Marczal Gabriella

Mérgező növények, növényi mérgezések


3.4.1. Monoterpének

Illóolajban előforduló komponensek pl. a szabinén-, illetve tujánszármazékok (12. képlet).
a) Szabinol, szabinén, szabinilacetát a nehézszagú boróka (Juniperus sabina L.) illóolaj komponensei, melyek az egész növényben megtalálhatók, a fiatal hajtásokban az illóolaj-tartalom 2–5%, a legtöbb mérgezést a toboztermések okozzák, melyek éretten, kékesfekete színűek, hamvasak. A szabinénszármazékok bőr és nyálkahártya-ingerlők, melyek hányást, véres hasmenést okoznak az emésztőszervi nyálkahártyák gyulladása miatt. A kiürülés során a húgyúti szervek is gyulladásba jöhetnek, erősödő vizelési ingert, a veseparenchíma izgalma folytán vesegyulladást, vérvizelést okozhatnak. Felszívódva embriótoxikus és teratogén hatás is észlelhető [Pages és mtsai, 1989]. Halál oka légzésbénulás.
 
12. képlet: Illóolajokban előforduló toxikus biciklusus monoterpén-származékok
 
Nehézszagú boróka (Juniperus sabina L.) [9. fotó]
A nehézszagú boróka könnyen felismerhető kellemetlen szagáról, mely a levelek szétdörzsölésekor még erősebb. A bokor kb. 2 m magasságot ér el, a fiatal növények kérge sárgásbarna, az idősebbeké vörösbarna. Csak a fiatal ágakon vannak tűszerű levelek, az idősebbeken pikkelyszerűek. Magyarországon dísznövényként ismerik. Az illóolaja a bőrre kerülve hólyagot húz, de a mélyebb rétegekbe is bejuthat s ekkor szövetelhalást okozhat.
Elsősegély: aktív szén gyomorba juttatása. A bőrfelületről az illóolajat bő szappanos vízzel kell eltávolítani. Mivel nagyobb dózisokban a méreganyagok görcskeltők, ezért a fellépő görcsök esetén nem szabad hánytatást végezni.
 
b) A tujánszármazékok (12. képlet) a díszcserjeként ismert Thuja-fajokban fordulnak elő elsősorban; gyógynövényeink közül az Artemisia absinthium L., a Salvia officinalis L. és a Chrysanthemum-fajok egy része tartalmazzák. A tujánszármazékok toxikusak, bőrizgatók, hiperemizálók, ezért reuma és köszvény esetén nyernek alkalmazást. Belsőleg abortívumként és anthelmintikumként használták őket, ebből adódóan sok volt a mérgezés. A vegyületek lipofil karakterűek, a nyálkahártyán és az intakt bőrön keresztül gyorsan felszívódnak. Az elimináció a tüdőn és a vesén át történik.
Belsőleges alkalmazása a nem megfelelő terápiás dózisban okozza a mérgezési tüneteket. A mérgezési tünetek súlyos gasztroenteritiszben, majd központi idegrendszert izgató hatásuk következtében klonikus vagy tónikus görcsökben nyilvánulnak meg, ezt követően hallucinációk jelentkeznek, delírium, melyet depresszió követ. Látási zavarok pupillatágulattal, súlyosabb esetekben szívaritmia. A vesét izgatják a vegyületek és májkárosítók. A méh simaizomzatának ingerlése következtében abortív hatásúak.
A szervezetbe kerülve hosszabb alkalmazásnál étvágytalanság, látási problémák lépnek fel, melyhez a személyiség teljes elvesztése járul. Nagyobb dózisok halált is okozhatnak, melynek oka szív-, illetve légzésbénulás, kisebb dózisoknál az érintett szervek károsodása következtében létrejött anyagcsere-folyamatok következménye okozza a halált.
(-)-tujonnál LD50egereken 87,5 mg/kg, izotujonnál 442,4 mg/kg. Állatoknál is előfordulnak mérgezések a tujafák fiatal ágainak rágcsálása miatt. Különösen a lovak veszélyeztetettek.
Elsősegély: aktív szén szuszpenzió, hashajtók (keserűsó).
 
Fehér üröm – Artemisia absinthium L.
Tujonszármazékokat tartalmaz az Artemisia absinthium L. (fehér ürömfű), melynek herbáját étvágyjavítóként alkalmazzák a gyógyászatban. Illóolaja sokszor több mint 40% tujont tartalmaz.
Félcserje, szeldelt, molyhos levelekkel, sárga fészekvirágzattal, melyek fürtöt alkotnak. Illóolajtartalma 0,2–1,5%, melyben eddig kb. 50 különböző mono-, illetve szeszkviterpént mutattak ki. Az ürömfűből a XIX. sz. óta italokat készítenek, melyeknek aromáját az illóolaj adja.
A tujonszármazékok tömény alkoholban jól oldódnak, vízben azonban nem. Az ürmösborok csekély alkoholtartalmúak, ezért a tujonszármazékok nem oldódnak ki a növényből. Korábban Németországban abszintlikőröket készítettek a növényből, az előállítást azonban 1923ban betiltották.
Az abszintlikőr túlzásba vitt fogyasztása teljes testi, szellemi és lelki leépüléssel jár, mint ahogy azt pl. Van Goghnál leírták. A virágokkal történő érintkezés érzékenyebb egyéneknél allergiás bőrtüneteket vált ki. Az illóolaj per os LD50 értéke patkányoknál 0,96 g/kg testsúly.
 
Fekete üröm – Artemisia vulgaris L.
0,3–2,1 m magas növény szeldelt levelekkel, melyeknek a fonáka szőrös, felszíne csupasz. Virágzata fürt, az egyes virágok sárgák vagy vörösesbarnák, fészket alkotnak, melyek fürtökben rendeződnek. Herbáját használják étvágytalanság, diszpepszia esetén. Illóolajtartalma 0,03–0,2%, mely egyebek közt tujont is tartalmaz, de lényegesen kisebb arányban mint a fehér ürömfű. Az illóolaj akut toxicitása patkányoknál perorálisan 960 mg/kg testsúly. Ritkán okoz bőrallergiát, abortív hatását viszont leírták.
 
Orvosizsálya – Salvia officinalis L.
Levelét alkalmazza a fitoterápia. Kb. 60 cm magas cserje, melynek szára, oldalágai erősen molyhosak. Levelei nyelesek, hosszúkás ellipszis alakúak, finoman csipkések, erősen molyhosak. Nálunk termesztik. A levelek illóolajat, di- és triterpéneket, flavonoidokat, hidroxifahéjsav-depszideket tartalmaznak. Főleg fogínygyulladás, torok- és garatgyulladás esetén öblögetőszerként alkalmazzák. Belsőleg túlzott verejtékezésnél használják. Illóolajtartalma 1,2–3,6%. Származástól függően illóolajában 30–60% tujonszármazék fordul elő. A tujonszármazékok nem vízoldékonyak, ennek ellenére a drog belsőleges használata nem ajánlható. Mérgezésről a zsályalevelekkel kapcsolatban nincs adat. Az illóolaj hosszantartó alkalmazása esetén epileptiform görcsök léphetnek fel, terhesek nem használhatják. Az illóolaj LD50 értéke 50 mg/kg testsúly (kutyáknál) i.v., 200–500 mg/kg testsúly (kutyáknál) per os.
 
Gilisztaűző varádics – Tanacetum vulgare L. [10. fotó]
Kerti kultúrában ritkán termesztett növény, vadon nedves patakpartokon terem. 40–160 cm magas, kellemetlen szagú, levelei szárnyasan szeldeltek, virágzata fészek, sárga színű sátorvirágzatot képez. A drogot a herba adja, mely 0,2–0,3% illóolajtartalmú, származástól függően különböző mennyiségben tartalmaz tujonszármazékokat. A növényt féregűzésre alkalmazták, meg nem felelő dózisban (átlagos napi adag 2,0 g felett) okoz mérgezést.
Mérgezési tünetek: hányás, gyomor-bélgyulladás, erős klonikus vagy tónikus görcsök, szapora légzés, aritmia, midriázis, pupillamerevség, uteruszvérzés, abortusz, vesevérzés, májgyulladás. A halál szív- vagy légzésbénulás következtében áll be. Az illóolaj LD50 értéke embernél 15–30 g [Wagner, 1988].
Elsősegély: aktív szén, gyomormosás.
 

Mérgező növények, növényi mérgezések

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 714 3

A közelmúltban felmérés történt Budapest egyes kerületeiben az óvodák és iskolák környékére ültetett növényekről. Megállapítást nyert pl., hogy az egyik óvodakert homokozója környékére ricinust ültettek, melyről köztudott, hogy 1-2 magja is halálos mérgezést okozhat. Ez azt bizonyítja, hogy az óvodai szakemberek egy része sincs tisztában az egyes növények veszélyes voltával. A Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézetét rendszeresen keresik fel személyesen, illetve telefonon növényi mérgezésekkel kapcsolatban. Leggyakrabban aranyeső, seprőzanót, hóbogyó és kutyatejfélék szerepelnek a megkeresések között, hogy csak néhányat említsünk.

A könyv igyekszik tájékoztatást adni a mérgező magasabbrendű növényekről, növényi hatóanyagokról, növényi mérgezésekről, és segít az elsősegélynyújtásban. A könyv felhívja a figyelmet a növényeknek veszélyes voltára. Különösen fontos a figyelemfelkeltés kisgyermekek szülei részére, és mindazoknak, akik kisgyerekekkel foglalkoznak. A gyermekek ugyanis a legfogékonyabbak arra, hogy 1-1 szép virágot letépjenek, vagy megkóstoljanak egy-egy csábitóan szép termést. A könyv ezért minden esetben kitér a legsürgősebb elsősegélynyújtási feladatokra. Az esetlegesen előforduló mérgezéseknél természetesen azonnal hívni kell az orvost is. Egyetlen esetben sem nélkülözhető az orvosi ellátás!

A növények szép külsejükkel díszei lehetnek a kertnek, lakásnak, nem irtani kell azokat, hanem fontos a megismerésük és másokat is (baráti társaság, ismerősök) figyelmeztetni kell a mérgezés lehetőségére.

Az (haszon, házi) állatok is mérgeződhetnek, elhulásuk, lesoványodásuk, betegségük okozója lehet, ráadásul húsuk, tejük fogyasztása másodlagos mérgezéseket okozhat.

A könyv javasolható gyógyszerészeknek, toxikológusoknak, alapellátás orvosainak, állatorvosoknak, mezőgazdaságban, kertészetben dolgozóknak, állatápolóknak, óvodáknak, iskoláknak, növény-gyógynövény kereskedőknek, természetgyógyászoknak, s természetesen mindazoknak, akik érdekeltek e témában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/marczal-mergezo-novenyek-novenyi-mergezesek//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave