A mandarin kínai nyelvvel kapcsolatban a szegmentális szintű elemzések mellett új kutatási irányként szolgálhat a tónus- és intonációprodukció mélyebb vizsgálata is, amely szintén hasznos eredményekkel szolgálhat az L2-elsajátítás területén. Ebben a témakörben a lexikai tónusok izolált ejtése mellett a lexikai tónusok egymásra hatásának (koartikulációjának) problémája is kérdésként merül fel. Erre vonatkozóan egy jelenlegi kutatásomban keresem a választ úgy, hogy az izolált ejtésű kínai lexikai tónusok mellett ugyanazon beszélők ejtésében két szótagú tónusszekvenciákat is vizsgálok, amely szekvenciákban a 4 kínai lexikai tónus összes potenciális kombinációja megjelenik (Juhász kézirat). Emellett a szupraszegmentális szintű produkcióban a tónus- és intonáció összehangolása is kifejezett figyelmet érdemel, főleg olyan esetekben, amikor az L1 és L2 mintázat jelentős eltérést mutat. Ebben a témában már végeztem vizsgálatokat a kínai eldöntendő kérdő és kijelentő intonációs kontúrok realizációjával kapcsolatban, azaz, hogy a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek képesek-e pusztán prozódiai eszközökkel megkülönböztetni az eltérő modalitású, de ugyanazon szótagokból álló megnyilatkozásokat, hiszen ezekben az esetekben a nyelvtanulóknak a tónusprodukciójukat össze kell hangolniuk az intonációprodukciójukkal. Nehézséget okozhat például az, hogy a kínai eldöntendő kérdő dallam f0-mintázata mind a kérdő partikulával rendelkező, mind a szintaktikailag jelöletlen visszhangkérdések esetében a kijelentő dallamnál magasabb f0-tartományban jelenik meg (Shen 1989a, Juhász–Bartos 2022). A magyar nyelvre azonban ezzel szemben a rendkívül jellegzetes emelkedő-eső eldöntendő kérdő karakterkontúr jellemző, amelynek a megvalósulása az utolsó dallamhangsúlyt követő szótagok számától és a fókuszpozíciótól is függ (Varga 2002). Az L1-transzferből következően azt feltételeztem, hogy a magyar anyanyelvűek számára nehézséget okoz a tónusok és az intonáció összehangolása, főleg abból fakadóan, hogy az anyanyelvi magyar és a kínai mintázatok eltérnek. Ezeket az ejtési nehézségeket, azaz az eldöntendő kérdő és kijelentő dallammenetek szembeállításának nehézségeit az f0-kontúrok lefutásában már kísérletesen vizsgáltam és megerősítettem (Juhász–Bartos 2022). A tónusok és az intonáció összehangolásának egy speciális alesete az a szituáció, amikor az L1 és L2 f0-kontúrok nemcsak interferálnak, hanem éppen egymással ellentétes dallammenettel valósulnak meg. Ezt a következő példával illusztrálhatjuk: a 他来。 Tā lái. [tʰá lǎi], azaz az Ő jön. megnyilatkozás esetében a magyar ereszkedő kijelentő intonációs kontúr interferál a kínai emelkedő 2. tónus dallammenetével, és ebben az esetben az anyanyelvi intonációs kontúrok felülírhatják az L2-mintázatokat, tehát kínai lexikai tónusok natívszintű megvalósítása akadályokba ütközhet a magyar anyanyelvű kínaiak számára, ezt a kérdést egy másik tanulmányban vizsgáltuk (vö. Juhász–Bartos 2023, lásd még: Juhász–Bartos 2024, Juhász et al. 2024). A kínai tónusok és az intonáció elsajátítása kapcsán továbbá felmerülhet a fókuszprodukció kérdése is, azaz hogy a kínaiul tanulók milyen akusztikai stratégiákat alkalmaznak a fókuszpozícióban álló elem prominensé tételére, és hogy ezek a stratégiák megegyeznek-e a kínai anyanyelvi beszélők ejtésében tapasztalhatókkal. Valamint a tónusok szekvenciába rendeződését illetően vizsgálandóak a tónus-koartikulációs hatások is, azaz, hogy a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek hogyan valósítják meg a kínai lexikai tónusokat akkor, ha nem izolált ejtésben kell produkálniuk őket, hanem folyamatos beszédben szekvenciába rendezve.

A monográfiához lazán kapcsolódó további kutatásom az L1 és az L2 egymásra hatását állította középpontba, azaz azt a kérdést, hogy a nyelvimód-beállítással el lehet-e érni azt, hogy a célnyelv mintázatai befolyásolják az anyanyelvi ejtést, vagyis visszahassanak rá (Juhász 2023b, Juhász 2024b). Ebben a kísérletben kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek produkcióját elemeztem, mégpedig arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a kínai emelkedő 2. tónus és ereszkedő 4. tónus produkciója visszahat-e a magyar emelkedő és ereszkedő intonációs kontúrokra. A kísérlet felépítésével, azaz egy hosszabb kínai produkciós kísérlettel igyekeztem facilitálni azt, hogy a nyelvtanulók a körülményekhez képest leginkább aktiválják elméjükben a kínai nyelvi módot, majd ezután minden átmenet nélkül magyar megnyilatkozások felolvasására kértem őket. A kísérlet eredményei szerint a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek a magyar nyelvi produkciójukban a kínai tónusokat megközelítő mintázattal ejtették a magyar intonációs dallamkontúrokat, tehát megfigyelhető volt a célnyelv anyanyelvi realizációkra gyakorolt hatása (Juhász 2023b). Továbbá a kísérlet eredményei szerint a célnyelvi hatás a nyelvi tapasztalat függvényében is változott, a több L2 nyelvi tapasztalattal rendelkező beszélői csoport magyar dallamai jobban eltértek a kínai tónusok irányába, azaz a kevesebb L2 nyelvi tapasztalattal rendelkezők jobban megközelítették a magyar kontrollcsoport ejtését. Ezekből az eredményekből arra lehet következtetni, hogy nem csak az L1 gyakorol hatást az L2-re, hanem ez fordítva is igaz, ezért a két nyelv interakciója mindenképpen további vizsgálatot igényel, választ keresve azon kérdésekre, hogy például az L2-hatás az L1-ingerek növekedése mentén milyen hosszan marad jelen a produkcióban, vagy arra, hogy az L2 hatása esetleg permanens hatást gyakorolhat-e az L1-ejtésre akár szupraszegmentális, akár szegmentális szinten.

A monográfia hipotéziseit és következtetéseit összegezve a bemutatott eredmények hozzájárulhatnak az idegennyelv-elsajátításról szóló ismereteinkhez, mégpedig a szegmentális akcentusjelenségekhez kapcsolódóan kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek ejtését középpontba helyezve. Továbbá a kötet eredményei hozzájárulhatnak az atonális és tonális nyelvek szupraszegmentális szintű, a beszéddallam kihasználását érintő hasonlóságok és különbségek mélyebb megértéséhez is. A kísérletek olyan produkciós jellemzőket és nehézségeket tártak fel a kínai beszédhangok produkciójával kapcsolatban, amelyek a jövőben alapul szolgálhatnak a kínai beszédhangok tanítási módszertanának fejlesztésében, illetve elősegíthetik ezen szegmentumok natívszintű képzésének elsajátítását. Emellett a nyelvimód-hipotézissel kapcsolatos eredmények minden L2-szituációban hasznosnak bizonyulhatnak oly módon, hogy ráirányítják a figyelmet a nyelvi környezet hatására a mindennapi, többnyelvű (vagy célnyelvi) kommunikációban. Ezek az eredmények továbbá arra is rámutatnak, hogy milyen jelentős szerepe van a használt nyelv(változat)ra való ráhangolódásnak a produkcióban (és percepcióban egyaránt), hiszen a célnyelvi produkciónk jelentősen befolyásolhatja egy vizsgaszituáció, vagyis például egy nyelvvizsga vagy állásinterjú menetét. Ezen felül a kínai emelkedő és ereszkedő tónusok magyar intonációs dallamkontúrokkal való összehasonlítása ugyancsak mankóként szolgálhat a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek számára és a kínai oktatásban a tónusdallamívek gyakorlásában és elsajátításában. A kísérletek eredményei hasznosulhatnak a mandarin kínai mint idegen nyelv oktatásában, valamint hozzájárulhatnak az L1-L2 interferenciajelenségek, az L2 beszédhang-elsajátítás, illetve az L1-L2 interakciójának mélyebb megértéséhez. Továbbá a szakirodalmi áttekintés és a kínai szegmentumok képzési tulajdonságainak magyar nyelvű bemutatása a szerző reményei szerint segítségül szolgálnak a kínaiul tanulók számára a célnyelvi beszédhangok elsajátításában. A monográfia célja volt továbbá az is, hogy feltárja kínai nyelvtanulók produkciós nehézségeit, ezáltal mutatva rá olyan célnyelvi ejtési problémákra, amelyek nagy valószínűséggel a magyar anyanyelv sajátosságaiból fakadnak, és a pontos tanítási instrukciókkal megelőzhetők, vagy fejleszthetők lehetnek. Ezáltal a monográfia eredményei alapul szolgálhatnak egy kifejezetten magyar anyanyelvűek számára kialakított tanítási módszertan kifejlesztéséhez, középpontba véve a specifikusan magyar nyelvtanulók számára nehézségeket tartogató kínai beszédhangok ejtési tulajdonságait.