Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Esetismertetés

A 38 éves tanítónő, Györgyi az első találkozáskor elmondta, hogy gyermekkora óta eszik éjszakánként. Kezdetben bátyjával együtt lopkodták az éléskamrából az ennivalót éjjelente, ezt egyszerű csínytevésnek tartották. 3–4 éve, mióta férje távolabb dolgozik és ritkábban jár haza, az éjszakai evések erősen fokozódtak. Néha nagy mennyiséget eszik, nem ritkán olyan ételt is, melyet nappal nem fogyasztana el. Az éjszakai epizódokra amnéziás, vagy csupán homályosan emlékszik. Reggel gyermekei (15 éves lány, 10 éves fiú) nevetve-furcsállva mutatják neki a „romokat”. Utána bűntudata van, nem tud mit kezdeni ezzel a zavarral. Napközben átlagosan eszik. Súlycsökkentő rendszabályokkal nem él, egyébként enyhén túltápláltnak tartja magát (163 cm – 65 kg, a testtömegindex 24,5). Testképzavara nincs, alakját reálisan ítéli meg, nem foglalkozik sokat a súlyával. Panaszai csak otthonában vannak, ha idegen helyen alszik, nincs semmi zavar. Tüneteit nem tudja magyarázni, bár úgy értékeli, hogy férje távolléte nagyobb terheket ró rá a gyermekek ellátásában.

Disszociatív zavar gyanúja (ezt leginkább az amnézia erősítette meg) és az alvászavar miatt napi 1,5 mg clonazepamot kezdtünk. A második találkozáskor arról számolt be, hogy ettől némileg javult, jobban alszik, a panaszokkal járó szorongás és az éjszakai epizódok erőssége csökkent. Egy hét múlva panaszai újra felerősödtek. Ekkor – mivel a gyógyszer adagjának növelése az enyhe nappali szedatív hatás miatt nemigen jött szóba – annak feltételezésével, hogy hipnotikus fogékonysága magas lesz, ami a disszociatív zavarokban általános, egyszerű hipnózisgyakorlatot próbáltunk meg. Györgyi mély hipnózisba került, egy későbbi alkalommal hipnotikus fogékonysága 11 pontnyinak bizonyult a 12 pontos Stanford-skála A-változatával. Ezért további gyógyszerszedés mellett (ezt néhány hét múlva fokozatosan elhagytuk) a továbbiakban hipnózis volt a terápiás folyamat középpontjában. Kezdetben hipnobehaviouralis tréningezés folyt az evési és alvási szokások átalakítására. Alig változott. Hipnózisban választ próbáltunk arra is kapni, nincs-e esetleg rejtett többszörös személyisége, alszemélyisége, mely fenntartaná tüneteit. Nem volt erre utaló jelenség.

A hatodik ülésen Györgyi, aki eddig nem tudta semmivel összefüggésbe hozni problémáit, elmondta, hogy nyugodtabbak az éjszakái. Panaszai úgy kezdődnek, hogy arra ébred, valami kaparja a torkát. Ennie kell, hogy az a valami lemenjen a torkán. Sokat töpreng tünetei okán. Úgy véli, gyermekkori dolgok lehetnek a háttérben. Eszébe jutott például a következő régi emlék. Öten voltak testvérek, szülei viharosan éltek. Az egyik veszekedés kapcsán anyja azt kiabálta, hogy mind az öt gyermeket megöli, s a legkisebb, még csecsemő gyermeket fojtogatni kezdte. A többi gyermek megrémült, kiszaladt a sötét udvarra. Anyja később sokat fenyegetőzött önakasztással, végül a legkisebb gyermeke diplomázása utáni napon felakasztotta magát, meghalt.

Itt tehát szimbolikus kapcsolat ötlik szembe a fojtogatás–akasztás–fojtogató/torokkaparó érzés között.

Az ekkori hipnózis során énállapot terápiának megfelelően a különböző énrészek közötti egységre, megbékélésre utaló szuggesztiókat kapott patakok és folyó imaginációjával, a szokásos tünetcsökkentő, alvást segítő, éjszakai nyugalomra vonatkozó szuggesztiók mellett.

Györgyi számára a hipnózis utat jelentett az elfedett emlékek felé. Lázasan kezdte kutatni múltját, testvéreit faggatta, mi is volt gyermekkorukban – erről beszélt a hetedik ülésen. Húga elmondta neki, hogy apjuk rendszeresen bezárta az éléskamrát előlük, csak akkor ehettek, ha ő hazament. Emiatt sokat éheztek. Apjuk durva volt: egyszer Györgyi ötéves öccse kihányta az ételt, mert nem ízlett neki, s apja megetette vele a hányadékot. Ekkor derült ki, hogy Györgyi négy testvére közül hárman szintén esznek éjjelente (!), ha nem is annyit, mint ő. Az is most került felszínre, hogy Györgyi 18 évesen súlyosan lefogyott, s ez később többször megismétlődött, de kórházban nem volt emiatt.

A következő ülésen javulást említett: jobban érzi magát, éjjelente kevesebbet eszik. A hipnózis a traumatikus múlt feldolgozására irányult kellemes korregressziós emlék felidézésével: 20 éves kora körüli szép élménye volt anyjával.

A nyolcadik ülésen további foszlányok buzogtak elő a dicstelen múltból. A traumatikus élmények további megemésztésének céljából kozmikus magasságokba távolodott hipnózisban, majd visszatértünk az anyaméh biztonságához. Ez felkavarta, s utána elmondta, hogy anyja nem akarta megszülni őt, de nem lehetett megszakítani a terhességet (Ratkó-korszak...). Anyja nem is szoptatta (orális depriváció). Ő viszont mindig úgy küldi gyermekeit iskolába, hogy bőséges tízórait készít nekik, egyébként nem lenne nyugodt. Ezt a szorongását viselkedésterápiás tréningezéssel csökkentettük: gyermekeit időnként csak pénzzel engedte el, vegyenek maguknak ennivalót az iskolai büfében. Otthon is mindig van legalább kenyér és tej, különben erősen szorongana. Ha elutaznak, a szomszédot kéri meg, hogy mire hazaérkeznek, vegyen friss kenyeret és tejet. Györgyi tehát kényszeresen őrködött azon, hogy véletlenül se fordulhasson elő otthon ételhiány.

A kilencedik találkozásra Györgyi visszaesett. Minden éjjel sokat eszik. Felzaklatták az anyjával kapcsolatos emlékek. Az is kiderült, hogy Györgyi nővérét az anyjuk nem akarta hazavinni a kórházból szülés után. Hipnózisban ekkor leginkább énerősítés folyt.

A legközelebbi találkozás egy hét múlva volt esedékes, Györgyi helyett telefonhívás érkezett: nem akar jönni, nincs kedve, a múlton rágódik. Megterhelte a régi dolgokkal való szembesülés. Valamivel jobban érzi magát.

Egy hét múlva eljött. Jobban van, kevesebbet eszik éjjel. Arról beszéltünk, hogy a múlt előbukkanása milyen nehéz és milyen ellenállást keltett benne. Abban maradtunk, hogy majd szimbolikus képzeleti utazásokkal folytatjuk a hipnózisokat. A következő, 11. ülésen a szokásos leuneri standard szimbólumokkal találkozott: rét, ház – körötte sűrű sövény, nem tud bemenni, nem talál ajtót. Belül kedves pulikutya volt. Jól érezte magát ezen a helyszínen.

Újabb egy hét múlva csak röviden találkoztunk: nagyon jól van, éjjelente alig eszik. A legutóbbi képek néha eszébe jutnak, kellemesek, bár nem tudja, mit is jelentenek.

Ezután még kétszer találkoztunk hasonlóan rövid időre. Először azt az érdekes élményét mesélte el, hogy az otthoni gyakorlások egyike alatt (autohipnózist is szokott otthon folytatni) azt képzelte el, hogy egy magzat úszott valamilyen vízben. Kellemes anyai érzése volt. Ezután három napig nem evett éjjel.

Úgy tűnt, hogy anyasággal kapcsolatos, nagyrészt saját múltjából és identifikációs problémáiból eredeztethető, férje távolléte miatt nagyobb szülői terheket is tükrözni látszó bizonytalan érzései, szorongásai oldódtak. Az utolsó találkozáskor elmondta, hogy jól érzi magát, nem akar további terápiát, ennyivel megelégszik, bár néha még keveset eszik éjjelente. Állapota tehát visszatért a gyermekkora óta meglévő szintre, nem lett tünetmentes, de nem vágyott többre.

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero