2.1. Az akcentuskutatáshoz kapcsolódó főbb tudományágak és pszicholingvisztikai folyamatok

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha az akcentus általános problémáját helyezzük középpontba, és a célnyelvi beszédhangokkal kapcsolatos kiejtési pontatlanságokra szeretnénk magyarázatot találni, akkor azt mondhatjuk, hogy a nyelvtanulók esetében az L2 anyanyelvi mintázattól való eltérés a legtöbb esetben olyan beszédhangoknál következik be, amelyek vagy teljesen hiányoznak az L1-ből, vagy az L1-től eltérően valósulnak meg az L2-ben (James 1986). Azonban önmagában az összes L2 beszédhang helyes ejtése sem garantálja azt, hogy a célnyelvi ejtésünket nem jellemzi akcentus, hiszen az L2 szupraszegmentális szinten is eltérhet az L1-től. Például az angolul tanulók az L2-elsajátítás során előbb-utóbb találkoznak azzal a jelenséggel, hogy az angolban a hangsúlyos szótag helye egyrészt nem megjósolható, másrészt jelentésmegkülönböztető szereppel is bírhat. A nem kötött szóhangsúly elsajátítása a magyar anyanyelvűek számára problémát okozhat, hiszen a magyarban mindig a szó első szótagjára esik a szóhangsúly. Ugyanígy gondot okozhat a tonális nyelvek – mint amilyen a kínai vagy a vietnámi – elsajátításakor az, hogy a legtöbb szótag megvalósulásához dallammenet is társul, és a tónus megválasztásának is jelentésmódosító hatása van.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szegmentumokat (beszédhangokat) eltérő szempontok szerint vizsgáló tudományágak a fonetika és a fonológia. A fonetika esetében a beszédhangok és prozódiai jellemzők fiziológiai és fizikai természete áll a középpontban, illetve a beszédhangok változatos megvalósulása is komoly szerephez jut a kapcsolódó empirikus kutatásokban. Ezzel szemben a fonológia egymástól jól elkülönülő, absztrakt beszédhangtípusokkal, azaz fonémákkal foglalkozik, valamint ezek rendszerével, a rendszerbe szerveződésük tudattalan szabályait vizsgálva. Ilyen szabályok például a (hang)környezet függvényében fellépő változások, illetve a beszédhangok összefűzéséhez (szekvenálásához) és eloszlásához (disztribúciójához) kötött szabályok (Hayes 2009). A fonológia központi szereplője a fonéma, amely egy elvont, mögöttes nyelvi egység, mentális reprezentáció, amely magába foglalja az adott beszédhang minden változatát. A fonéma környezetétől függően eltérően valósulhat meg, ezeket a felszíni megvalósulásokat allofónoknak nevezzük (Hayes 2009). A beszédhangok fonetikai és fonológiai jelöléséről meg kell jegyeznünk, hogy magukat a beszédhangokat szögletes zárójel jelöli, amelyben rendszerint IPA szimbólum áll (pl: [ŋ]), míg a fonémákat ferde vonalak zárják közre (pl: /n/). A fonéma-allofón kapcsolatra, egészen pontosan az /n/ fonémára és egy-egy allofónjára a 12. ábra mutat be példát.
 
12. ábra: Az /n/ fonéma különböző kontextusú allofónjai és megvalósulásának szintjei
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az 12. ábrán bemutatott allofónok közötti eltérést úgy tudjuk megvizsgálni, ha megfigyeljük, hogy a nyelvünk mely része és hol ér a szájpadláshoz, amikor a fon [fon], illetve a hang [hɒŋɡ] szavak /n/-jét ejtjük ki. Annak dacára, hogy a hang esetében a nyelv egy hátsóbb része sokkal hátrébb (azaz a veláris régiónál) érinti a szájpadot, mint a fon esetében, ahol a nyelv elülső része a fogmederhez (fogínyhez) ér, mégis mindkét változatot /n/-ként azonosítjuk. Azonban, például az angol nyelvben a sin [sɪn] és a sing [sɪŋ] szavak már minimális párt alkotnak, azaz ebben az esetben az /n/ és az /ŋ/ két különböző fonéma, mivel jelentésmegkülönböztető szereppel rendelkeznek (McMahon 2002). A fonetika és a fonológia közötti különbséget úgy tudjuk nagyon egyszerűen megfogalmazni, hogy míg a fonetika a beszédhangok megvalósulását színárnyalatokhoz hasonló, fokozatos (graduális) átmenetként konceptualizálja, addig a fonológiában a kategóriahatárok tisztán elkülöníthetőként feltételezettek. Azonban a fonológia a beszédhangokat a funkcionalitásuk nézőpontjából közelíti meg, és eszerint alkot kategóriákat. Ez az oka, hogy a fonológia szigorú értelemben véve nem foglalkozik a beszédhangok változatosságával sem, hiszen – mint fentebb láthattuk – a magyar anyanyelvűek észleletében sem mutatnak különbséget az /n/ fonéma különböző kontextusú allofónjai.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az (idegen)nyelv-elsajátítást elsősorban a beszédmegértés és a beszédprodukció folyamatai teszik lehetővé. Az emberi beszéd feldolgozását, azaz azt a folyamatot, hogy a beszéd információtartalmát kognitív folyamatokkal dekódoljuk, kétszintű folyamatként szokás értelmezni, melynek két szintje a beszédészlelés (beszédpercepció), illetve a beszédmegértés. A beszédpercepció prelexikális, azaz relatíve a nyelvi elemzés alacsonyabb szintjeihez kapcsolódó, de nyelvspecifikus folyamat, amely során a hallgató a folyamatos akusztikai kontinuum értékeit képes nyelvi egységekké transzformálni. Ezzel szemben a beszédmegértés már a beszédfeldolgozás magasabb, lexikai szintje, amely során szemantikai és pragmatikai folyamatok közreműködésével képesek vagyunk az akusztikai jeleket a mentális lexikon szójelentéseinek, lexikai reprezentációinak megfeleltetni (McQueen 2004). A beszédfeldolgozás kétszintű modelljét a 13. ábra mutatja be. Az utóbbi, beszédmegértési folyamattal a jelen monográfia nem foglalkozik, hiszen az idegen nyelvi akcentus kialakulása elsősorban a beszédpercepcióhoz kötődik.
 
13. ábra: A beszédfeldolgozás kétszintű modellje, azaz a beszédészlelés és megértés folyamatai
(Escudero 2005: 29 nyomán)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A beszédfeldolgozással ellentétes irányúnak tekinthető folyamatot, ahol az adott személy nem befogadja, hanem önmaga hozza létre a külvilág ingereit beszédprodukciónak nevezzük. A beszédprodukció esetében a beszédképzés fiziológiai folyamatát már a 2. fejezetben bemutattam, azonban pszicholingvisztikai szempontból a beszédprodukció részének számít az a folyamat is, amikor a beszélő az elméjében megformázza és nyelvileg kódolja a hallgatónak szánt üzenetet, és csak ezt követően bocsátja ki a beszédszervei segítségével létrehozott hallható üzenetet (Levelt 1989).
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave