Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Esetismertetés

Adrienne egy gyermekgyógyászati osztályról 2000-ben került evészavar-részlegünkre (Miskolc, Megyei Kórház, I. Pszichiátriai Osztály). Összesen 4,5 hónapot töltött az osztályon, 15. születésnapja ebben az időszakban volt.

37 hétre született. 7 éves korában cystitisek miatt kórházban volt. Azóta alig hízott, s öt éve a testsúlyelmaradás miatt anorexia miatt kezdték kezelni. Négy éve többször volt anorexia kórjelzéssel gyermekosztályon vagy gyermekpszichiátriai osztályon, egyszer renális azotémia miatt is. Első felvételekor 137,5 cm, 21 kg volt. A kórházi felvételek mellett lakhelyén egyéni pszichoterápiával, illetve gyógyszerekkel (anxiolitikumokkal, antidepresszívumokkal) is kezelték. Érdemleges változás nem következett be.

Felvételekor 139 cm-es testmagasság mellett 17,6 kg volt a testsúlya. Ez a felvételét követő napokban 16,5 kg-ra (!!) is lecsökkent. Testtömegindexe (BMI) így 8,54 kg/m2 volt, de ilyen életkorban a percentilis értékek jobban tájékoztatnak: testmagassága 6 cm-rel van a 3-as percentil alatt, testsúlya pedig 23,5 kg-mal a 3-as percentil alatt. Ez a testsúlyérték volt a legalacsonyabb, amelyet az általunk látott mintegy 600 evészavaros beteg között tapasztaltunk, országosan is valószínűleg a legalacsonyabb érték, legalábbis nincs tudomásunk ennél kisebb testsúlyról anorexiában szenvedő beteg esetében. A testtömegindexet tekintve ennél is alacsonyabb volt annak a 21 éves anorexiás lánynak az értéke, akit 168 cm-es testmagasság mellett 22,4 kg-os testsúllyal vettünk fel evészavar-részlegünkre – az ő testtömegindexe 7,94 kg/m2 volt.

Adrienne jelentősen elmaradt a növekedésben, 13 éves húga már egy fejjel magasabb volt, mint ő (értelmiségi szülők két lányáról van szó). Aggódó édesanyja kísérte. A kezelés elején egyéni terápiát kezdtünk, mert az apa nem volt elérhető: munkahelyi elfoglaltságai nagyon lekötötték, s osztályunktól 340 km-re laktak. Változás ekkor nem volt. Mesterséges táplálásra is sor került, szondát kapott, három hónapig ezen tápláltuk. Eredmény nem mutatkozott, testsúlya 18–19 kg között volt. Bármit próbáltunk, a szokásos anorexiás dac miatt mindennek ellenállt. Elveink ellenére megkíséreltük a felügyelet melletti evést, ami rendszerint csak az ellenállást növeli. Ezúttal is ez történt: Adrienne azt mondta, hogy azért sem fog enni – így is történt.

Gyógyszeres kezelésként hajhullása miatt 2x1 tabl. cinkszulfátot kapott, s egy hónappal felvétele után 5 mg olanzapint kezdtünk. Érdemleges változás ezzel párhuzamosan nem történt. Három hónap után kihagytuk a gyógyszert.

A családterápia elindítását nagyon fontosnak gondoltuk, s két hónapos eredménytelen kezelés után sikerült az apát bevonni a terápiába. Ez döntő lökést adott a terápia menetének. Az első családterápiás ülésen a kezdetben távolságtartó, a terápiában részt venni nem akaró apában a gyerek sorsa iránt aggódó, jó humorú férfit ismertünk meg, aki a családban kissé a perifériára került, a munkanapokat egy távolabbi kisvárosban töltve. Így az anya viselte a két gyermek napi gondjait. A szülők között a gyermekekkel való bánásmódra vonatkozó különbségre utal a következő jelenet. Egy vasárnapi ebédnél Adrienne idétlenkedett az asztalnál. Apja rászólt: hagyd abba, különben ráütök a kezedre. Erre Adrienne provokatív módon odanyújtotta a kezét. Apja ráütött – felesége és anyósa viszont leszidta: hogy lehet így bánni a gyermekkel!? Ez a felfogásbeli különbség (az anorexiások családterápiájából jól ismert módon) jól illusztrálja, hogy az anya túlvédővé vált, az apa a perifériára sodródott. A családterápia során a fókuszban ennek a különbségnek a csökkentése állott.

A második ülésen az apa aktívabb volt, határozottabbá váltak a családi erővonalak, a nagyszülők szerepe. Az apa fokozatos bevonását célzó intervenciók történtek, kisebb feladatokkal. A nagymamát sikerült kissé háttérbe szorítaniuk a szülőknek és teljesebb szülői kompetenciájukat kialakítani. A harmadik ülésen a testvérek viszonya került előtérbe. Közöttük némi rivalizáció alakult ki, Adrienne húga jobban betartotta a szülői intelmeket, Adrienne viszont dacosabb volt – ahogyan az anorexiásokra ez jellemző is. A negyedik ülésen örömmel tapasztaltuk, hogy az apa mind jobban számon tartotta a családi eseményeket, jobban részt vett a családi munkamegosztásban, az anya pedig egyre kevésbé kényszerült arra, hogy túlságosan védje a gyermekeket. Főleg az apa beszélt ezen az ülésen, az üléseket korábban uraló anya háttérben tudott maradni. Az ötödik családterápiás ülésen, amikor a családi erővonalak megváltozása, az anyai hiperprotektivitás csökkenése és az apa bevonódása a család életébe nyilvánvalóvá vált, elhatároztuk, hogy Adrienne-t hazaengedjük. Ekkor 22 kg volt, és nem akart hazamenni. Ennek ellenére olyan fontosan éreztük a családszerkezetben bekövetkezett változásokat, hogy Adrienne-t a csekély súlygyarapodás ellenére hazaküldtük. Arra buzdítottuk, hogy próbálja ki otthon, milyen változások következtek be a család életében.

Egy hónap múlva anyja jelentkezett telefonon. Adrienne súlya fokozatosan gyarapodott, már 25 kg volt. Újabb három hónap múlva családlátogatásra került sor. Derűsen mutatták meg otthonukat, Adrienne tovább javult. A két testvér közötti kapcsolat lényegesen jobb lett.

A következő évben Adrienne kollégiumba került a fővárosban. Az utánkövetés rendszeres volt, félévente adott hírt magáról, hol hosszú levelek formájában, hol személyesen megjelenve. Kórházi elbocsátása után egyéb pszichiátriai kezelés vagy pszichoterápia nem volt. Gyermekgyógyászati rendelésen megjelent alacsony testmagassága miatt: a részlegünkről való távozás után félévvel napi 1 tabl. (2,5 mg) oxandrolont kezdtek, ezt egy évig szedte. Mivel nem változott a testmagassága, ezt abbahagyták. Ezután félévvel kezdett nőni. Más gyógyszeres kezelés nem volt. Testsúlya és testmagassága fokozatosan nőtt, menzesze 18 éves korában, két évvel a családterápia aktív szakaszának befejezése után rendszeressé vált. Öt évvel kórházi kezelése után 160 cm-es testmagasság mellett testsúlya 42 kg (BMI: 16,4 kg/m2). Bár soványabb a normális tartománynál, ez nem feltűnő, mensese van, barátra is szert tett, ismerkedik a másik nemmel. Divatosan öltözködik, családjával jó a kapcsolata. Néhány furcsa evési szokása még van, például nem reggelizik. Az utolsó híradás e dolgozat írása előtt egy hónappal volt: ballagási meghívót küldött, amelyen egy csinos nagylány arcképe látható. Mindezek öt éve tartó jelentős remisszióról, bár nem teljes tünetmentességről tanúskodnak.

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero