b) Versillusztráció (A költészeti örökség)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Petőfihez kapcsolódó versillusztrációk csak az 1870-es években jelentek meg igazán nagy mennyiségben. Az 1860-as évektől – Jankó János, Than Mór, Marastoni József vagy Irinyi Sándor alkalmi munkái mellett – Lotz Károly készített rendszeresen versillusztrációkat, például a János vitézhez és a Befordultam a konyhára, A négyökrös szekér, A kinn a ménes, kinn a pusztán vagy a Szilaj Pista című költeményekhez.1 A szabadságharc utáni években azonban csak elvétve jelentek meg egy-egy Petőfi-vers közé tördelt fametszetben. Példaként említhetők Az alföld, A csikós, A Tisza, a Megy a juhász szamáron című költeményekhez készített, olcsó, életképeket és tájakat ábrázoló grafikák.2 Orlai kompozíciója tehát – a versillusztráció műfajában értelmezve – olajfestményként és műlapos formában is rendkívül színvonalas, párját ritkító kuriózumnak számított.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A korabeli sajtó műismertetései mellett belső motivikus kapcsolatok is nyilvánvalóvá teszik az Egy telem Debrecenben és a Petőfi Debrecenben rokonságát: a költemény és a műlap is a kopott gubájában ücsörgő, fűtetlen kemence mellett pipáját szorongató költő képét eleveníti meg. Ezen túlmenően a kompozíció akár a Boldogtalan voltam… című vers illusztrációjaként is fölfogható, hiszen a versszületés egy pillanatát ábrázolja, mely érthető a költeményben lezajló fiktív lírai deklamáció egy mozzanataként is. Orlai későbbi (Várady Antal említett kritikájára reagáló) véleménye szerint ő maga is kifejezetten versillusztrációnak tekintette művét: „[…] oly képnek, melyhez az eszme egy költeményből van merítve, nem főfeladata a hű arcképezés, hanem a költemény szellemének visszaadása s csak is a költemény illusztrációjának tekinthető.”3 A festő 1879-ben írt Petőfi-esszéjét olvasva a festmény romanticizált szegénységábrázolása akár a vers múltat megszépítő ábrázolásmódját is tükrözheti:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[…] a szükség a legbüszkébb lelket is megtöri. […] áldásnak tarthatjuk azt, hogy a legsúlyosabb szenvedés töviseit is megtompítja az idő, s a visszatekintés dúló fájdalom helyett édes bánattal vonja be leélt rossz napjainkat. Petőfi is ilyesmit érezhetett, midőn sorsa változtával visszaemlékezett Debreczenben töltött telére, s dalban fölsóhajtott […]4
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Könnyen belátható, hogy a kompozíció – versillusztrációként – Petőfi költészetével teremt kapcsolatot, a költő lírai munkássága válik benne művészi reflexió tárgyává.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Petőfi emléke reflektálható irodalmi hagyományként, lírai hatásviszonyként jelenik meg Szelestey László Hölgyfutárban közölt, Petőfi Debrecenben című költeményében is. Az irodalomtörténet-írásban szintén Petőfi-epigonként ismert Szelestey nem tematizálja expliciten képzőművészeti ihletforrását, melyre pusztán a vers és a műlap címazonossága utal. Azonban irodalmi formává alakítja (vissza) az Orlai által képiesített Petőfi-lírát, elrugaszkodva a kép által illusztrált konkrét Petőfi-verstől. A paratextuson kívül a költő neve nem jelenik meg, mivel a szöveg fő szervezőelve, hogy Orlai kompozícióját új (viszont a festmény által is ábrázolt, azt újragondoló) perspektívából láttassa. A poémát Petőfi költészetének játékba hozása, parafrazeálása és egy következetes perspektívavezetés működteti: a naplemente leírásával kezdődik, a János vitéz nyitányát megidézve és kifordítva; egy távoli, külső, égi látószögből közelítve a költő debreceni szállása felé.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vagyon a téli nap már lemenő félben
Madarak serege száll a levegőben –
[…]
Téli nap, téli nap aranyos sugára!
Nézz vissza még – egy szív vigasztalására –
Annak a kis háznak picin ablakára. –
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A lírai beszélő a lenyugvó égitestet és az elszálló madarakat megszólítva dicsőíti a hideg szobában üldögélő boldogtalan költőt. S csak a verszárlatban utal az Orlai képéről ismert beltéri beállításra (az ablakon besütő fényre, a költő tekintetére és a széken heverő kéziratra):
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Betakarta magát a nap a felleggel
S messze elbujdosott a madár sereggel;
De azért a költő még sincsen magába,
Itt maradt ő vele boldogtalansága!
 
[…]
Benn a sugár játszik a hideg teremben,
Gyászemlék a sziven, nehéz köny a szemben –
„Boldogtalan voltam teljes életemben…”5
 
1 Az 1850–60–70-es évek versillusztrációiról bővebben: Nagy 1953. Keserü 1987, 59–64. E. Csorba 1999, 16–18.
3 Fővárosi Lapok 1874. szept. 17., 921.
5 Szelestey 1857, 1271. Kiemelés az eredetiben.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave