Marczal Gabriella

Mérgező növények, növényi mérgezések

2. Mérgező növények, növényi mérgezések

A fitoterápiás kutatások során kiderült, hogy ártalmatlannak tartott gyógynövények toxikus mellékhatással rendelkeznek, pl. a martilapu és fekete nadálytő hepatotoxikusok, de nem tekinthetők mérgező növényeknek.

A statisztikai adatok alapján a mérgezések 9%-át teszik ki a növényi és nagygomba eredetűek, ebből 6% a magasabb rendűekre, 3% a gombákra esik. Az egyes növényi szervek közül a termések okozzák a legtöbbet. Kornelius és Lenz adatai alapján 2 éves megfigyelés szerint a mérgezések 74%-a a termésekre esett. A mérgező növények közt vannak vadon élők, termesztettek, illetve szobanövények is.

A klasszikus definíció szerint mérgező az a növény, amely már kis mennyiségben elfogyasztva is káros, visszafordíthatatlan elváltozásokat okoz az emberi, illetve állati szervezetben. A tünetek súlyossága a szervezetbe került méreg mennyiségétől függ, továbbá a szervezet érzékenységétől, az alkalmazott technológiától és attól, hogyan került be a szervezetbe (per os, percutan inj., iv. injekció stb.).

A növényi méreganyagok számát jelenleg 750-re becsülik, melyeket kb. 1000 növényfaj tartalmaz, számuk a tapasztalatok alapján egyre bővül. A növényvilág nagy része számunkra többé-kevésbé ártalmas vegyületeket is tartalmaz, emiatt élelmiszerként az összes növényfajnak csupán 0,1%-át használjuk. A termőhelyi viszonyok a méreganyagok mennyiségét jelentősen befolyásolják, az egyes növények közt is ingadozások figyelhetők meg (kémiai rasszok). Ezen túlmenően évszakonként is változik a mennyiség, télen több, mint ősszel vagy tavasszal (pl. gyilkos csomorika, sisakvirág) az érett termésekben többnyire lecsökken a mennyiségük, egyes növényeknél a terméshús mentes tőlük, viszont a magvakban felhalmozódhatnak (tiszafa, babérmeggy).

Egyes méreganyagok hő hatására elbomlanak, pl. a tűzbab, sőt a fehérbab toxalbuminjai hőhatásra detoxikálódnak. A madárberkenye (Sorbus aucuparia L.) termései csak friss, nyers állapotban mérgezők; a para-szorbinsav, melyet tartalmaz, gyomor-bélgyulladást okozhat, hőhatásra szorbinsavvá bomlik. Így a termésből különböző készítmények állíthatók elő főzéssel (lekvárok, szörpök).

A mérgező növények közt vannak olyanok, amelyek szinte mindig mérgezést okoznak. Ezek a kifejezett toxikus növények (pl. foltos bürök), más részüket a gyógyászat felhasználja ugyan, de nagyobb dózisban, illetve nem megfelelően alkalmazva mérgezés lép fel. Teakeverékekben nem használhatók, terápiás adagolásuk meghatározott, hatóanyagtartalmuk pontosan mért (pl. gyűszűvirág-félék, nadragulya stb.). Az enyhe hatású növények egy része is okozhat mellékhatásokat, nem megfelelő dózisban, illetve bizonyos körülmények közt (pl. orvosi székfű).

Az USA Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrzési Hivatala (FDA) a gyógynövényeket három kategóriába sorolja. Ezek a kategóriák a következők:

kifejezetten veszélyes gyógynövények,
táplálékként történő felhasználás szempontjából nem biztonságos gyógynövények,
veszélytelen gyógynövények, melyek azért nagyobb mennyiségben fogyasztva gondot okozhatnak különösen a gyerekeknél [Turkington 1995].

A mérgező növények felismerését megkönnyíti a feltűnő virágzat és termés, továbbá az anatómiai bélyegek és néhány egyszerű kémiai vizsgálat (kémcsőreakciók, hisztokémiai vizsgálatok stb.).

A következő táblázatokban a berlini, illetve svájci Toxikológiai Központok, valamint az USA Központi Centrumának statisztikai adatait szemléltetjük. A táblázatok a mérgezési tanácsadások számát ismertetik. Az Európai Központoknál kiemelt helyet foglal el a tiszafa, mindhárom központnál a Dieffenbachia-fajok (1. táblázat, 2. táblázat, 3. táblázat) [Frohne, Pfänder 1997]. Lényegében ugyanez a helyzet ma is.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 714 3

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

A közelmúltban felmérés történt Budapest egyes kerületeiben az óvodák és iskolák környékére ültetett növényekről. Megállapítást nyert pl., hogy az egyik óvodakert homokozója környékére ricinust ültettek, melyről köztudott, hogy 1-2 magja is halálos mérgezést okozhat. Ez azt bizonyítja, hogy az óvodai szakemberek egy része sincs tisztában az egyes növények veszélyes voltával. A Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézetét rendszeresen keresik fel személyesen, illetve telefonon növényi mérgezésekkel kapcsolatban. Leggyakrabban aranyeső, seprőzanót, hóbogyó és kutyatejfélék szerepelnek a megkeresések között, hogy csak néhányat említsünk.

A könyv igyekszik tájékoztatást adni a mérgező magasabbrendű növényekről, növényi hatóanyagokról, növényi mérgezésekről, és segít az elsősegélynyújtásban. A könyv felhívja a figyelmet a növényeknek veszélyes voltára. Különösen fontos a figyelemfelkeltés kisgyermekek szülei részére, és mindazoknak, akik kisgyerekekkel foglalkoznak. A gyermekek ugyanis a legfogékonyabbak arra, hogy 1-1 szép virágot letépjenek, vagy megkóstoljanak egy-egy csábitóan szép termést. A könyv ezért minden esetben kitér a legsürgősebb elsősegélynyújtási feladatokra. Az esetlegesen előforduló mérgezéseknél természetesen azonnal hívni kell az orvost is. Egyetlen esetben sem nélkülözhető az orvosi ellátás!

A növények szép külsejükkel díszei lehetnek a kertnek, lakásnak, nem irtani kell azokat, hanem fontos a megismerésük és másokat is (baráti társaság, ismerősök) figyelmeztetni kell a mérgezés lehetőségére.

Az (haszon, házi) állatok is mérgeződhetnek, elhulásuk, lesoványodásuk, betegségük okozója lehet, ráadásul húsuk, tejük fogyasztása másodlagos mérgezéseket okozhat.

A könyv javasolható gyógyszerészeknek, toxikológusoknak, alapellátás orvosainak, állatorvosoknak, mezőgazdaságban, kertészetben dolgozóknak, állatápolóknak, óvodáknak, iskoláknak, növény-gyógynövény kereskedőknek, természetgyógyászoknak, s természetesen mindazoknak, akik érdekeltek e témában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/marczal-mergezo-novenyek-novenyi-mergezesek//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero