárgyalása után a könyv IV. része – mint azt (1.2)(c) előrebocsátotta – egy az előbbieknél nem kevésbé releváns, azokkal összefüggő kérdéscsoportot mutat be. Láttuk, hogy a nyelvészeti elméletek az alapesetben ellentmondásosak, és egyik feladatuk a konstruktív, heurisztikusan termékeny p-parakonzisztencia elválasztása a plauzibilis érvelési folyamatot megakasztó, a felvetett p-probléma legalább provizórikus megoldását gátló, heurisztikusan terméketlen p-parakonzisztenciától és erős p-inkonzisztenciától. Analóg feladat a plauzibilis érvelés és az érvelési hibák közötti határ megvonása. A következő két fejezet ez utóbbi végrehajtására tesz kísérletet.
Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave