2.5.1. Az L2 beszédhangok elsajátítását fonológiai szempontból vizsgáló modellek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Major (2001) ontogenitás és filogenitás modellje (onthogeny philogeny model, a továbbiakban: OPM) egy rendkívül általános és egyszerű folyamatként mutatja be a köztes nyelv átalakulását az L2 ingerek hatására. Major az L2 fonológiai rendszerének elsajátítását dinamikus folyamatként írja le, melyben három tényező befolyásának mértéke változik az idő előrehaladtával: ezek az L1, az L2 illetve a nyelvi univerzálék (ami magába foglalja az univerzális grammatikát és például jelöltségi kapcsolatokat, nyelvelsajátítási elveket). A folyamatot magát Major egy fejlődési rendszerként mutatja be, melynek az elején a köztesnyelvben csak az L1 van jelen, míg a folyamat végére az L1 helyét teljesen átveszi az L2. Más szóval a nyelvelsajátítás kezdeti folyamataiban a transzfer miatt még teljes egészében az L1 dominálja a köztes nyelvet, majd az univerzális grammatika és a nyelvi univerzálék (együttesen jelölve: U) aktivációjával, illetve az egyre több L2-inger révén az L1 jelenléte egyre csökken; és az L2, valamint az U szerepe egyre növekszik (19. ábra). Amint az L2 reprezentációja kialakult, az U már az L2 részeként, az L2-be ágyazva jelenik meg a köztes nyelvben.
 
19. ábra: A három összetevő, az anyanyelv (L1), a célnyelv (L2), illetve az univerzális grammatika és a nyelvi univerzálék együttese (U)alakulása az L2 nyelvelsajátítás folyamatában
(Major 2001: 86–87)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Major (2001) az L1-hez hasonló L2 beszédhangok elsajátításának folyamatában az L1 hatásánál az U-nak jelentősebb szerepet tulajdonít, míg az L1-hez nem hasonlító, új beszédhangok esetében az UG működésének van nagyobb jelentősége, hiszen korábban nem létező struktúrákat kell kialakítani. E modell egy nagyon egyszerű képet fest le az L2-elsajátítás folyamatáról, és több szituációt is modellez a fentebbi három tényező összjátékával (pl. mi történik egy jelölt struktúra esetében), nem tér ki részletesebben az interferenciajelenségek pontosabb magyarázatára.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Brown (1998, 2000) fonológiai interferencia modellje (phonological interference model) szintén fonológiai szempontból vizsgálja az L2 beszédhangok észlelésének problémáját, és az L1 fonológiai rendszerének erre kifejtett hatását. A modell alapját egy, a generatív nyelvészetnek egy nem-lineáris irányzatából származó fogalom, a jegygeometria szolgáltatja (Clements 1985), amely szerint a beszédhangok képzési jegyei belső hierarchikus struktúrát alkotnak (amit az univerzális grammatika tartalmaz), valamint az egyes reprezentációkat az eltérő struktúrájuk különbözteti meg egymástól. Az akusztikai ingert a jegygeometria kódolja fonémává az észlelés folyamatában. Az absztrakt reprezentációk jegygeometriai struktúrájában az egyszerűség és a gazdaságosság elvén csak a kontrasztív jegyek tárolódnak, míg az előre megjósolható, nem kontrasztív jegyek nem. Az OPM-hez hasonlóan a nyelvelsajátítás e modell szerint is veleszületett nyelvi univerzálék által megy végbe, azaz a gyermek univerzális jegygeometriával születik, ami a fejlődéssel anyanyelv-specifikussá válik. Ezért később, az L2 elsajátításánál a transzfer révén a köztesnyelvben az L1 jegygeometriája kezdetben csak az anyanyelvi szembenállásokra érzékeny, ami gátolhatja az L2-re jellemző akusztikai sajátosságok észlelését. Ha az L1 jegygeometriájában nincs jelen az az L2-ben kontrasztívnak számító jegy, ami két L2 beszédhang jegygeometriai reprezentációját megkülönbözteti, akkor a nyelvtanulók eleinte nem lesznek képesek a két beszédhangot megkülönböztetni egymástól. Azonban a nyelvi tapasztalat növekedésével az L2 tanuló képes az L1 képzési jegyeket átstrukturálni, és ezáltal az L2 szembenállásokat is megtanulni észlelni. Brown (2000) kísérletében különböző anyanyelvű csoportokkal, köztük japán beszélőkkel készített az angol /r/-/l/ beszédhangokra vonatkozó diszkriminációs kísérletet. Az angol nyelvben az /r/ és az /l/ két különböző fonéma lévén a jegygeometriai reprezentációjuk struktúrájában is eltér, ami az /r/ esetében a képzési hely csomópontjához tartozó retroflex, avagy [+koronális] jegyből adódik. A japán hangrendszerben azonban nincs ilyen különbségtétel, a koronális approximánssal nem áll szemben laterális (vagy egyéb) approximáns, tehát a japán anyanyelvűek számára (az L2-tanulás kezdetén) csak egyetlen (a képzési hely csomópont szintjén specifikálatlan/alulspecifikált) reprezentáció létezik, melyet a beszélők az angol L2 két különböző fonémájához kell rendelniük (20. ábra). Brown szerint ezért ütközött nehézségekbe a japán anyanyelvűek feldolgozási folyamata az angol /r/ és /l/ diszkriminációjában.
 
20. ábra: Az angol két, illetve a japán egyetlen jegygeometriai struktúrája az /r/-/l/ szembenállásra
(Brown 2000: 11 nyomán)
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave