Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Esetismertetés

Péter 25 éves zenész (emellett hegedűszakos zenei szakközépiskolás) – 1985. februárjában jelentkezett két éve fennálló, heti 3-4 alkalommal jelentkező éjszakai falásrohamok miatt.

Belgyógyászati és neurológiai vizsgálattal (endokrinológiai vizsgálat és EEG is történt) eltérést nem találtunk. Pszichológiai vizsgálata szerint (Rorschach-teszt és MMPI) perfekcionista, túlkontrollált, elvont gondolkodású, intenzív belső életet élő személy nagy indulati töltéssel, nárcisztikus vonásokkal.

Mintegy 20 ülésre és féléves időtartamra tervezett pszichoterápiában állapodtunk meg, végül is a szoros terápiás folyamat 10 hónapon át 22 ülést jelentett. Gyógyszeres kezelést nem kapott.

Péter halkszavú, tisztelettudó, kisfiús viselkedésű volt, furcsa panaszairól néha nevetve beszélt. Explorációja során zaklatott gyermekkor képe bontakozott ki. Apja ácsmester, jeles autodidakta zenész, anyja adminisztratív munkakörben dolgozik. Péter egyedüli gyermek. Velük élt anyai nagyanyja is, akivel Péter apjának időnként igen heves összetűzései voltak, ilyenkor az apa ijesztően brutális volt. Pétert ezek az események igen megviselték, éjszakái nyugtalanok voltak, néha leesett az ágyról, másnap gyakran nem ment iskolába.

Anyja és nagyanyja jól főzött, fontos volt számukra az evés. Pétert folyton etették, az étel lett a jutalmazás, a dédelgetés eszköze is. Így Péter egyre kerekdedebb lett, 18 évesen érte el legnagyobb testsúlyát, 104 kg-ot, ezt 179 cm-es testmagasságához viszonyíthatjuk. Nagy testsúlya ellenére igyekezett társaihoz hasonló életet élni, sokat futballozott, nem kímélte magát. Ennek 7–17 éves kora között számos csonttörés, repedés, szalagszakadás lett a következménye. Elhízása miatt magányos, kisebbrendűségi érzésekkel küszködő ifjú lett, ezt a gimnáziumi évek alatt komoly színvonalú művészeti tevékenységekkel kompenzálta: zenélni, festeni kezdett, közlésre elfogadott verseket írt. Az érettségi után átmenetileg műszerésztanuló volt, majd zenélésből és festményeinek eladásából élt.

18 éves korában sorozás alkalmával javasolták a fogyókúrát. Ezután két ízben is kezelték belgyógyászati osztályon obezitás, hipertónia kórjelzésekkel. Testsúlya fokozatosan csökkent, 2–3 év után legalacsonyabb testsúlya 58 kg volt, általában 60–70 kg között ingadozott. Ezt részben rendszeres hosszútávfutással érte el.

Szexuális érdeklődése és fantáziája élénk volt. Túlsúlya miatt e téren kudarcok érték, nagyrészt ezért is vállalta az intenzív fogyókúrát. 19 éves korában, már a fogyókúra közepén volt első heteroszexuális élménye, majd több partnere is volt. 22–23 éves korában volt egy fél évig tartó partnerkapcsolata, melyből majdnem házasság lett. Amikor ez megszakadt, akkor jelentkeztek először a falási epizódok. Ahogyan Péter kifejezte: „a vágyakat az evés elnyomta”. Az epizódok éjjelente jelentkeztek, az egyébként is nyugtalan éjszakáit megszakítva. Rendszerint önhánytatással értek véget, másnap nyomot hangulatú, levert és gyenge volt. Az éjszakai eseményekre hiányosan emlékezett. Napközben keveset evett, viszont egy-egy éjszakai epizód során elfogyasztott például öt üveg szilvalekvárt, vagy egy tál süteményt, vagy egyszerűen kifosztotta a hűtőszekrényt.

Feltételezve, hogy a módosult tudatállapotnak is felfogható éjszakai epizódok kontrollálása jobban megközelíthető hipnózissal, ezzel a szintén jellegzetesen megváltozott tudatállapottal, hipnoterápiára gondoltunk.

A második ülésen a hipnózis megismertetésére, egyben az autohipnózis tanulásának elindítása céljából meghatároztuk Péter hipnotikus fogékonyságát a Stanford „A” skálán. Fogékonysága maximális volt.

A harmadik ülésen relaxációs autohipnózist tanult alvászavarát csökkentendő. Naponta örömmel gyakorolt. Éjszakái nyugodtabbak lettek, bár falásrohamai változatlanul voltak.

A negyedik ülésen célzott poszthipnotikus szuggesztiót kapott: nyugodtan alszik, nem ébred fel éhségérzet miatt, nem lesz túlzott evés. A következő ülésig – 8 napig – nem volt újabb éjszakai epizód. Ezt követően hasonló módon folytattuk a hipnoterápiát. Az indukció kezdetben a klasszikus szemfixációs módszerrel, majd Péter élénk imaginatív képességét kihasználva különböző szabad indukciókkal történt, már 3–4 perc után mély hipnózisban volt. Néhányszor hipnobehaviouralis módszereket is alkalmaztunk, az evést averzív ingerrel társítva, illetve az éhség-teltség érzésének percepcióját segítve.

A kezdeti javulás után némi visszaesés következett be, heti egy-két falásrohama jelentkezett. A nyolcadik ülésen ezért a tünetkontrollálás ericksoni módszerét próbáltuk meg, a poszthipnotikus szuggesztiókban megadva azokat a napokat, amikor – ha nagyon erős a késztetés – nem baj, ha nem tud ellenállni a túlzott evési kényszernek. Péter falásrohamai elég jól követték a megadott napokat, de „extra” epizódok is előfordultak. A megengedett nagyevések időpontját egyre távolabbra helyeztük. Falási epizódjai ritkultak, 2–3 hetente jelentkeztek, majd a 15. üléstől (azaz négy hónap múltán) elmaradtak.

A 16. ülés után Péter nyári szabadságra ment. Két hónap múlva jelentkezett: jól volt, nyáron egyszer volt éjszakai „kilengés”. Ekkor a korregresszió módszerét alkalmaztuk a hipnózisban, gyermekkorának derűs, nyugodt időszakait élte át újra. Azóta nem volt falásrohama.

Igen lényeges említenünk, hogy a fenti hipnoterápiás műveletek kötőanyagaként sok indirekt, énerősítő szuggesztiót kapott, melyek feltehetően szerepet játszottak a terápiás eredményben, Péter „szocializációjában”.

Huszonkét ülés után a terápiát lényegében lezártuk, néhányszor még megjelent egy-egy rövid hipnózisra vizsgaszorongásának csökkentése, zenei tanulmányainak segítése céljából. Félévente ad hírt magáról, négy év után is jól van. Tartós partnerkapcsolatban él, mely még bulimiás időszakában kezdődött, tanára szerint kiválóan hegedül.

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero