Túry Ferenc

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Esetismertetés

19 éves egypetéjű lány ikerpárt vettünk fel osztályunkra a déli országhatár vidékéről. Két éve kezdődött bulimiájuk azután, hogy enyhén túlsúlyos létükre fogyókúrába fogtak. Igen érdekes, hogy tüneteik egymástól függetlenül jelentkeztek nagyjából egyidőben, fél évig egyikük sem tudott arról, hogy ikertestvére is hánytatja magát. 46–47 kg-os testsúlyra fogytak le (162–163 cm-es testmagasság mellett), amenorrhoeások lettek. Emiatt vizsgálták őket, ott derült ki anyjuk számára, hogy hánytatják magukat. Ennek a felfedése komoly lépés volt részükről, kórházi kezelést vállalva kerültek hozzánk. Az osztályon összesen hat hetet töltöttek, ez meglehetősen rövid idő evészavaros betegeink között. Heti kétszer egyéni pszichoterápia, a hipnabilitás-mérésen kívül hat terápiás hipnózis, s hazabocsátásuk előtt egy családterápiás ülés volt. Gyógyszeres terápia is folyt: fluoxetint és alprazolamot kaptak.

Az egyéni terápiás üléseken az apa brutalitása, az iránta érzett negatív érzések feldolgozása, az anyai hiperprotektivitásról való leválás és a felnőtt lét vállalásának tematikája állott előtérben. Az apa bár kemény és durva néha, szereti lányait, könnyezve búcsúzott tőlük. Nem ritkán megverte, összerugdosta a lányokat, például amikor cigarettázáson kapta őket. A lányok párkapcsolataiban említésre méltó esemény nem volt, e téren fejlődésük megfelelő.

A terápiát hipnózissal terveztük kiegészíteni. Számíthattunk arra az irodalmi adatok alapján, hogy fogékonyságuk magas lesz (ezt bulimiások között leírták már – összefoglalás: Túry és Szabó, 2000), erre utalt számunkra a traumatikus előzmény által gyanítható disszociatív mechanizmus, mely ilyen esetekben a pszichológiai túlélés esélyét növeli. Mivel egypetéjűek lévén igen sok közös vonás volt betegségükben is, közösen végeztük a hipnózisokat, mindkét terapeutával. Így tandem-hipnózis volt, mégpedig két páros, a betegek és a terapeuták párosa – mondhatjuk, hogy kétszer négykezest játszottunk. A hat hipnoterápiás ülésből négyen mindkét terapeuta részt vett, ezek között két ülésen közösen végezték a hipnózisindukciót is.

A SHSS–A változatát ikrekre, azaz többes számra átfogalmazva végeztük a hipnabilitás mérését, 12 pontos volt mindkettőjük. Sok szinkronjelenséget tapasztaltunk, mindkettőjük jobb szeméből szinte egyszerre kezdett folyni a könny a szemfixáció végén. Később gyakran fordult elő, hogy egy kérdésre egyszerre, ugyanazon szavakkal válaszoltak. Otthon megesett, hogy mindketten ugyanazt álmodták, éspedig azt, hogy egymás ágyában aludtak és összevesztek.

A hipnoterápiás ülések során a belső percepció javítása, gyomruk elképzelése folyt, majd az apjukkal való kapcsolat feldolgozása, az apa pozitív, odaadó, aggódó érzéseinek hangsúlyozásával (ez katartikus is volt számukra, könnyeztek). Később korprogresszió is következett, családi étkezés, esküvő és terhesség imaginálása. Mindketten előrehaladott terhesnek látták magukat, boldogok voltak. A hazabocsátás előtti családterápiás ülésre eljött a két szülő és a lányok bátyja is. Jó hangulatú kompromisszumkeresés és egymásnak nyújtott gesztusok kérése történt: az anyai hiperprotektivitás csökkentése és az apa szerepének pozitív újrakeretezése volt a fő cél.

Egy hónap múlva jöttek ellenőrzésre, súlyuk gyakorlatilag rendeződött, egyiküknek egy falási epizódja volt mindössze. Nem volt panaszuk, apjukkal igen jó lett kapcsolatuk. Ezt illusztrálja az, hogy az apa hagyta, hogy lányai kopaszra nyírják.

Ötéves utánkövetés volt telefonon: mindketten panaszmentesek.

Válogatott pszichoterápiás esettanulmányok

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 699 3

Pszichológia Semmelweis Kiadó könyvei

Az esetek sora evészavarokban szenvedők terápiájával kezdődik, hiszen ebből a kórképcsoportból származik a legtöbb terápiás tapasztalatom. Másfél évtizedet töltöttem evészavar-részlegek élén, többszáz ilyen betegünk volt. Sok tapasztalat gyűlt össze, s ezek közül válogattam a kötetben szereplő történeteket. Ezekben a leírásokban az orvosi kívánalmak jobban érvényesülnek, mint a pszichoterápiás finomságok. Abban bízom, hogy a bemutatott esetek gondolatébresztőek lehetnek a hasonló zavarokban szenvedő betegek kezelésével foglalkozó szakemberek számára. Remélem továbbá, hogy más típusú zavarok kezelésében is ötleteket adhat e néhány írás. Bár az esetek többsége pozitív kimenetellel zárult (ha nem is mindig teljes remisszióval), néhány történetben a terápiás gyakorlat csapdái, kínlódásai, netán kudarcai mutatkoznak meg. Az utóbbiakból is sokat lehet tanulni, ha a terapeuta kellő önreflexióval rendelkezik, s nem a szokványos terapeutai hiúság szolgáltat számára könnyedén fellelhető önigazolásokat. Talán a pszichoterapeuta-képzések hallgatói is hasznosnak találják majd a kötetet. Rögös út a miénk. A pszichoterápia gyógyítást jelent. A gyógyítás azt jelenti, hogy valamilyen sikerrel járt a terápiás folyamat - ha nem is mindig teljes sikerrel (bár a gyógyulás a teljes tünetmentességre utal). A bemutatott esetleírások zöme természetesen több-kevesebb sikerességet is igazol. A tucatnyi esetleírás végén azonban - tizemharmadikként, ráadásként - található egy olyan rövid beszámoló is, amely terápiás kelepcéket és kudarcokat ismertet, illusztrálandó a pszichoterápia nehézségeit is. A sikerekből is lehet tanulni, de a sikertelenségek elemzéséből talán még többet. Ezzel arra a kötelező önvizsgálatra szeretném felhívni a figyelmet, amely nélkül a pszichoterápia nem végezhető. Elég sokszor találkozunk olyan esetbeszámolókkal, amelyek a terapeuta érdemeit hivatottak illusztrálni, s a beteg csupán háttértényező marad. Lényeges: a terápia a betegért van, nem öncélú szellemi kaland A szolgáltatásban nem a szolgáltató a fontos, hanem a kliens. Így lesz a szolgáltatásból szolgálat. (Túry Ferenc)

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-valogatott-pszichoterapias-esettanulmanyok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero