Ebben a vizsgálatban az emelkedő és ereszkedő atonális magyar intonációs dallammeneteket és a mandarin kínai lexikai tónusait, a nyelvek egyes dallammeneteit hasonlítottam össze akusztikai szempontból úgy, hogy a magyar szótagméretű megnyilatkozásokat csak magyar anyanyelvűek, míg a kínai szótagokat csak kínai anyanyelvű beszélők produkálták. A vizsgálatban az emelkedő dallamú kínai 2. tónust a magyar egy szótagú kérdő dallammal, valamint az alternatív kérdés első, emelkedő dallamú szótagjának kontúrjával vetettem össze. Továbbá az ereszkedő dallamú kínai 4. tónust a magyar kijelentő és felszólító dallammal is összehasonlítottam. A dallammeneteket több statikus szempont szerint (a minimum és maximum f0 értéke, a dallamok alaphangtartománya, időtartama és a tranzíciójának sebessége szempontjából is) vizsgáltam, valamint egy dinamikus elemzés keretein belül is. A kísérletben arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a kínai nyelvtaní­tásban feltételezett hasonlóságok a kínai 2. tónus és a magyar egy szótagú kérdő dallam, valamint a kínai 4. tónus és a magyar felszólító dallam között objektív mérésekkel is megerősíthetők-e. A kísérlet további célja volt információt nyerni az atonális és tonális nyelvek közötti, azaz a jelen esetben a magyar és kínai dallammenetek közötti hasonlóságokról és eltérésekről.

 

 

A magyar ereszkedő dallamokat tekintve nem álltak rendelkezésre egy szótagú megnyilatkozásokra vonatkozó adatok. E kísérlet eredményei szerint a magyar kijelentő megnyilatkozások dallama egy bővített kvartnyit (vagy szűkített kvintnyit), azaz 6 félhangot, míg a felszólító dallam egy kis szextnyit, azaz 8 félhangot csökkent. A két dallam viszonyát Fónagy és Magdics (1967) úgy határozta meg, hogy a felszólító dallam a kijelentőnél magasabb tartományból indul, és ezt e vizsgálat eredményei is megerősítették. Azonban míg Fónagy és Magdics leírása szerint a felszólító dallam a kijelentőhöz viszonyítva egy szekunddal magasabb alaphangtartományból indul, addig a jelen kísérlet eredményei ennél nagyobb különbségre mutattak rá, mégpedig olyan módon, hogy a szekund helyett 4 félhang, azaz egy nagy terc különbség volt a két dallam között a vokalikus szakasz kezdetén. Összegezve a magyar egy szótagú felszólító és kijelentő dallamok összehasonlítását, arra következtethetünk, hogy a felszólító dallam a kijelentőhöz viszonyítva terjedelmesebb alaphangtartománnyal rendelkezik, magasabb f0-tartományban valósul meg, ami a közlés záró szakaszában sincs átfedésben a kijelentő dallammal, mert annál 1 fél hanggal magasabban valósul meg. További eltérés a felszólító és kijelentő dallamok között, hogy míg a kijelentő dallam homorúan valósul meg, addig a felszólító dallam inkább lineáris mintázattal rendelkezik, és graduálisan csökken benne az f0-értéke. Ezeket az eredményeket a 16. táblázat foglalja össze.

 

 

Az emelkedő magyar és kínai dallamokat összevetve a következő konklúziókat tudjuk levonni. A kínai 2. emelkedő tónus dallama a magyar egy szótagú kérdéssel megegyező minimumértékkel és a magyar alternatív kérdés dallamával megegyező maximum értékkel rendelkezett. Ebből arra következtethetünk, hogy a kínai 2. tónus a vizsgált két magyar kérdéstípus között, és hozzájuk képest köztes alaphang-terjedelemmel valósult meg. Az időtartama viszont a magyar dallamokénál hosszabb volt, ezáltal az itt tapasztalható alaphangtartomány kisebb volt, azaz lassabb, mérsékeltebb emelkedést mutatott ez a kínai dallam a magyar megnyilatkozások dallamához képest. Összegezve tehát a kínai 2. tónus mind a dallam maximum- és minimumértékében, alaphangtartományában, mind időtartamában is eltért a két vizsgált magyar kérdő dallamtól. Továbbá a 2. tónus dallamívében a késleltetett f0-emelkedésből következően homorúbban valósult meg, tehát a 2. tónus dallamívében is eltért a magyar kérdő megnyilatkozásoktól.