Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Megbeszélés

Az evészavarok kontinuum-hipotézise azt húzza alá, hogy sokféle átmenet lelhető fel az altípusok, rokon kórképek között. A sokszínűség magyarázza, hogy több olyan hipotézis merült fel az evészavarok magyarázatában, amely egy-egy aspektust emel ki. Ezek egyes alcsoportok magyarázatában hasznosak lehetnek. Ilyen például az evészavarok depresszióelmélete, a kényszerbetegség-hipotézis, a disszociációs hipotézis, a feminista modell, a szociokulturális modell. Természetes, hogy ezek nem alkalmasak az evészavarok teljes spektrumának magyarázatára, azonban az adott beteg és betegség megértését segítik.

Logikusnak tűnik, hogy az egyes alcsoportok számára lehetnek preferált, különösen hatékony terápiás eljárások. Így például a kényszerbetegség-hipotézissel jól leírható kórlefolyás esetében a kognitív-viselkedésterápia, a kórtörténetben előforduló szexuális abúzus esetén a pszichodinamikusan orientált terápia, vagy disszociatív jelenségek (például disszociatív identitászavar, azaz multiplex személyiségzavar) esetén hipnoterápia előnyösebb lehet, mint más módszer.

Az evészavarok családdinamikai modellje is ismert. Sok olyan beteggel találkozunk, akinek evészavarát leginkább a családi viszonyok speciális jellegzetességei alapján érthetjük meg. Így alakult ki az evészavarok családdinamikai modellje (Dare és Eisler, 1997; Túry és Szabó, 2000). Ilyen esetekben a családterápia elsőbbrendűséget élvezhet. Erre utalnak a londoni Maudsley Kórházban lévő evészavar-részlegen Russell munkacsoportjának vizsgálatai (Russell és mtsai, 1987; Dare és Eisler, 1997).

A hazai irodalmi adatok közül megemlítendő, hogy Nyírő és mtsai (1958) egy 21 éves anorexiás nőt közöltek, akinek legalacsonyabb testsúlya a kezelése során 23,2 kg volt. A beteg testmagasságát nem közölték, fontos viszont megemlíteni, hogy a beteg jobb lábszára térd alatt amputált volt baleset miatt. Az elmúlt két évtizedben több hazai közlemény is felhívta a figyelmet a családterápia előnyeire anorexia esetében (Herman, 1987; Rátay, 1987; Erdős, 1990; Komlósi, 1993).

Bemutatott esetünk jól példázza a családdinamikai modell jelentőségét. A beteg anorexiájának kialakulásában fontos szerepet tulajdoníthatunk a családi tényezőknek. Igen erős érvnek tarthatjuk azt, hogy az éveken át folytatott egyéni terápia (akár farmakoterápia, akár egyéni pszichoterápia) hatástalannak bizonyult, és döntő változást, tartós remissziót csak a családterápiával sikerült elérni. A terápia hatékonysága is a módszer mögött álló modellt, a családdinamikai modellt erősíti meg ex juvantibus is. Az ötéves követés az eredmény megbízhatóságát húzza alá. Lényeges, hogy a családterápia hatása – az újrarendeződő családi kapcsolatok miatt – a terápia lezárása után is megmutatkozik, azaz további javulás következik be. A bemutatott esetben is ez történt. Hasonló hatást mutattak ki az interperszonális terápiára vonatkozóan is (Túry és Szabó, 2000).

Úgy véljük, hogy bizonyos esetekben, ahol a családdinamikai modell a legjobb magyarázat a patomechanizmusra, a családterápia nem csupán egy az alkalmazható módszerek közül, hanem a választandó kezelés („treatment of choice”). Ezt különösen a terápiarezisztensnek tartott esetekben érdemes megfontolni. Nem szabad addig terápiarezisztensnek tartani a kórképet, amíg a családterápia lehetséges helyét nem értékelik a terápia tervezése során.

A terápia folyamán a koterapeuta Dr. Wildmann Márta volt.

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero