Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

4. Modern éhezőművészek

Az anorexia nervosa több alcsoportra bontható, színes betegség. Mivel változatos kórképről van szó, melyet DiNicola (1990) anorexia multiformisnak nevezett, a különböző altípusok leírása hasznos lehet az egyes betegek tüneteinek megértésében és a kezelési stratégiák kimunkálásában.

Az anorexiás betegek háromféleképpen viszonyulhatnak soványságukhoz. Ritkán bár, de előfordul, hogy soványságukkal tisztában vannak, reálisan ítélik meg külsejüket. Ez ellentmond a szokványos anorexiás testképzavarnak. A betegek egy másik, nagyobb részében a soványság rejtegetése, bő ruhákkal való takarása tűnik fel, a betegek gyakran nem is nézik meg magukat egész alakos tükörben. A harmadik, szintén gyakori típus ennek ellenkezője: a demonstratív viselkedés, a soványság fitogtatása előtérben van, s ez is része az alaptünetnek tartható testképzavarnak.

Az alább ismertetendő betegekre ez utóbbi változat érvényes, ők is demonstratív módon viszonyultak soványságukhoz. Lényeges, hogy mindhárom ismertetett beteg férfi. Az anorexia férfiakban meglehetősen ritka, kifejezetten női zavarról van szó, a női megbetegedések 10–50-szer gyakoribbak, mind férfiakban (Túry és mtsai, 1993). A férfiak anorexiájának vannak speciális jellegzetességei. Dévald (1993) kitűnő áttekintése kiemeli az identitászavar jelentőségét a férfi anorexia kialakulásában. Az apák gyengesége fontos tényező, a betegek nemi identitása zavart, félelmük az, hogy a hízás révén nővé válhatnak, elutasítják a feminin azonosulást. A férfi anorexiások büszkébbek tüneteikre, mint a nők, akik között a tagadás gyakoribb. Steiger (1989) arra hívja fel a figyelmet, hogy férfiak között az anorexia általában korábban kezdődik, mint nőkben, ritka a 20 éves kor utáni kezdet, ami alább ismertett betegeink egyik jellegzetessége. Hangsúlyozza azt is, hogy a férfiak kényszeresebben foglalkoznak sporttal, továbbá azt, hogy az evészavarokban szenvedő férfiak között nagy a homoszexualitás aránya (ebben az anyával való túlazonosítás szerepe nagy).

Lowenstein (1994) összefoglalása szerint a következő prediszponáló tényezők és jellegzetességek figyelhetők meg a férfi anorexia kialakulásában:

1. a családtól való túlzott dependencia;

2. rossz identifikáció az apával, szoros kapcsolat az anyával;

3. nyílt ellenségesség az apa és fia között;

4. túlzott aggodalmaskodás a testsúly miatt;

5. testi betegségek, mint például a Crohn-betegség vagy agyalapi-hipotalamikus tumor;

6. magas IQ és jó tanulmányi teljesítmény;

7. depresszió;

8. alacsony szexuális érdeklődés, alacsony tesztoszteron-szint, homoszexualitásra vonatkozó konfliktusok, általános szexuális szorongás;

9. pszichotikus zavar;

10. szorongás;

11. túlsúlyos szülők;

12. gátolt düh;

13. a családban túlzottan foglalkoznak az ételekkel;

14. kényszeres vonások és perfekcionizmus.

A férfi anorexia tárgyalásakor emlegetett ismertebb személyiségek között elsősorban Franz Kafka érdemel említést, akinek 1922-ben született „Az éhezőművész” című novellája a demonstratív, foglalkozásszerűen, ugyanakkor kényszerszerű és teljesítményorientált módon űzött éhezés leírásának iskolapéldája. Egy másik, ilyen vonatkozásban ritkábban említett, de igen ismert személyiség George Gordon Byron angol költő, akinek furcsa étkezési szokásokkal járó anorexiája és egyéb szokásai modellhatást gyakoroltak ifjú követőire: ez a „byronizmus” (Vandereycken és van Deth, 1994).

A következőkben a férfiakban jelentkező anorexia egyik különös formáját mutatjuk be három rövid esetismertetéssel, ezt „éhezőművész”-altípusnak neveztük el.

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero