Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Megbeszélés

Ha a fent leírt jellegzetességeket az anorexia külön altípusának („éhezőművészek”) tartjuk, a következők lehetnek közös vonások:

férfiakra jellemző;
a szokásosnál magasabb életkorban jelentkezik (20 éves kor után);
külön élő szülők, fokozott kötődés anyjukhoz, nincs kielégítő partnerkapcsolat;
egzisztenciális nehézségek, nincs stabil munkahely;
viszonylag jó testi állapotban stabilizálódott anorexia;
lényeges terápiás motiváció nincs (sem belső, sem külső).

A fent leírt betegek történetének értelmezésében több lehetőség kínálkozik, leginkább a szoros ödipális kapcsolat emelhető ki. A jelen írásban azonban egy aspektusra igyekszünk koncentrálni, ez az önéheztetés demonstratív és másodlagos előnyökkel járó volta.

Az ismertetett betegek férfiak, akik részben megélhetésre (ha szerényre is) használták az anorexiát. Ebben a tekintetben az éhezőművészekre emlékeztetnek, akik – igencsak paradox képpel élve – súlyos koplalásokkal keresik meg mindennapi kenyerüket. Az éhezőművészek is férfiak voltak. A nők inkább szentek, csodálatos lányok, betegek lettek az önéheztetés évszázados történeti fejlődése során.

Vandereycken és mtsai (1990), továbbá Vandereycken és van Deth (1994) az önéheztetés történetét összefoglalva három területet emelnek ki. Kezdetben vallásos csoda volt (éhező szentek), aztán látványosság (ide tartoznak az éhezőművészek), majd leginkább az anorexia leírása után orvosi zavar lett. Jól ismert, hogy a böjtök gyakori rítusok a különböző vallásokban. Az evés megtagadásának azonban más értelmezése is volt: a 15–16. században a boszorkányosság és az ördögi megszállottság vált az önéheztetés általános magyarázatává. Még e században is előfordult azonban, hogy az anorexiát ördögi hatásokkal magyarázták, különösen ortodox vallásos környezetben.

A 16. századtól a koplalás egyre inkább elidegenedett a vallásos háttértől, majd fokozatosan vásári látványossággá fajult. Az éhezés művészete jövedelmi forrás lett, különösen a 19. századtól. Ezzel egyidőben az orvosi magyarázat is megjelent, az anorexia ekkor vált elfogadott kórképpé. Ma is ez a legfontosabb nézőpont, kivéve az éhségsztrájkolókat: ők a 19. század végén tűntek fel. Az éhségsztrájkoló teljes felelősséggel rontja egészségét, tudatos módon.

Az említettek mellett megjelentek az önéheztetés olyan átmeneti formái is, mint a koplaló lányok, csodálatos lányok, éhezőművészek, vagy élő csontvázak. Ők jelentik az átmenetet a vallási magyarázatok és a betegségmodell között. Itt látványossággá vált a koplalás. A koplaló lányok híresek lettek, szinte semmit nem ettek, sokan évekig is bírták. Mindenesetre ez a forma inkább csodaszerű látványosság volt, bár kiderült, hogy a koplalás motívuma anyagi nyereség vagy feltűnésvágy is lehet. A demonstratív hajlam mindkét állapotban feltűnő.

Az „élő csontvázak” és az éhezőművészek a 19. század végén kezdtek elterjedni vásári látványosságként. Belépődíj ellenében tekinthették meg őket, azaz bevételi forrást jelentett az éhezés. Az éhezőművészek szinte kizárólag férfiak voltak, s ez érdekes a történeti előzményként felfogható „csodálatos lányokkal” összehasonlítva, s leírt betegeinkkel is ez az egyik legfontosabb hasonlóság. Az éhezőművészeket nyilvánosság övezte, míg a csodálatos lányok inkább rejtőzködtek. A csodálatos lányok esetében a koplalás isteni csoda volt, az éhezőművészek esetében különleges teljesítmény, akik aztán 1930 után gyakorlatilag eltűntek, amiben szerepet játszottak a szaporodó szórakoztatóipari formák, valamint etikai okok is: a már inkább betegségnek minősíthető extrém éhezést nem tartották mutogatásra valónak.

Az egyik leghíresebb „élő csontváz” a francia Claude Ambroise Seurat (1797–1833) volt. Hasa olyan áttetsző volt, hogy a háta mögé tartott gyertya áttűnt rajta, 170 cmes testmagasság mellett 32 kg volt a testsúlya. Az éhezőművészek néha csaltak: számukra az éhezés „kenyérkereseti” forrás volt. A legismertebb éhezőművész az olasz Giovanni Succi volt, aki 1886-tól a nyugati világ nagyvárosaiban számos éhezési bemutatót tartott. 1890-ig 32 ilyen előadást tartott, melyek 20–30 napos koplalást jelentettek. Berlinben 1926-ban egyszerre hat éhezőművész mutogatta magát. Egyikük, Siegfried Herz 44 napos koplalással 130 ezer márkát keresett, viszont csaláson kapták, rádiója drótján át 5 kg csokoládét kapott ügynöke által. Volt, aki börtönbe is került csalás miatt.

Az önéheztetés formái (csoda, látványosság, betegség) között átmeneti időszakok is voltak, melyekben a régi és új formák egymás mellett is léteztek, s ez különösen a 19. században volt így. A vallásos magyarázatoktól az orvosi gondolkodási keretbe való kerülés évszázadokat vett igénybe. Az éhezőművészek tekintetében a pszichiatrizálás veszélye áll fenn, minden szokatlan viselkedés értelmezésének megvan ez a veszélye. Ők inkább a marginálisok közé tartoznak, akik viselkedését gyakran pszichiátriai terminusokkal írják le.

Ismertetett betegeinkben sok hasonlatosság emlékeztetett az éhezőművészek viselkedésére, ennyiben ez a különös metafora jogosnak tűnhet az altípus jelölésére. A jellegzetességek többé-kevésbé általában megtalálhatók anorexiában, bár nem ilyen feltűnő mértékben. A másodlagos betegségelőny előtérbe kerül, s ebben a formában egészen a jövedelemszerzésig, vagy annak vágyáig erősödik fel. Mindez igen nagy gátja a pszichoterápiának, ezért nem véletlen, hogy az ismertetett betegek állapotában csak mérsékelt változást sikerült elérni. A testsúlyszabályozás szinte tudatos volt, s olyan szinten állt meg, amelyen a kórházi kezelést elkerülték, de életükben gyökeres változást nem értek el.

Minden altípus megismerése segítségére lehet a terapeutának a terápia vezetésében. A „modern éhezőművészek” különös alcsoportként való körülírásával ez volt a jelen dolgozat célja.

A terápia folyamán a koterapeuta Dr. László Zsuzsa és Dr. Wildmann Márta volt.

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero