Ahhoz kapcsolódóan, hogy milyen környezeti tényezők befolyásolják az akcentusos percepció, illetve produkció kialakulását (például a korábban említett VOT-kategóriahatárokat illetően) érdemes néhány szót ejtenünk a nyelvi módokról. Grosjean (2001) nyelvi mód-hipotézise (Language Mode Hypothesis) szerint a kétnyelvű személy (itt: aki rendszeresen használja mind az L1-ét, mind az L2-jét) adott időpillanatban a környező pszichológiai és nyelvi tényezőktől függően, eltérő szinteken aktiválhatja az L1-et és az L2-t az elméjében (Grosjean 2001: 3). Más szóval a nyelvi mód egy kontinuumként képzelhető el, mely két abszolút végponttal rendelkezik, és ezek a végpontok az egynyelvű módok (18. ábra). Az egynyelvű módok esetén az adott személy elméjében csak az egyik nyelv, azaz vagy csak az L1 vagy csak az L2 aktív, míg a beszélő másik nyelve deaktivált állapotban van. Azonban a környezet ingerei azt is kiválthatják, hogy a két nyelv egyszerre aktiválódjon, és ekkor a bilingvis személy elméje kétnyelvű módba vált. A kétnyelvű mód esetében egyensúlyi állapot létrejöttét feltételezhetnénk, azaz azt, hogy az L1 és az L2 azonos aktivitási szinten jelenik meg. Azonban a gyakorlatban Grosjean (1998, 2001, 2010) szerint az egyensúlyi helyzet helyett az egyik nyelv minden esetben aktiváltabb állapotban van, mint a másik, azaz dominánsabban határozza meg a nyelvi percepciót és produkciót. Ezt az aktíváltabb és domináns nyelvet, amely meghatározza az ingerek feldolgozását, mátrixnyelvnek nevezzük. A 18. ábrán a kontinuum felezőpontjánál látható elméleti egyensúlyi állapottól kiindulva (ahol mindkét nyelv ugyanannyira aktív, és egyaránt fekete színnel van jelölve), az L1 egynyelvű módot megközelítve az L1 végig aktivált állapotban, mátrixnyelvként van jelen, míg az L2 fokozatosan egyre deaktiváltabb állapotba kerül. Más szóval a kontinuum ezen felén az L1 egynyelvű módhoz közelítve az L2 hatása egyre csökken a percepcióban és a produkcióban. Azonban a kontinuum másik oldalán, az L2 egynyelvű módot megközelítve ezzel éppen ellentétes folyamat játszódik le: az L2 alakul mátrixnyelvvé és az L1 aktivitása mutat fokozatos csökkenést.

 

A nyelvek a nyelvi mód kontinuumon eltérő mértékben aktiválódhatnak a környezeti ingerek hatására. Ilyen környezeti inger lehet például a kísérletvezető által használt nyelv(változat), a kísérlet anyaga, illetve a megjelenített helyesírás (ortográfia), a kísérlet célja (ha sejthető), valamint a helyzet formális/informális volta stb. A nyelvi mód hatásai megfigyelhetők Caramazza és munkatársai (1973) kutatásában, ahol angol–francia kétnyelvűek esetében különböző VOT-értékekkel szintetizált minták segítségével vizsgálták a zárhangok zöngésségének észlelését. A vizsgált nyelv aktivitását (avagy, a szükséges nyelvi módot) egy kezdeti produkciós feladattal, valamint a kísérletvezető személyével és az instrukció nyelvével próbálták kontrollálni, azaz az angol ingerek esetében angolul, a francia ingerek esetében franciául beszéltek a kísérleti személyekhez. Arra számítottak, hogy a kétnyelvűek percepciós kategóriahatára mindkét nyelv esetében az L1 kategóriahatárával fog egyezni. Az eredmények azonban azt mutatták, hogy a két nyelv együttes aktivációja révén az angol és a francia kategóriahatárhoz viszonyítva köztes értékeket kaptak. Az eredményként kapott köztes értékeket Elman, Diehl és Buchwald (1977) tanulmányában azzal magyarázta, hogy a szintetizált és jelentéssel nem bíró ingerek nem alkalmasak az egynyelvű mód fenntartására. Éppen ezért Elman és munkatársai (1977) a saját kutatásukban a két nyelv együttes aktivációját úgy küszöbölték ki, hogy az előbb említett szintetikus és jelentéssel nem bíró ingerek helyett természetes, önálló jelentéssel rendelkező szavakat használtak. Emellett Elman és munkatársai (1977) kísérletében a kísérleti személyek minden inger előtt „orientáló” mondatokat is hallhattak az éppen vizsgált nyelven. E kísérletek tanulságaként meg kell jegyeznünk, hogy a kísérletek közben alkalmazott nyelv(változat) hatással van az észlelésre, és adott esetben a produkcióra is, így ez a hatás, ha nem kontrollált, akár negatívan is befolyásolhatja a kísérlet eredményét (Elman–Diehl–Buchwald 1977).