A szótag onszetpozíciójában megjelenő mássalhangzókat illetően a magyar mássalhangzórendszer 24, míg a kínai 22 elemből áll (Bartos–Ye 2019). A kínai és magyar obstruens (zörej-) és szonoráns (zengő-) mássalhangzókat a képzési helyük és módjuk szerint az 1. táblázat mutatja be. A mássalhangzókon belül az onszetpozíciót betöltő zárhangok (explozívák) és zár-réshangok (affrikáták) a zöngeképzés időzítése szerint mindkét nyelvben párokba rendeződnek. Ez röviden összefoglalva azt jelenti, hogy mind a magyarban, mind a kínaiban kettős szembenállás figyelhető meg a képzési helyük szerint illesztett obstruensek között. A magyarban zöngés aspirálatlan és zöngétlen aspirálatlan beszédhangok állnak szemben egymással, ezzel szemben a kínaiban zöngétlen aspirálatlan és zöngétlen aspirált (hehezetes) beszédhangok állnak kontrasztban. A beszédhangpárok szembenállását a terminológia egyszerűségének kedvéért – Bartos és Ye (2019) munkájától eltérően – az 1. összefoglaló táblázatban a lenis-fortis szembenállással jelölöm (Lisker–Abramson 1964), amely terminusok a produkció során szükséges izomműködés erősségére mutatnak rá. A kevésbé jelentős izomműködést igényő szegmentumokat, azaz a magyar zöngés aspirálatlan és kínai zöngétlen aspirálatlan beszédhangokra az 1. táblázatban a lenis terminussal hivatkozom, ezzel szemben a magyar zöngétlen aspirálatlan és a kínai zöngétlen aspirált beszédhangok esetében erős izomműködésre számíthatunk, ezért őket a fortis terminussal jelölöm. A kínai és magyar explozívák összehasonlításakor azt is fontos kiemelni, hogy a kínai explozívák ortográfiája is hatással lehet az elsajátításra (Bassetti 2008), hiszen a pinyinben (azaz a kínai karakterek transzkripciójában) a zöngétlen aspirálatlan és aspirált beszédhangok a magyarban is ismert zöngés-zöngétlen fonémákat jelölő grafémákkal vannak szembeállítva egymással. A magyar és a kínai nyelv explozíváinak szembenállását, ennek részletesebb leírását és a szembenállás akusztikai vetületét a kötet későbbi, 4.1.1. fejezetében mutatom be.