Az 1.2.5.2.2. fejezetben bemutatott koartikulációs hatás következményeképpen a szibiláns képzésében érintett nyelvi régiót, azaz például az apikalitás-predorzalitás kontrasztját is vizsgálhatjuk a frikatíva után következő magánhangzó formánsfrekvencia értékein keresztül, pontosabban a szibilánst követő vokalikus fázis kezdetén mért F3-értékkel. Az F3 értéke a COG-hez hasonlóan szoros összefüggésben áll a frikatívák képzésekor gerjesztett elülső üreg nagyságával, mégpedig úgy, hogy minél nagyobb a szűkület előtti tér, annál alacsonyabb az F3 értéke (Dart 1991). Abban az esetben, ha retroflex beszédhangokról beszélünk – amely képzési jegy a kínai obstruensek egy csoportjára jellemző – az elülső üreg mellett még egy járulékos szublingvális üreggel is számolnunk kell (Hamann 2003), amely üreg alatt a szájüreg azon részét értjük, melyet alulról a szájfenék, felülről a nyelv határol (Zhang et al. 2005: 893). A retroflex beszédhangok képzésekor létrejövő elülső üreget kiegészítő szublingvális üreget a 11. ábra mutatja be. Ezt a szublingvális üreget az elülső üreg kiterjesztéseként, megnagyobbításaként is értelmezhetjük (Toda et al. 2010: 352). A fentiek értelmében tehát a retroflex posztalveoláris szegmentumok esetében a nagyobb elülső üregek (elülső üreg és annak szublingvális üregi kiterjesztése) miatt alacsonyabb F3-értékeket tapasztalunk, mint a dentálisoknál/dentialveolárisoknál (Toda et al. 2010).