A magyar szibilánsok palatalizációját vizsgáló kevert modellben a COG függő változóra (amely mérőszámmal a képzés, azaz a szűkület helyét számszerűsítjük) a hangsor és a mérési időpont független változók szignifikáns interakciós hatást mutattak (F(14, 269) = 7,7; p < 0,001) (45. ábra). (Az ábrákon a szignifikáns eltéréseket a csillagok mutatják, ahol *: p < 0,05; **: p < 0,01; ***: p < 0,001, illetve az ábrákon az egyszerűség kedvéért minden esetben a magyar /aː/-ra a hosszú mellékjel nélkül, /a/-ként hivatkozom.) A COG a dentialveoláris /s/ esetében a 80%-os mérési pontban minden (alveolo)palatális kontextus esetében szignifikánsan alacsonyabb frekvencián valósult meg (p < 0,001), mint a 20%-os és 50%-os pontban. A 80%-os mérési pontok COG-értékeit a különböző kontextusok között összevetve a /saː/ és a /siaː/ hangsor (p < 0,01), illetve a /saː/ és a /sijaː/ hangsor (p < 0,05) között találtam eltérést, míg a /sjaː/ hangsor egyik előbb említett hangsortól sem tért el a harmadik mérési ponton. Az eltérés hiánya abból fakadt, hogy az alveolopalatális /jaː/ kontextus köztes értéket vett fel, hiszen az /aː/ kontextushoz viszonyítva alacsonyabb, ezzel szemben az /iaː/ és /ijaː/ kontextusokhoz képest magasabb COG-átlagértékkel rendelkezett. A posztalveoláris /ʃ/ esetében nem találtam eltérést sem a mérési pontok, sem a kontextusok között egyik hangsor esetében sem. Ugyanakkor a /ʃ/ esetében a tendencia szintjén az /s/-ben tapasztalttal ellentétes mintázatot találtam: a /ʃ/ (alveolo)palatális kontextusú realizációi az /aː/-s kontextushoz képest az magasabb COG-átlagértéket vettek fel, míg ilyen különbségeket a /s/ esetében nem figyelhettük meg (45. ábra).

 

A magyar szibilánsokat követő vokalikus szegmentum elején mért F2 értékére (mely a frikatívák másodlagos palatalizációját hivatott leképezni) a hangsor független változó szignifikáns hatással volt (F(7, 881) = 568,3; p < 0,0001) (46. ábra). A kezdeti F2 értéke az /aː/-környezetben az (alveolo)palatális környezetű realizációkhoz viszonyítva mindkét szibiláns esetében szignifikánsan alacsonyabb értékkel valósult meg. Ezen túlmenően a kezdeti F2 a /jaː/ környezetben az /ijaː/-kontextushoz képest szignifikánsan alacsonyabb értéken valósult meg mindkét szibiláns esetében. Ugyanakkor a /jaː/ és /iaː/, valamint az /iaː/ és /ijaː/ környezetekben mért kezdeti F2 egyik esetben sem tért el egymástól. Az utóbbi esetekben csak tendenciózus eltéréseket jegyezhetünk fel: az /iaː/ a /jaː/-ban mértnél alacsonyabb, az /ijaː/-ban mértnél pedig magasabb – tehát az (alveolo)palatális kontextusok között köztes – kezdeti F2 átlagértéket mutatott szibilánstól függetlenül.